MK BH 1982/487
MK BH 1982/487
1982.11.01.
A munkaügyi döntőbizottság, ha tanúk kihallgatását tartja szükségesnek, a tanúkat csak szabályszerűen megtartott tárgyaláson hallgathatja ki. A nem ilyen módon kihallgatott tanú vallomására – ha a tanú által előadottak valóságát a felek valamelyike kétségbe vonja – a munkaügyi bíróság sem alapíthatja az ítéleti döntését, mert ezzel megsértené az eljárási jog alapvető elveit [Pp. 3. §; 19/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 15. § (2) bek.].
A felperes osztályvezető-helyettesként állt az alperes alkalmazásában. Munkaviszonyát az alperes vezetője 1981. május 4. napjával felmondással megszüntette.
A felmondás indokolása szerint a felperes az „osztályvezető-helyettesi munkakörből eredő feladatának tartósan nem tudott eleget tenni. A sportegyesületekkel és a tanácsi szervekkel az irányításhoz szükséges kapcsolatrendszerét nem tudta kialakítani, ezért módszertani csoportvezetői, illetve osztályvezető-helyettesi teendőit nem tudja ellátni”. A felmondás előtt más munkaterületre történő áthelyezését a felperes visszautasította.
A felperes kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, és a felmondás hatályon kívül helyezését kérte, mert azt megalapozatlannak találta. Tagadta azt, hogy a felmondásban felsoroltak megfelelnének a valóságnak.
Az alperes képviselője a munkaügyi döntőbizottság előtt néhány konkrétumot adott elő, amelyekkel bizonyítani kívánta a felmondásban írtak valóságát.
A munkaügyi döntőbizottság elnöke és tagjai személyesen – tárgyaláson kívül – keresték fel az alperes által megjelölt személyeket és szerveket, és az így szerzett információkat „Feljegyzés”-ben rögzítették.
A munkaügyi döntőbizottság a kérelmet elutasította. A határozat indokolásában utalt arra, hogy a „döntőbizottság” személyesen tájékozódott több olyan személynél, akiket a tárgyaláson megneveztek, és ennek alapján megállapította, hogy a felmondás indokai megfelelnek a valóságnak.
E határozat ellen a felperes nyújtott be keresetet. Utalt arra, hogy a felmondás indokai nem felelnek meg a valóságnak, továbbá kifogás tárgyává tette a döntőbizottság eljárását, amikor szabályszerű tárgyalás helyett személyesen tájékozódott és arra alapította döntését.
A munkaügyi bíróság az ítéletével – csupán a feleket meghallgatva – a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság a per anyaga alapján bizonyítottnak találta a felmondás indokait. A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tényállásból kitűnően a perbeli felmondás indokolása konkrétumokat nem tartalmaz, az nem támasztja alá azt az alperesi állítást, hogy a felperes alkalmatlan munkaköre ellátására. Miután ezt a felperes tagadta, ezért az alperes képviselője a munkaügyi döntőbizottság által 1982. január 4-én megtartott tárgyaláson utalt olyan felperesi magatartásokra, amelyekkel igazolni kívánta a felmondás indokainak valós voltát.
A munkaügyi döntőbizottságok szervezetéről és eljárásáról szóló 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 15. §-ának (2) bekezdése értelmében a döntőbizottság – mint testület – jogosult és köteles a tényállást tisztázni, ennek keretében hallgathat ki tanúkat, illetve vehet igénybe egyéb bizonyítási eszközöket. Az adott esetben a munkaügyi döntőbizottság nem így járt el, az egyes tagjai keresték fel az alperes által megjelölt személyeket, intézményeket, és készítettek feljegyzéseket a beszélgetésekről. A felperesnek lehetősége, módja sem volt kérdések, észrevételek megtételére.
Az ekként meghozott döntőbizottsági határozat után a bíróság sem látta szükségesnek – a felperes tagadása ellenére sem – a tényállás tisztázását, biztosítani a felperesnek azt a lehetőséget, hogy a feljegyzésekben szereplő személyekhez kérdéseket intézzen, véleményükre észrevételt tegyen, állításaikkal szemben bizonyíthasson. Nélkülözte tehát a bírósági eljárás a kontradiktórius eljárás alapvető elemeit. Megsértette a bíróság a közvetlenség elvét is. Miután pedig a felperes tagadta a felmondás indokainak valóságát, a bíróság a Pp. 3. §-ában foglalt kötelezettségének sem tett eleget. Ezek következtében a jogerős ítélet megalapozatlan és törvénysértő. (M. törv. I. 10 135/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás