PK BH 1982/49
PK BH 1982/49
1982.02.01.
I. Ha a gyermek anyja és az apa között a fogamzási időben nemi érintkezés volt, az apasági vélelem csak a gyermeknek a vélelmezett apától való származása lehetetlenségének bizonyításával dönthető meg [Csjt. 43. §].
II. Az antropológiai vizsgálat eredménye a származás lehetetlenségének bizonyítására nem elegendő bizonyíték [Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 3. sz. módszertani levele. IK 1978. 4. sz.].
III. Az apasági vélelem megdöntésére a házasság felbontása iránt folyó perben előterjesztett kereset esetében a kiskorú gyermek részére a bíróságnak ügygondnokot kell kijelölnie [Pp. 281. §].
A felperes és az I. r. alperes 1978. október 14-én kötöttek házasságot, melyből 1979. szeptember 12. napján leánygyermekük született.
A járásbíróság a felperes és az I. r. alperes házasságát felbontotta. A gyermeket az I. r. alperesnél helyezte el, a felperest gyermektartásdíj és 1980. február 1. napjától – a gyermekgondozási szabadság lejártáig – kiegészítő tartásdíj fizetésére kötelezte.
A felperes még a házassági bontóper folyamatban léte alatt – 1979. december 13-án – keresetet terjesztett elő az alperesek ellen apaság vélelmének megdöntése iránt. Előadása szerint a kk. II. r. alperes fogamzási idején az I. r. alperes csavargott, több este kimaradozott. Miután közte és az I. r. alperes között a fogamzás idejében nemi kapcsolat nem volt, ezért a kk. II. r. alperes nem tőle származik.
A járásbíróság a kk. II. r. alperes részére ügygondnokot rendelt, aki a kereset elutasítását kérte. Az I. r. alperes ellenkérelme ugyancsak a kereset elutasítására irányult.
A lefolytatott bizonyítás eredményeként a járásbíróság a keresetet elutasította. Ítéletének az indokolásában megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes együttélése a kk. II. r. alperes születésekor szakadt meg. A házastársak eddig az időpontig rendszeresen, hetente általában egy alkalommal nemileg érintkeztek. A kereseti előadást a felperes semmivel nem bizonyította, sőt azt személyes nyilatkozata megcáfolta. Utalt a bíróság a vércsoportvizsgálat eredményére is, amely szerint a kk. II. r. alperesnek a felperestől való származása nem zárható ki.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Továbbra is állította, hogy a kk. II. r. alperes nem tőle származik. Sérelmezte, hogy a vércsoportvizsgálat lefolytatására – az elsőfokú bíróság rendelkezése ellenére – a kk. II. r. alperes egyéves korának betöltése előtt került sor.
A megyei bíróság az ügyben végzést hozott, amelyben a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A jogerős végzés indokolása szerint az elsőfokú bíróság lényeges eljárási jogszabályt sértett, amikor a kk. II. r. alperes részére ügygondnokot rendelt. A Csjt. 87. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 225. §-ának (1) bekezdése értelmében a kk. II. r. alperest a perben a gyámhatóság által kirendelt eseti gondnoknak kell képviselnie. Ez a mulasztás a másodfokú eljárásban nem pótolható.
A megyei bíróság a felperes fellebbezését is alaposnak találta a tekintetben, hogy az elsőfokú bíróság a kk. II. r. alperes egyéves korának betöltése előtt lefolytatott vércsoportvizsgálat eredményét az ítélkezés alapjául elfogadta. Ezen túlmenően felhívta a megyei bíróság az elsőfokú bíróság figyelmét arra, hogy a származással kapcsolatos perekben nem elegendő az orvosi vizsgálatok eredményének értékelése. A „hivatalból történő bizonyítási kötelezettség alól” nem mentesítette az elsőfokú bíróságot az a körülmény, hogy a felperes önmagától nem kért vagy nem ajánlott fel további bizonyítást. Ezért meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy – a felperes költségelőlegezésétől függően – újból rendelje el a vércsoportvizsgálatot és nem kizáró eredmény esetére az antropológiai vizsgálatot is. A vizsgálatokat mind a peres felekre, mind pedig azokra a személyekre nézve le kell folytatni, akiket a felperes – mint az I. r. alperessel kapcsolatban állókat – megjelöl. A jogerős végzés indoklása szerint csak ezt követően kerülhet az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy az ügyben az anyagi igazságnak megfelelő érdemi döntést hozzon.
A jogerős végzés indokolása és a járásbíróság részére adott iránymutatás ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 225. §-ának (1) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy ha a szülő, a gyám vagy a gondnok akár jogszabály vagy a gyámhatóság rendelkezése folytán, akár érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el, a kiskorú képviseletére a gyámhatóság eseti gondnokot rendel. Az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perekre azonban a Polgári Perrendtartás tartalmaz különös eljárási szabályokat a kiskorú képviseletére is, így az ilyen perekben a Pp. szabályai szerint kell eljárni. A Pp. 293. §-ának (1) bekezdése szerint – a jogszabályban meghatározott és ide nem tartozó kivételektől eltekintve – az apasági perekre a házassági perekre irányadó XV. fejezet rendelkezéseit, tehát a Pp. 281. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezést is alkalmazni kell. A Pp. 281. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig ha a félnek nincs perbeli cselekvőképessége és közte, valamint törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn, a bíróság rendel ki a fél képviseletére ügygondnokot.
A fentiekre figyelemmel nem tévedett tehát és nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor a kiskorú II. r. alperes részére a Pp. 281. §-ának (1) bekezdése alapján ügygondnokot rendelt.
Tévedett és jogszabályt sértett viszont a másodfokú bíróság, amikor az első fokú ítéletet az említett indokból hatályon kívül helyezte.
A Csjt. 43. §-ának (1) bekezdése értelmében az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik, illetőleg ha a származás művi beavatkozás eredménye, és az anya férje a beavatkozáshoz nem járult hozzá.
A felperes a házassági perben és a jelen perben is azt adta elő, hogy a házassági együttélésük az I. r. alperessel a kk. II. r. alperes születésekor szakadt meg. 1978. karácsonyát követően 1979. június, július haváig általában hetente egy alkalommal nemileg érintkeztek.
A kk. II. r. alperes vélelmezett fogantatási ideje 1978. november 17. napjától 1979. március 15. napjáig terjed. A kórház közlése szerint az I. r. alperes menstruációja utoljára 1978. december 12-én jelentkezett, s magzatmozgást 1979. április 25-én észlelt. A kk. II. r. alperes pedig 1979. szeptember 12-én 3350 gr súllyal, 53 cm testhosszal, éretten született.
A vélelmezett fogantatási időben a felperes és az I. r. alperes nemileg érintkeztek. A felperes keresete ezért csak akkor vezethet sikerre, ha a kk. II. r. alperes tőle való származását a vércsoportvizsgálat eredménye kizárja. Csak ebben az esetben áll ugyanis fenn a felperestől való származás lehetetlensége, mert egyéb okra (pl. nemzőképtelenségre) a felperes maga sem hivatkozott.
A fentiekből az következik, hogy ha a vércsoportvizsgálat eredménye a kk. II. r. alperestől való származás lehetőségét nem zárja ki, akkor az antropológiai vizsgálat lefolytatása szükségtelen. Ez utóbbiból ugyanis a származás lehetetlenségére következtetni nem lehet.
Ugyancsak szükségtelen a vércsoport- és az antropológiai vizsgálat lefolytatása azokra a személyekre, akiket a felperes – mint az I. r. alperessel kapcsolatban állókat – megjelöl. E vizsgálatok eredményének a jelen perben nincs jelentősége. Annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a kk. II. r. alperes származhat-e vagy sem a felperes által esetlegesen megnevezett személytől vagy személyektől, nem az apaság vélelemének megdöntése iránti perre tartozik. (LB. P. törv. II. 20 977/1980/3.)
Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 3. számú módszertani levele szerint csecsemőknél a származásmegállapítási vércsoportvizsgálat csak a 8. hónap betöltése után végezhető. Mivel egyes jellegek (A. variánsok. HP. GmINV Gc. vérsavójellegek) vizsgálatánál 1 éven aluli csecsemőknél számolni kell bizonytalan eredményekkel, ajánlatos a vizsgálatot az 1 éves kor betöltése után elvégezni. Ha a vizsgálat 1 éven aluli csecsemőknél történt, a fent említett jellegek vizsgálatát az 1 év betöltése után meg kell ismételni.
A járásbíróság az 5/I. sorszámú végzésében akként rendelkezett, hogy a vizsgálatot valamennyi vércsoport- és vérsavó-tulajdonságra nézve a kk. II. r. alperes egyéves korának betöltése után, tehát 1980. szeptember 12. napját követően kell elvégezni.
A Pécsi Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete a végzésben foglaltakat figyelmen kívül hagyta. A peres felektől a vérvételre 1980. május 22-én, tehát a kk. II. r. alperes egyéves korának betöltése előtt került sor. A vizsgálatot nem folytatta le valamennyi vércsoportrendszerre, így többek között a Gm-INV és a Gc rendszerre sem, amelyeknél – a módszertani levél szerint – a gyermek 1 éves korának betöltése előtt bizonytalan eredményekkel lehet számolni.
A fentiekre figyelemmel indokolt a vércsoportvizsgálat újbóli lefolytatása, de csak a peres felekre nézve. Az ügy eldöntése szempontjából minden egyéb szakértői vizsgálat elrendelése, illetve annak kívülálló személyekre való kiterjesztése szükségtelen.
Amennyiben a megismételt vércsoportvizsgálat eredménye a kk. II. r. alperesnek a felperestől való származását kizárná, a felperes keresete megalapozott. Ellenkező esetben viszont a felperes keresetét – mint alaptalant – el kell utasítani.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú végzés indokolásának és a járásbíróság részére adott iránymutatásnak a törvénysértő voltát megállapította. (P. törv. II. 20 333/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás