BK BH 1982/492
BK BH 1982/492
1982.12.01.
I. Kifosztás megállapításának van helye, ha az elkövető a sértettet megöli, majd nyomban ezt követően, a halál bekövetkezése után veszi el a sértett vagyontárgyait [Btk. 322. § (1) bek. b) pont, 166. § (1) bek.].
II. Ha a bíróság a halmazati büntetést a különböző bűncselekmények büntetései közül a legsúlyosabb büntetés alapulvételével szabja ki, a két bűncselekmény elkövetését is lehet súlyosbító körülményként értékelni [Btk. 85. § (2) bek., 37. §, 83. §, 12. sz. Irányelv].
Az elsőfokú bíróság a terhelt bűnösségét emberölés bűntettében, valamint kisebb értékre elkövetett lopás vétségében állapította meg, és ezért halmazati büntetésként börtönben végrehajtandó 10 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte, végül elrendelte a terhelt kényszergyógyítását.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt gépszerelőként dolgozik, havi 5000 forint keresettel és egy kétszobás családi ház vagyonnal rendelkezik. Két kiskorú gyermeke van.
A terhelt két esetben volt büntetve: 1972-ben súlyos testi sértés bűntette és rongálás vétsége miatt 3 évi próbaidőre felfüggesztett 11 hónapi szabadságvesztésre, majd 1972-ben folytatólagosan elkövetett lopás vétsége miatt 2000 forint pénzbüntetésre ítélte bíróság.
A terhelt kb. másfél évtizede alkoholista, rendszeresen és nagymértékben fogyaszt szeszes italt, és annak ellenére, hogy 1977-ben elvonókúrán vett részt, tovább is alkoholista életmódot folytat.
A terhelt a vádbeli napon nem ment be a munkahelyére, mivel előző nap nagymértékben leittasodott. A délutáni órákban a sértettel felment a sértett lakására, ahol a magukkal hozott szeszes italból fogyasztottak, majd közösültek. A terhelt a közepest meghaladó fokú befolyásoltsági állapotba került.
Az ittas sértett meztelenül a szőnyegre feküdt, a terhelt pedig felszólította a sértettet, hogy feküdjön vissza az ágyra. Amikor a sértett ennek a felszólításnak nem tett eleget, a terhelt az ágyról leszállt, és megpróbálta a sértettet felemelni. Ekkor a terhelt megragadta a sértett torkát, majd lovagló ülésben ráült a sértettre és a sértett torkát mintegy 3-4 percen keresztül nagy erővel szorította. A sértett fulladás következtében meghalt.
A terhelt nem sokkal ezt követően átkutatta a lakást, és onnan 2 db rádiót, fényképezőgépet, magnetofonkazettákat és egyéb kisebb ingóságokat csomagolt össze, melyek együttes értéke 7346 forintot tett ki, s ezt követően kb. 20 óra tájban a sértett lakását elhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság a terhelt és védője által bejelentett fellebbezés alapján bírálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét és azt helybenhagyta. Megállapította, hogy az első fokon eljárt bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg, helyes következtetést vont le ebből a terhelt bűnösségére, és mindkét bűncselekmény jogi minősítése megfelel az anyagi jogszabályoknak.
A büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés indokolása során a Legfelsőbb Bíróság végzésében rámutatott arra, hogy a cselekmény elkövetése a terhelt személyében rejlő fokozott társadalomra veszélyességre utal, ezért a kiszabott szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés alkalmazása indokolt. Minthogy azonban a büntetés súlyosítását célzó fellebbezést az ügyész nem jelentett be, a Legfelsőbb Bíróság csupán annak megállapítására szorítkozhatott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében kiszabott fő- és mellékbüntetés kirívóan enyhe.
Az eljárt bíróságok határozatai ellen, a terhelt terhére a vagyon elleni bűncselekmény téves minősítése, valamint a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
1. Az eljárt bíróságok a terheltnek azt a cselekményét, hogy a sértett megölése után a lakásból 7346 forint értékű ingóságot eltulajdonított, a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdése szerint minősülő kisebb értékre elkövetett lopás vétségeként értékelték.
Ez a minősítés téves. A terheltnek az a cselekménye, hogy az általa megölt sértett ingóságait nyomban az erőszak kifejtését követően eltulajdonította, a Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző kifosztás bűntettét valósítja meg.
A kifosztásnak a Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt törvényi tényállása a rablás tényállásába bele nem illő, egyéb célból alkalmazott erőszak vagy testi épség ellen közvetlen fenyegetés felhasználásával történő és a vagyoni értékek jogtalan eltulajdonítását eredményező magatartásokat fogja át. Az említett bűncselekmény esetén az elkövető a sértettnek az általa létrehozott állapotát kihasználva, az erőszak vagy fenyegetés hatása alatt álló sértettel szemben hajtja végre az elkövetési magatartást képező dologelvételt. Ehhez képest a bűncselekmény elkövetési magatartását az valósítja meg, aki megelőzően a sértettel szemben erőszakot vagy fenyegetést alkalmazott, majd ezt követően alakul ki a dolog elvételére irányuló szándéka, s az eltulajdonítást nyomban ezután végrehajtja.
Nem lehet egyetérteni azzal az állásponttal, amely szerint a Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző bűntett kizárólag abban az esetben állapítható meg, ha az erőszak hatása alatt álló sértett az eltulajdonítás időpontjában még életben van, abban az esetben pedig, ha a sértett az erőszak hatása alatt az életét vesztette: legfeljebb a lopás megállapításának lehet helye.
A törvényi tényállás szerint kifosztás esetén kétségtelenül az „erőszak… hatása alatt álló személytől” történik az eltulajdonítás, téves azonban a törvény olyan értelmezése, amely a súlyosabb jogi minősítés megállapítását eredményező bűncselekményt nem látja megvalósultnak olyan esetben, ha az erőszak – hatásánál fogva – a sértett életének kioltását eredményezte. Ez a közfelfogástól is idegen álláspont a kifosztás törvényi tényállásának téves értelmezésén alapul.
A kifosztásnak a Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontjában szabályozott változata a megvalósulás két szakaszát írja körül: egyrészt e bűncselekménytől eltérő egyéb bűncselekmény elkövetése során történő erőszak vagy fenyegetés alkalmazását, másrészt pedig az ugyanezen személytől történő dologelvételt. Nyilvánvaló, hogy a megvalósulás első szakaszában a személy ellen intézett erőszak avagy élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés csak élő személy ellen irányulhat, éppen ezért az elkövetési tevékenységet megvalósító második szakaszban – a dologvétel időszakában – a sértett állapota már külön vizsgálódást nem igényel, mivel a törvény a sértettet olyan állapotban levőnek tekinti, aki az ellene irányuló kényszer folytán a vagyoni érdekei ellen irányuló támadás elhárítására nem képes.
Ebből következik, hogy a kifosztás megvalósulása szempontjából közömbös, hogy a sértett a dologelvétel időpontjában életben volt-e, avagy a halála az erőszak folytán bekövetkezett, s úgyszintén közömbös az is, hogy az elkövető tudata az elkövetési tevékenység idején átfogta-e ezt a körülményt.
A törvény nyelvtani értelmezésén és a törvényi tényállás lényegének félreismerésén alapuló, ettől eltérő álláspont elfogadása ahhoz a visszás következményhez vezetne, hogy annak az elkövetőnek a vagyon elleni cselekménye, aki a sértett megöli, majd nyomban ezután megfosztja az értékeitől, bizonyos esetekben vagyon elleni bűncselekményt meg sem valósítana, illetőleg ennek a cselekménynek lopásként értékelése lényegesen enyhébb megítélés alá esne; míg ha a cselekmény tárgyi súlyának csökkentebb voltát kifejező erőszak enyhébb foka hatásában nem eredményezi a sértett életének kioltását, akkor az azonos elkövetési tevékenység a vagyon elleni cselekmény súlyosabb jogi értékelését eredményezné.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy az eljárt bíróságok törvénysértéssel minősítették a terheltnek azt a cselekményét kisebb értékre nézve elkövetett lopás vétségének, hogy a sértett megölése után nyomban megfosztotta egyes vagyoni értékeitől. Ez a cselekmény a Btk. 322. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző kifosztás bűntetteként minősül.
2. Alapos a törvényességi óvás a tekintetben is, a terheltre kiszabott fő- és mellékbüntetés nem fejezi ki a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyát, a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség magas fokát, ekként nem alkalmas a büntetési cél elérésére.
A Legfelsőbb Bíróság határozatában helyesen mutatott rá arra, hogy a terhelt magatartása egyenes ölési szándékra utal, mert legyőzte a sértett ellenállását, hosszú percekig nagy erővel tartotta szorítva a sértett nyakát, mindaddig, amíg a halál be nem következett. Amint azt a Legfelsőbb Bíróság határozata helyesen megállapítja: „a terheltet az ital által felszabadított agresszív ösztönök vezették a sértettnek – a minden józan belátást vagy megfontoltságot nélkülöző és az adott helyzethez képest is oktalan – megöléséhez”.
A terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség is jelentős fokú. Korábban erőszakos és vagyon elleni bűncselekmény miatt volt büntetve, nem sokkal az ügyben elbírált bűncselekmény előtt szeszes italhoz szükséges pénz szerzése végett távbeszélő készüléket tört fel és tett használhatatlanná. A terheltnek másfél évtizede fennálló alkoholista életvezetése olyan jellembeli torzulást eredményezett, amely a sértett megöléséhez és gátlástalan kifosztásához vezetett.
Helyesen értékelték az eljárt bíróságok a terhelt javára a két kiskorú gyermekes családos állapotát és beismerő vallomását, a súlyosító körülmények körében figyelmen kívül hagyták azonban azt, hogy a terhelt két bűncselekményt valósított meg és így vele szemben halmazati büntetés kiszabására került sor.
A súlyosító és enyhítő körülmények értékeléséről szóló, a Legfelsőbb Bíróság 12. sz. Irányelve II. fejezete 5. pontjának b) alpontjában tett megállapítás szerint a bűnhalmazat akkor súlyosító, ha az kettőnél több bűncselekményből tevődik össze. Emellett, illetőleg az iránymutatás megfelelő értelmezése alapján – figyelemmel a Btk. halmazati szabályai és a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezésekre – adott esetben indokolt lehet, hogy amikor a bűnhalmazat két bűncselekményből tevődik össze, és a bíróság a Btk. 85. §-ának (2) bekezdésében foglalt abszorpció elvének alkalmazásával jár el – vagyis a bűnhalmazatban álló bűncselekmények közül a legsúlyosabb cselekményre előírt büntetési tétel keretei között szabja ki a büntetést –, a bíróság a két bűncselekmény elkövetését is súlyosító körülményként vehesse figyelembe, minthogy ez a körülmény a ténylegesen alkalmazott büntetés tekintetében így kerülhet értékelésre.
Az Elnökségi Tanács a fentiekben kifejtettekre tekintettel a terhelt esetében is indokoltnak látta, hogy súlyosítóként értékelje a két bűncselekmény elkövetését.
A bűnösségi körülmények ilyen módosulásától függetlenül is úgy találta az Elnökségi Tanács, hogy az eljárt bíróságok által a terheltre kiszabott fő- és mellékbüntetés kirívóan enyhe, nem áll arányban a terhelt által megvalósított bűncselekmények tárgyi súlyával, az elkövető személyiségével, nem felel meg a bűnösség fokának és a bűnösségi körülmények nyomatékának, ezért sérti a Btk. 83. §-ában foglalt büntetéskiszabási elveket.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy az eljárt bíróságok határozatai a terhelt által elkövetett vagyon elleni bűncselekmény minősítésére, valamint a büntetés kiszabására vonatkozó részükben törvénysértőek, ezért az említett rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, a terheltnek az eljárt bíróságok által kisebb értékre elkövetett lopás vétségeként értékelt cselekményét kifosztás bűntettének minősítette, és ezért, valamint a terhére helyesen megállapított emberölés bűntette miatt – halmazati büntetésként – börtönben végrehajtandó 14 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte.
A Btk. 62. §-ának a) pontjában foglalt rendelkezés értelmében ha az elkövetőnek megfelelő vagyona van és a bűncselekményt haszonszerzés céljából követte el, 3 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés esetén a vagyonelkobzás alkalmazása kötelező.
A rendelkezésre álló adatok szerint a terheltnek egy háza van, amelynek kizárólagos tulajdonosa. Az Elnökségi Tanács a teljes vagyonelkobzás alkalmazását nem látta indokoltnak, s minthogy a Legfelsőbb Bíróság által kialakított ítélkezési gyakorlat értelmében az ingatlan meghatározott tulajdoni hányada a vagyonelkobzás vonatkozásában a Btk. 63. §-ának (1) bekezdése szerinti „meghatározott vagyontárgy” fogalma alá esik (BH 1982. évi 3. szám, 73. sz. jogeset), az Elnökségi Tanács az említett ingatlan 1/4-ed részét vonta vagyonelkobzásként elkobzás alá. E rendelkezés meghozatalánál az Elnökségi Tanács figyelemmel volt arra is, hogy a terheltnek két gyermeke van. (Eln. Tan. B. törv. 549/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás