BK BH 1982/496
BK BH 1982/496
1982.12.01.
I. A segítségnyújtás elmulasztása kísérletének megállapítása fogalmilag kizárt [Btk. 16. §, 172. §].
II. A járművezetéstől végleges hatályú eltiltás szempontjai [Btk. 58. §, 59. §].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki közúti baleset gondatlan okozásának vétségében és segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette kísérletében. Ezért halmazati büntetésül 8 hónapi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre mint főbüntetésre, mellékbüntetésül végleges hatályú járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.
Az irányadó tényállás lényege szerint a vádlott idült alkoholista, epilepsziás beteg, de betegsége nem jelentette az elmeműködés olyan kóros állapotát, amely képtelenné tette volna cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésére, vagy abban korlátozta volna. Epilepsziás megbetegedése és idült alkoholizmusa miatt gépjárművezetésre véglegesen alkalmatlan.
A vádlott 1981. szeptember 27-én 18 óra után, esti sötétségben, tompított világítással kb. 50 km/óra sebességgel „kacsázva” vezette személygépkocsiját a község belterületén. Vele azonos irányban, szorosan az úttest jobb oldali szélén, szinte az útpadkán haladt a sértett kivilágított kerékpárral.
A vádlott a megfelelő távolságból jól látható kerékpárost figyelmetlensége miatt későn észlelte, s a kerékpárost elütötte. A vádlott annak ellenére, hogy észlelte a balesetet, megállás nélkül továbbhajtott. A mögötte közlekedő személygépkocsi a baleset színhelyétől kb. 600 méterre érte utol, majd a vádlott az őt követő gépkocsi vezetőjének hangjelzéseire megállt, és felhívására a helyszínre visszatért. Időközben a baleset helyszínén tartózkodók a mentőket és a rendőrséget értesítették. A sértett az ütközés következtében jobbra az útpadkára esett, bal láb középcsonttörést és bordatörést szenvedett.
A tényállás alapján a vádlott bűnösségének megállapítása törvényes, és törvényesen minősítette az elsőfokú bíróság a cselekményt közúti baleset gondatlan okozása vétségének. A segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette kísérletként minősítése téves.
A segítségnyújtás elmulasztása tiszta mulasztási bűncselekmény. Ily módon a bűncselekmény kísérlete fogalmilag kizárt. Az elsőfokú bíróság indokolása idevonatkozóan egyéb okból is téves. Az eljárás adataiból kitűnően a vádlottnak nem állt szándékában segítséget nyújtani. Az az érvelés, hogy a helyszínről távozva más személyt kérhetett volna fel segítségnyújtásra, minden ténybeli alapot nélkülöz. Ilyen szándéka a vádlottnak nem volt. Kizárólag az őt követő személygépkocsi vezetőjének a fellépésére állt meg, s tért vissza a helyszínre.
A megyei bíróság a cselekmény kísérletként való minősítésére vonatkozó téves elsőfokú bíróság indokolást ezért mellőzte, az elsőfokú bíróság ítéletét e vonatkozásában megváltoztatta, és a cselekményt a Btk. 172. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. tétele szerint minősülő segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettnek minősítette.
A vádlottal szemben alkalmazott végleges hatályú járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés törvényes, és nem tévedett az elsőfokú bíróság a mellékbüntetés alkalmazására vonatkozó indokolásban sem.
A vádlott nemcsak egészségi állapota miatt, hanem erkölcsi okból is alkalmatlan a gépjárművezetésre. Ezt a megállapítást alátámasztották a vádlott alkoholizáló életvezetésre vonatkozó, a tényállásban rögzített adatok. A tényállásból kitűnően az elsőfokú bíróság megalapozottan hivatkozott a vádlott hibás vezetési technikájára is. Ily módon a megyei bíróság a vádlott és védője fellebbezését, amely a mellékbüntetés alkalmazására vonatkozó indokolást sérelmezte, alaptalannak találta. (Győri Megyei Bíróság Bf. 72/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás