BK BH 1982/497
BK BH 1982/497
1982.12.01.
Csoportos elkövetés keretén belül is meg kell állapítani, hogy az elkövetők tettesként, társtettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként valósították-e meg a bűncselekményt [Btk. 137. § 11. pont, 20. §, 21. §, 322. § (1) bekezdés b) pont].
A katonai bíróság az I. r. és a III. r. vádlottakat társtettesként, csoportosan elkövetett kifosztás bűntettében és társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében, míg a II. r. vádlottat bűnsegédként, csoportosan elkövetett kifosztás bűntettében, valamint társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntettében mondotta ki bűnösnek és ezért őket végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás a következő.
A vádlottak testvérek, közülük az I. r. vádlott sorkatona. A vádlottak a vádbeli napon az esti órákban a községben levő vendéglőben italoztak. Itt tartózkodott a 62 éves sértett is, akit a szórakozóhely elhagyása után a már erősen ittas vádlottak követtek és elhatározták, hogy minden indok nélkül megverik. A sértettet előbb az I. r. vádlott ütötte meg. Az ütéstől az idős ember elesett, majd ezután mindhárom vádlott ütlegelni és rugdosni kezdte. A sértett elvesztette az eszméletét, s ezt kihasználva az I. r. és a III. r. vádlott – a bántalmazást ez alatt is folytató II. r. vádlott jelenlétében – átkutatta a sértett ruházatát. A III. r. vádlott 50 forintot kivett a sértett zsebéből, s ezt az összeget nyomban át is adta az I. r. vádlottnak. Ezután a sértettet a helyszínen hagyva eltávoztak.
A bántalmazás következtében a sértett 8 napot meghaladó gyógytartamú orrcsonttörést és egyéb zúzódásos sérüléseket szenvedett.
A kifosztás csoportos elkövetésén belül az I. r. és a III. r. vádlott esetében a társtettesség megállapítását támadó fellebbezés nem alapos, és téves az az álláspont, hogy csoportos elkövetés esetén a társtettesség megállapítására nem kerülhet sor, mert csoportos elkövetés és a társtettesség együttes megállapítása kizárt.
A Btk. 137. §-ának 11. pontja szerint csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt. A törvény csoportosan elkövetésnél tehát csupán az elkövetők számát határozza meg, a Btk. 19. §-a szerint viszont elkövetőn a tettest és a társtettest (tettesek), valamint a felbujtót és a bűnsegédet (részesek) egyaránt érteni kell. Az elkövetői minőséghez ugyanakkor különböző jogkövetkezmények is fűződhetnek, mint pl. a bűnsegédnél az enyhítő rendelkezés szélesebb körű alkalmazásának lehetősége [Btk. 87. § (3) bek.], s ez kihatással van a büntetés kiszabására.
Ebből is következik, hogy csoportos elkövetés esetén is tisztázni kell és el kell különíteni az egyes elkövetési magatartásokat; tehát azt, hogy a csoportban tevékenykedő egyes személyek tettesei, társtettesei avagy felbujtói vagy bűnsegédi tevékenységet fejtettek-e ki, ellenkező esetben ugyanis nem kerülhetne sor a részesi – az adott esetben a II. r. vádlott tekintetében a bűnsegédi – minőség megállapítására.
Az irányadó tényállásból az volt a megállapítható, hogy a kifosztás elkövetési magatartását, a dologelvételt az I. r. és a III. r. vádlott közösen valósította meg, ők kutattak át ugyanis a sértett ruházatát, így e két vádlott kifosztási cselekménye a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerint társtettesként elkövetettnek minősül. Ezt nem érinti, hogy a II. r. vádlott ugyancsak részt vett a sértett bántalmazásában, de a pénz elvételénél csupán jelen volt. Így az utóbbi – a csoportos elkövetés keretén belül – a Btk. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnsegédi bűnrészesnek tekintendő.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a katonai bíróság által alkalmazott minősítést törvényesnek találta, az ezt támadó fellebbezés tehát alaptalan. (Legf. Bír. Katf. III. 198/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás