BK BH 1982/498
BK BH 1982/498
1982.12.01.
Aljas indokból elkövetettnek kell minősíteni a súlyos testi sértést, ha azt a hivatalos személy jogszerű intézkedése miatti bosszú motiválta [Btk. 170. § (3) bek., 229. § (1) bek.].
A járásbíróság a terheltet hivatalos személy elleni erőszak bűntette és súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt halmazati büntetésül börtönben letöltendő 7 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege a következő.
A terheltet és élettársát korábban a járásbíróság nem jogerős ítéletével társtettesként elkövetett kiskorú elhelyezésének megváltoztatása miatt 4-4 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte. Ezt követően az általuk elrejtve tartott gyermeket az ifjúsági intézetbe szállították.
A terhelt a történtek miatt a nagyközségi tanács gyámügyi előadóját okolta, aki ez ügyben intézkedett. Élettársa viszont a terheltet hibáztatta és emiatt bántalmazta is őt. Mindezek hatására a terhelt elhatározta, hogy a korábban eljárt gyámügyi előadót akkumulátorsavval leönti. Egy műanyagflakonba kb. 1 dl akkumulátorsavat öntött, és a községi tanács épületében felkereste a sértettet. Megmutatta neki a nem jogerős bírósági ítéletkiadmányt, és fejen ütötte. Dulakodni kezdtek, miközben a terhelt elővette az említett savat tartalmazó műanyag flakont, amiből a sav a sértett arcára, kezére, lábaira ömlött, 8 napon belül gyógyuló sérüléseket okozva.
A járásbíróság ítéletének a súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősítő része és a büntetést kiszabó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az ítéleti tényállás tartalmazza, hogy a gyámügyi előadó, vagyis a sértett hivatalosan intézkedett a terhelt gyermekének ügyében, és az intézkedés összefüggésben állt azzal a körülménnyel, hogy a terheltet és az élettársát a bíróság végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. A terhelt a történtek miatt a sértettet hibáztatta, és ezért határozta el, hogy savval leönti. E tények alapján az a jogi következtetés vonható le, hogy a cselekményét bosszúból, azért követte el a hivatalos személy ellen, mert az vele szemben korábban jogszerűen intézkedett. E tényt alátámasztja az is, hogy a terhelt a cselekmény elkövetése előtt a sértettnek megmutatta a felfüggesztett szabadságvesztést kiszabó bírósági ítéletkiadmányt.
A bírói gyakorlat szerint a testi épség elleni bűncselekmény aljas indokból elkövetettnek tekintendő, ha azt a hivatalos személy jogszerű intézkedése miatti bosszú motiválja. Ezért a terhelt cselekménye a hivatalos személy elleni erőszak bűntettével halmazatban a Btk. 170. §-ának (3) bekezdésébe ütköző aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősül.
A terhelttel szemben kiszabott 7 hónapi szabadságvesztés e súlyosabb minősítéssel nem áll arányban.
A terhelt rövid idővel a nem jogerős elítélése után követte el a bűncselekményeket, ami jelentősen növeli személyének társadalomra veszélyességét. Veszélyes eszközt, savat használt, és csak a véletlenen múlt a súlyosabb eredmény elmaradása. Kiemelkedő jelentőségű körülmény, hogy a gyámügyi előadók nagy többsége nő, akik kevésbé képesek védekezni, az erőszakos támadásokkal szemben. Éppen ezért személyi biztonságuk és hatósági tekintélyük megóvása érdekében a sérelmükre elkövetett és különösen a bosszúból elkövetett erőszakos cselekmények fokozottabb büntetőjogi üldözése szükséges.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a járásbíróság ítéletét a törvénysértő részeiben hatályon kívül helyezte, a terhelt súlyos testi sértési cselekményét aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntette kísérletének minősítette, és a terhelttel szemben a büntetési céloknak megfelelően 10 hónapi szabadságvesztést állapított meg. (B. törv. III. 232/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás