BK BH 1982/499
BK BH 1982/499
1982.12.01.
A terhelttársaknak a közösen megvalósított bűncselekmény elkövetésében való részvétel mérvére nézve egymást alaptalanul terhelő vallomása nem valósítja meg a hamis vád bűntettét [Btk. 233. § (1) bek.].
A katonai bíróság az I. r. rendőr-főtörzsőrmester vádlottat hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette és hamis vád bűntette; a II. r. rendőrtörzsőrmester vádlottat pedig bűnsegédi minőségben hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlottnak a vádbeli alkalommal gépkocsizó járőrszolgálatot láttak el, az I. r. vádlott volt a járőrparancsnok, a II. r. vádlott pedig a gépkocsit vezette. Az esti órákban megjelentek az intézetből szökött és körözés alatt álló leány lakásán, közölték annak anyjával hogy leányát elő fogják állítani. Ezt követően a lányt magukkal vitték, és az I. r. vádlott intézkedésére a II. r. vádlott a gépkocsit egy ligetben félreeső helyre irányította. Útközben az I. r. vádlott kijelentette a leánynak, hogy vagy közösül vele, vagy visszaviszi az intézetbe.
Az I. r. vádlott felszólítására a II. r. vádlott kiszállt a gépkocsiból és távolabb ment. Ezután az I. r. vádlott a leánnyal közösült, majd utasította, hogy nem öltözhet fel. Rövid idő múlva a II. r. vádlott a gépkocsihoz ment, közölte a leánnyal, hogy felöltözhet, egyben a sajnálkozását fejezte ki a járőrvezető magatartása miatt.
A vádlottak – megszegve kötelességüket – a körözés alatt álló leányt nem állították elő, hanem a lakására visszaszállították.
A büntetőeljárás megindulása után az I. r. vádlott gyanúsítottkénti kihallgatása során a katonai ügyész előtt azt vallotta, hogy a vádlott-társával – a II. r. vádlottal – előzetesen megállapodtak abban, hogy a leányt el fogják vinni egy félreeső helyre abból a célból, hogy vele mindketten közösüljenek. Ennek megfelelően először ő, majd a II. r. vádlott is közösült a leánnyal. A terhelt ezt a vallomását – miután beszerzett bizonyítékok azt megnyugtatóan cáfolták – visszavonta.
Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. vádlott bűnösségét a Btk. 233. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző hamis vád bűntettében is megállapította.
A vádlottak ellen azonos bűncselekmény miatt azért indult büntetőeljárás, mert mint hivatalos személyek a sértettel szemben törvényellenes intézkedést foganatosítottak. Ezt közösen valósították meg oly módon, hogy a szolgálati gépkocsit a II. r. vádlott – az I. r. vádlott rendelkezések megfelelően – egy félreeső helyre vezette, s így szándékosan elősegítette, hogy társa a körözés alatt álló személlyel közösüljön, majd kötelességüket mindketten megszegve, az előállítástól eltekintettek. A vádlottak tehát a bűncselekményt közösen követték el.
A törvény a terhelt védekezési jogát biztosítja, amelynek keretében vallomását belátása szerint teheti meg vagy módosíthatja. Vonatkozik ez azokra az esetekre is, amikor két vagy több terhelt egymással közösen elkövetett bűncselekmény tekintetében a saját, illetve a terhelttársa tevékenységét illetően tesz vallomást. A közös magatartásra vonatkozóan a terhelttársat – akár valótlanul – terhelő vallomás nem szolgálhat alapjául a hamis vád megállapításának. Az ilyen nyilatkozat ugyanis a védekezési szabadság keretei között marad akkor is, ha az olyan tényállást tartalmaz, amelynek alapján a terhelttárs cselekménye súlyosabban minősülne, illetőleg a részesi tevékenység helyett tettesi felelősségre vonást eredményezhetne.
Nem terjedhet ki azonban a védekezési szabadság a hamis vád elkövetésére, amelyet a büntetőeljárás hatálya alatt álló személy is megvalósíthat. A terhelttársak esetében ez általában akkor jöhet szóba, ha a valótlan tényállítás az együtt elkövetett bűncselekmény miatt már folyó büntetőeljárás alapjául szolgáló cselekményen kívüli tevékenységet érint.
A Btk. 233. §-ának (1) bekezdésébe ütköző hamis vád megállapításának feltétele, hogy az olyan cselekményre vonatkozzék, amelynek alapján a hamisan megvádolt ellen büntetőeljárás indulhat. Az olyan esetben azonban, amikor a terhelt ellen ugyanazon cselekmény miatt, amelyre a terhelttársa valótlan állítása vonatkozik, már folyik a büntetőeljárás, nem lehet helye bűnösség megállapításának azért sem, mert a hamis vádolás ilyenkor már nem lehet alapja büntetőeljárás megindításának.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az I. r. vádlott a terhére rótt hamis vád bűntettét nem valósította meg, ezért a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján e vád alól felmentette. (Legf. Bír. Katf. II. 219/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás