1982. évi 5. törvényerejű rendelet
1982. évi 5. törvényerejű rendelet
a Magyar Népköztársaság és a Szocialista Népi Líbiai Arab Dzsamahirija között Budapesten, 1981. évi szeptember hó 24. napján aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről1
2007.01.01.
(Az egyezmény megerősítő okiratait Tripoliban, az 1982. évi március hó 21. napján cserélték ki.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Szocialista Népi Líbiai Arab Jamahiriya között Budapesten, az 1981. évi szeptember hó 24. napján aláírt konzuli egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
Konzuli egyezmény
a Magyar Népköztársaság és a Szocialista Népi
Líbiai Arab Jamahiriya között
a Magyar Népköztársaság és a Szocialista Népi
Líbiai Arab Jamahiriya között
A Magyar Népköztársaság és a Szocialista Népi Líbiai Arab Jamahiriya a két állam között meglevő baráti kapcsolatok és együttműködés megerősítése, valamint a konzuli kapcsolatok továbbfejlesztése céljából az alábbi Egyezmény kötését határozta el.
Meghatározások
1. cikk
(1) Az Egyezmény alkalmazása körében a következő kifejezéseken az alábbiakat kell érteni:
a) „konzulátus” főkonzulátus, konzulátus, alkonzulátus és konzuli ügynökség;
b) „konzuli kerület” az a terület, ahol a konzulátus konzuli feladatok végzésére jogosult;
c) „konzulátus vezetője” az a konzuli tisztviselő, akit felhatalmaztak a konzulátus vezetésére;
d) „konzuli tisztviselő” minden olyan személy, ideértve a konzulátus vezetőjét is, akit konzuli feladatok ellátásával bíztak meg, valamint az is, akit konzuli gyakorlat céljából helyeztek a konzulátusra;
e) „konzuli alkalmazott” minden olyan személy, aki igazgatási, műszaki vagy kisegítő feladatot lát el;
f) „a konzulátus tagja” a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott;
g) „a magánszemélyzet tagja” a konzulátus valamely tagjának kizárólagos magánszolgálatára alkalmazott személy;
h) „családtag” a konzulátus tagjának házastársa, gyermekei, szülei, házastársának gyermekei, szülei, feltéve, hogy a konzulátus tagjának háztartásában élnek és ő tartja el őket;
i) „a konzuli helyiségek” azok az épületek és épületrészek, valamint az azokhoz tartozó földterület, melyeket a konzulátus céljaira használnak, függetlenül azok tulajdonjogától, ideértve a konzulátus vezetőjének lakását is;
j) „a konzuli irattár” a konzulátus minden okmánya, levelezése, ügyirata, könyve, filmje, hangszalagja, rejtjelanyaga, nyilvántartása, valamint a védelmükre és megőrzésükre szolgáló berendezések;
k) „hivatalos levelezés” a konzulátussal és tevékenységével kapcsolatos minden levelezés;
l) „a küldő állam hajója” minden olyan vízijármű, amelyet a küldő államban lajstromoztak és ennek az államnak lobogója alatt hajózik, kivéve a hadihajókat;
m) „a küldő állam légi járműve” minden olyan repülőgép, melyet a küldő államban vettek nyilvántartásba, s amely ezen állam felségjelét viseli, kivéve a katonai repülőgépet.
(2) Az Egyezmény rendelkezéseit a küldő állam állampolgáraira és jogi személyeire kell alkalmazni, ideértve azokat a kereskedelmi vállalatokat is, melyeket a küldő állam jogszabályai szerint hoztak létre, s melyeknek székhelye ebben az államban található.
Konzulátus létesítése, a konzuli tisztviselő
és a konzuli alkalmazott kinevezése
és a konzuli alkalmazott kinevezése
2. cikk
(1) Konzulátust a fogadó állam területén csak ennek az államnak beleegyezésével lehet létesíteni.
(2) A küldő és a fogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg a konzulátus székhelyét, rangját, valamint konzuli kerületét.
(3) A konzulátus székhelyének, rangjának, konzuli kerületének megváltoztatása a küldő és a fogadó állam közös megegyezése alapján történhet.
3. cikk
(1) A konzulátus vezetője akkor kezdheti meg működését, amikor konzuli megbízásáról szóló okirat bemutatása után a fogadó államtól működési engedélyt (exequaturt) kapott.
(2) A küldő állam, a konzuli megbízásról szóló okiratot a fogadó állam külügyminisztériumának diplomáciai úton nyújtja át. A fogadó állam a megbízásról szóló okirat átvételét indokolás nélkül megtagadhatja.
(3) A konzuli megbízásról szóló okirat tartalmazza a konzulátus vezetőjének családi és utónevét, rangját, a konzuli kerület és a konzulátus székhelyének megjelölését.
(4) A konzulátus vezetője a fogadó állam hozzájárulásával, a működési engedély megadása előtt is elláthat, ideiglenes jelleggel, konzuli feladatokat.
4. cikk
A fogadó állam bármikor és indokolás nélkül diplomáciai úton értesítheti a küldő államot a működési engedély visszavonásáról, illetve arról, hogy a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott nemkívánatos személy. A küldő államnak az érintett személyt vissza kell hívni, ha tevékenységét már megkezdte.
Amennyiben a küldő állam e kötelezettségének teljesítését megtagadja, vagy annak ésszerű időn belül nem tesz eleget, a fogadó állam jogosult arra, hogy ezt a személyt ne tekintse a konzulátus tagjának.
5. cikk
(1) Ha a konzulátus vezetője feladatát bármely oknál fogva nem tudja ellátni vagy hivatala ideiglenesen nincs betöltve, a küldő állam a feladatok ideiglenes ellátására az ugyanazon konzulátuson, vagy a fogadó államban levő másik konzulátuson működő konzuli tisztviselőt, vagy ebben az államban levő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját kijelölheti, miután e személy nevét a fogadó állam külügyminisztériumával előzetesen írásban közölte.
(2) A konzulátus ideiglenes vezetője ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket élvezi, mint amelyek a konzulátus vezetőjét az Egyezmény alapján megilletik.
(3) Ha az e cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint a konzulátus ideiglenes vezetésével a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját bízzák meg, e megbízás nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.
6. cikk
Ha a fogadó állam a konzulátus vezetőjének működéséhez - akár ideiglenes jelleggel is - hozzájárult, erről késedelem nélkül értesíti a konzuli kerület illetékes hatóságait és biztosítja a szükséges intézkedések megtételét annak érdekében, hogy a konzulátus vezetője hivatali tevékenységét elláthassa és az Egyezményben biztosított jogaival élhessen.
7. cikk
A konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet, és nem lehet a fogadó állam állandó lakosa; hivatali működésén kívül, bérjellegű jövedelemmel járó tevékenységet nem folytathat.
8. cikk
(1) A fogadó állam külügyminisztériumát vagy az e minisztérium által megjelölt hatóságot írásban értesíteni kell:
a) a konzulátus tagjának kinevezéséről, kinevezését követően a konzulátusra való megérkezéséről, végleges távozásáról, működése megszűnéséről, valamint a rangját vagy helyzetét érintő mindazokról a változásokról, amelyek a konzulátuson való működése során bekövetkeztek;
b) a konzulátus tagjának háztartásában élő családtagok érkezéséről és végleges távozásáról, valamint arról, hogy valamely személy családtag lett vagy megszűnt az lenni;
c) a magánszemélyzet tagjának érkezéséről és végleges távozásáról, valamint szolgálata megszűnéséről;
d) a fogadó állam állampolgárának vagy állandó lakosának a fogadó állam jogszabályai szerint történő konzuli alkalmazottként vagy a magánszemélyzet tagjaként való alkalmazásáról, illetőleg az ilyen személy alkalmazásának megszűnéséről.
(2) Az érkezésről és a végleges távozásról lehetőleg előzetes értesítést is kell adni.
9. cikk
(1) A fogadó állam illetékes hatóságai a konzuli tisztviselőt illetékmentesen ellátják olyan okmánnyal, amely személyazonosságát és rangját igazolja.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni a konzuli alkalmazottra és a magánszemélyzet tagjára is, amennyiben nem a fogadó állam állampolgára, vagy annak nem állandó lakosa.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell az ott említett személyek családtagjaira is.
Könnyítések, kiváltságok, mentességek
10. cikk
(1) A fogadó állam a konzulátus számára biztosít minden könnyítést annak érdekében, hogy tevékenységét kifejthesse és megteszi a szükséges intézkedéseket azért, hogy a konzulátus tagjai hivatalos feladataikat elláthassák és élhessenek az Egyezményben megállapított kiváltságokkal és mentességekkel.
(2) A fogadó állam a konzuli tisztviselővel az őt megillető tisztelettel bánik és megtesz minden szükséges intézkedést személye és méltósága védelmére.
11. cikk
(1) A küldő állam címere megfelelő kétnyelvű felirattal elhelyezhető a konzulátus épületére és a konzulátus vezetőjének lakására.
(2) A küldő állam lobogóját ki lehet tűzni a konzulátus épületére, a konzulátus vezetőjének lakására és az általa hivatalos célból használt közlekedési eszközre.
12. cikk
A fogadó állam megkönnyíti a küldő állam számára, hogy a fogadó állam területén, ennek törvényei és más jogszabályai szerint a konzulátus céljára helyiségeket szerezhessen, valamint segítséget nyújt abban, hogy a konzulátus tagjai megfelelő lakást kapjanak.
13. cikk
A küldő államnak joga van arra, hogy
a) a fogadó állam törvényei és más jogszabályai szerint olyan földterületet, épületeket és épületrészeket megszerezzen, tulajdonában tartson, illetve használjon, amelyek a konzulátus és a konzulátus vezetőjének vagy a konzulátus tagjainak lakása céljára szolgálnak;
b) a tulajdonában vagy használatában álló földterületen épületeket építsen vagy a meglevő épületeket alakítsa az említett célokra.
Az e cikk rendelkezéseit úgy kell alkalmazni, hogy a küldő államra irányadók az építkezésről, várostervezésről és a műemlékvédelemről szóló jogszabályok.
14. cikk
(1) A fogadó állam hatóságai - kivéve, ha ehhez a küldő állam konzuli vagy diplomáciai képviseletének vezetője vagy az egyikük által kijelölt személy hozzájárult - a konzulátus helyiségeibe vagy a konzuli tisztviselő lakásába nem léphetnek be.
(2) A fogadó állam kötelessége, hogy megvédje a konzulátust és a konzulátus vezetőjének lakását bármely behatolás vagy kártétel ellen, és megakadályozza nyugalmának vagy méltóságának csorbítását.
15. cikk
A konzuli helyiségek, azok berendezése és a konzulátus vagyontárgyai, valamint közlekedési eszközei mentesek a honvédelmi vagy közérdekű célokra történő igénybevétel minden formája alól. Ha az igénybevétel mégis szükségessé válna, és erről a küldő és a fogadó állam között diplomáciai úton előzetesen megállapodás jött létre, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a konzuli munkát ez az intézkedés ne akadályozza.
16. cikk
(1) A konzuli helyiségek és a konzulátus tagjának lakása, ha azok tulajdonosa vagy bérlője a küldő állam, mentesek mindenfajta országos vagy helyi adó és illeték alól, kivéve a tényleges szolgáltatások igénybevételéért járó díjakat.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt mentesség nem illeti meg azt a személyt, aki a küldő állam nevében eljáró személlyel kötött szerződést.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések a küldő állam tulajdonában levő és a konzulátus hivatalos céljaira használt járművekre is vonatkoznak.
17. cikk
A konzuli irattár és a konzuli okmányok mindenkor, és bárhol is vannak elhelyezve, védelemben részesülnek és sérthetetlenek.
18. cikk
(1) A fogadó állam megengedi és védelemben részesíti a konzulátus szabad érintkezését minden hivatalos ügyben. A konzulátus a küldő állam kormányával, valamint a küldő állam bárhol levő diplomáciai képviseletével vagy konzulátusával történő érintkezése során minden megfelelő eszközt felhasználhat, ideértve a diplomáciai vagy konzuli futárokat, a diplomáciai vagy konzuli poggyászt és a rejtjeles vagy számjeles üzeneteket is.
Rádió-adóállomást azonban a konzulátus csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.
(2) A konzulátus hivatalos levelezése sérthetetlen.
(3) A konzuli poggyászt alkotó csomagokat a jellegükre utaló jól látható külső jellel kell ellátni és azok csak hivatalos levelezést, valamint kizárólag hivatalos használatra szánt okmányokat vagy tárgyakat tartalmazhatnak.
(4) A konzuli poggyászt alkotó csomagok nem nyithatók fel és nem tarthatók vissza.
(5) A konzuli futárt olyan hivatalos okmánnyal kell ellátni, amely feltünteti futári minőségét és a konzuli poggyászt alkotó csomagok számát.
A konzuli futár csak a küldő állam állampolgára lehet és nem lehet a fogadó állam állandó lakosa. A fogadó állam a konzuli futárt tevékenységének gyakorlása során védelemben részesíti, a konzuli futár személyes sérthetetlenséget élvez, nem lehet őt őrizetbe venni, feltartóztatni, vagy személyes szabadságában bármely más módon korlátozni.
(6) A konzuli küldeményt rá lehet bízni hajó vagy repülőgép parancsnokára is, akit el kell látni a konzuli küldeményt alkotó csomagok számát feltüntető hivatalos okmánnyal, ez a személy azonban nem minősül konzuli futárnak. Az ilyen személytől a konzuli tisztviselő a konzuli küldeményeket szabadon és akadálytalanul veheti át.
19. cikk
(1) A konzuli tisztviselő mentes a fogadó állam büntető, polgári és államigazgatási joghatósága alól, személyes sérthetetlenséget élvez és személyes szabadsága semmilyen formában nem korlátozható.
(2) A konzuli alkalmazott hivatali feladatainak ellátása során mentes a fogadó állam büntető, polgári és államigazgatási joghatósága alól. Hivatalos tevékenységi körén kívül sem lehet azonban letartóztatni, vagy személyes szabadságát más módon korlátozni, kivéve, ha olyan szándékos bűncselekményt követ el, amelyre a fogadó állam jogszabályai 5 évi vagy súlyosabb szabadságvesztés büntetést rendelnek.
(3) Ha a konzuli alkalmazottat személyes szabadságában bármilyen formában korlátozzák, erről a konzulátus vezetőjét haladéktalanul értesíteni kell.
(4) A konzuli alkalmazott elleni büntetőeljárást úgy kell lefolytatni, hogy az hivatali munkájában a legkevésbé akadályozza.
(5) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések az alábbi polgári perekre nem alkalmazhatók:
a) a konzulátus tagja által nem a küldő állam nevében kötött szerződésekből eredő perek;
b) jármű, hajó vagy repülőgép által a fogadó államban okozott balesetből eredő kártérítési perek;
c) olyan hagyatékra vonatkozó perek, amelyekben a konzuli tisztviselő örökösként, hagyományosként, hagyatéki gondnokként vagy végrendeleti végrehajtóként érdekelt, kivéve, ha a küldő állam képviseletében járt el.
20. cikk
(1) A konzulátus tagja tanúként kihallgatható; amennyiben a konzuli tisztviselő a vallomástételt megtagadja, ellene kényszerintézkedést vagy büntetést nem lehet alkalmazni. A konzuli alkalmazott a tanúvallomást a (3) bekezdésben említett eseteket kivéve, nem tagadhatja meg.
(2) A tanúvallomást kérő hatóság köteles elkerülni, hogy a konzulátus tagját feladatainak teljesítésében akadályozza.
A konzuli tisztviselő a vallomást lakásán vagy hivatalában, valamint írásban is megteheti.
(3) A konzulátus tagja megtagadhatja a tanúvallomást hivatali tevékenysége körébe eső ügyben, ideértve a konzuli levelezést és a konzuli irattárban levő más okmányok átadását. Ezt a rendelkezést a konzulátus hivatali munkájával kapcsolatos ügyekben a családtagokra is alkalmazni kell.
(4) A konzulátus tagja megtagadhatja, hogy őt a küldő állam jogára vonatkozóan szakértőként hallgassák meg.
21. cikk
(1) A küldő állam a konzulátus tagját a 19. és a 20. cikk alapján megillető mentességről lemondhat, ennek a lemondásnak kifejezettnek kell lennie és azt írásban kell megtenni.
(2) Ha a joghatóság alóli mentességet élvező személy keresetet indít, az alapkeresettel összefüggő viszontkereset tekintetében nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre.
(3) A polgári és államigazgatási joghatóság alóli mentességről való lemondás nem jelenti az ítélet végrehajtása alóli mentességről való lemondást is, ehhez külön lemondás szükséges.
22. cikk
A konzulátus tagja, amennyiben nem a fogadó állam állandó lakosa, mentes mindazon kötelezettségek alól, amelyeket a fogadó állam jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vétele és tartózkodási engedélye tekintetében előírnak.
23. cikk
(1) A konzulátus tagja mentes minden adó és illeték alól, kivéve:
a) az áruk vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókat;
b) a fogadó állam területén levő magántulajdonban álló ingatlanokat terhelő adókat és illetékeket;
c) a fogadó állam által kirótt örökösödési, és tulajdonátruházási illetéket a 25. cikk rendelkezéseinek fenntartásával;
d) a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelmet terhelő adókat és illetékeket;
e) a szolgáltatások fejében kiszabott díjakat;
f) bejegyzési, jelzálog- és bírósági illetéket a 16. cikk rendelkezéseinek fenntartásával.
(2) A konzulátus tagja olyan személy alkalmazása esetén, akinek fizetése vagy munkabére a fogadó államban jövedelemadó alá esik, köteles tiszteletben tartani a fogadó állam jogszabályai által a társadalombiztosítás és a jövedelemadó tekintetében a munkáltatókra nézve meghatározott kötelezettségeket.
24. cikk
(1) A fogadó állam a jogszabályaival összhangban engedélyezi az alábbiakban meghatározott tárgyak behozatalát és azokra nézve mentességet biztosít minden vám, adó vagy hasonló természetű díj alól, kivéve a raktározási, szállítási és hasonló szolgáltatások díját:
a) a konzulátus hivatalos használatára szolgáló tárgyak;
b) a konzuli tisztviselő és családtagjai személyes használatára szolgáló tárgyak, ideértve a berendezésükhöz szükséges tárgyakat.
(2) A konzuli tisztviselőnek és családtagjainak az (1) bekezdésben megjelölt tárgyai ugyanolyan módon mentesek a vámvizsgálat alól, mint a diplomáciai képviselet és a diplomáciai képviselet tagjainak használatára szolgáló ilyen tárgyak.
25. cikk
(1) A konzulátus tagjának vagy családtagjának halála esetén a fogadó állam engedélyezi mindazon ingóságok kivitelét, amelyek az elhunyt személy hagyatékához tartoznak, kivéve azokat a vagyontárgyakat, amelyeket az örökhagyó a fogadó államban szerzett, és amelyek kivitelét a fogadó állam jogszabályai az örökhagyó halálakor tiltják.
(2) A fogadó állam nem vet ki illetéket az ilyen hagyaték, valamint az olyan ingóvagyon kivitele után, amely kizárólag azért volt a fogadó államban, mert az elhunyt a konzulátus tagjaként, vagy a konzulátus tagjának családtagjaként tartózkodott ott.
26. cikk
A fogadó állam a konzulátus tagja számára biztosítja területén a szabad mozgást és közlekedést azon jogszabályainak tiszteletben tartása mellett, amelyek bizonyos övezetekbe a belépést biztonsági okból szabályozzák vagy megtiltják.
27. cikk
A küldő állam birtokában levő és a konzulátus hivatalos céljaira használt, továbbá a konzulátus tagjainak birtokában levő gépjárművekre érvényesek a fogadó államnak a gépjárművek kötelező biztosítására vonatkozó szabályai.
28. cikk
A konzulátus tagjának családtagját - amennyiben nem állampolgára vagy állandó lakosa a fogadó államnak, illetőleg ott nem folytat jövedelemszerző tevékenységet - megilletik az Egyezményben biztosított mentességek.
29. cikk
A konzuli alkalmazottat, aki a fogadó állam állampolgára, vagy állandó lakosa - az Egyezmény 19. cikk (3) bekezdésében foglaltak fenntartásával - nem illetik meg az Egyezmény által biztosított kiváltságok és mentességek.
A konzulátus feladatai
30. cikk
A konzulátus jogosult:
a) előmozdítani a küldő állam kereskedelmi, gazdasági, tudományos, kulturális és idegenforgalmi érdekeit, továbbá elősegíteni a küldő és a fogadó állam között az érintkezés kiszélesítését, a baráti kapcsolatok fejlesztését az említett és más területeken;
b) védelemben részesíteni és előmozdítani a küldő állam, valamint a küldő állam állampolgárainak - ideértve a jogi személyeket is - jogait és érdekeit.
31. cikk
A konzulátus csak a konzuli kerületében láthatja el feladatait. A konzuli kerületén kívüli tevékenység kifejtéséhez a fogadó állam hozzájárulása szükséges.
A konzulátus munkája végzése során a következő hatóságokhoz fordulhat:
a) illetékes helyi hatóságokhoz;
b) a fogadó állam központi hatóságaihoz, ha ez nem ellentétes a fogadó állam jogszabályaival.
32. cikk
A konzulátus jogosult képviselni a küldő állam állampolgárait, megtenni a szükséges intézkedéseket azért, hogy - a fogadó állam hatályos jogszabályainak figyelembevételével - biztosítsa törvényes képviseletüket bíróságok és más hatóságok előtt, ha távollét vagy más ok miatt jogaikat és érdekeiket nem tudják kellő időben megvédeni.
Ez a képviselet megszűnik, ha a képviselt személy meghatalmazottat nevez ki, vagy maga veszi át jogai és érdekei védelmét.
33. cikk
A konzulátus a küldő állam állampolgárai számára útlevelet vagy más útiokmányt állít ki, meghosszabbít, módosít, vagy érvénytelenít; vízumot ad ki, vagy más hasonló okiratot állít ki a küldő államba utazók részére.
A konzulátus nyilvántartást vezet a küldő állam fogadó államban lakó állampolgárairól.
34. cikk
(1) A konzulátus jogosult hitelesíteni a házassági szerződést, illetőleg a konzuli tisztviselő jogosult közreműködni a házasságkötésnél, ha mindkét házasuló fél a küldő állam állampolgára. Az így létrejött házasságról a konzulátusnak a fogadó állam illetékes hatóságait értesíteni kell, amennyiben a fogadó állam jogszabályai ezt előírják.
(2) A fogadó állam illetékes hatóságainak késedelem nélkül értesíteniük kell a konzulátust az előttük kötött házasságról, amennyiben a házasulók egyike a küldő állam állampolgára.
(3) A konzulátus anyakönyvezi a küldő állam állampolgárainak születését, halálát, házasságát, illetve ennek felbontását, kiállít anyakönyvi kivonatot vagy az anyakönyvezéssel kapcsolatos más igazolást, tiszteletben tartva a fogadó állam erre vonatkozó jogszabályait.
A konzulátus kérésére a fogadó állam illetékes hatóságai hivatalos használatra késedelem nélkül és díjmentesen megküldik részére a küldő állam állampolgárainak személyállapotával kapcsolatos okiratok másolatát vagy kivonatát.
35. cikk
A konzulátus a küldő és a fogadó állam jogszabályaival összhangban
a) a küldő állam állampolgárai részére készít és hitelesít végrendeletet vagy más olyan okiratot, amely a küldő állam jogszabályainak megfelelően igazolja ezeknek az állampolgároknak a jogi cselekményeit;
b) okiratokat fordít és fordítást hitelesít;
c) írásba foglal szerződéseket és hitelesíti azokat, ha a szerződő felek a küldő állam állampolgárai, feltéve, hogy a szerződés nem a fogadó államban levő ingatlan feletti tulajdonjogra, ennek átruházására vagy megszűnésére vonatkozik;
d) hitelesíti a küldő vagy a fogadó államban keletkezett eredeti okiratokat, ezek másolatát, kivonatát;
e) írásba foglalja és hitelesíti a küldő államban levő ingóságokra vagy jogokra vonatkozó szerződéseket, tekintet nélkül a felek állampolgárságára;
f) árukról származási bizonyítványt állít ki;
g) elhelyezhet a küldő állam állampolgárainak jogait és kötelezettségeit érintő hirdetményt a konzuli helyiségben.
A konzulátus által kiállított vagy hitelesített okmányokat hivatalosnak kell tekinteni, s azok ugyanolyan jogi jelentőséggel és bizonyító erővel bírnak, mintha a fogadó állam hatóságai állították volna ki, hitelesítették volna, feltéve, hogy tartalmuk nem ellentétes ennek az államnak jogszabályaival.
36. cikk
A konzulátus jogosult arra, hogy a küldő állam állampolgáraitól letétbe elfogadjon okmányokat, pénzt, értéktárgyakat, ha ez a fogadó állam jogszabályaival nem ellentétes; átveheti és megőrizheti a küldő állam állampolgára által a fogadó államban elveszített tárgyakat, abból a célból, hogy azokat tulajdonosának visszajuttassa.
37. cikk
A konzulátus jogosult arra, hogy a küldő állam illetékes hatóságai felkérésére, a küldő állam állampolgárainak mint feleknek, szakértőknek, tanúknak nyilatkozatát, illetőleg tanúvallomását írásba foglalja a küldő államban folyamatban levő ügyekkel kapcsolatban, továbbá, hogy peres és más okiratokat kézbesítsen a küldő állam állampolgárai részére.
38. cikk
A fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a konzulátust arról, hogy a küldő állam állampolgára részére - akár állandó, akár ideiglenes jelleggel tartózkodik a fogadó államban - gyám, vagy gondnok kirendelése vált szükségessé. A konzulátus az értesítést követően együttműködik a fogadó állam illetékes hatóságaival a gyám vagy gondnok kirendelésében.
39. cikk
A konzulátus jogosult arra, hogy kapcsolatba lépjen a küldő állam állampolgárával és szükség esetén segítséget - ideértve a jogi segítséget is - vagy tanácsot adjon neki.
A fogadó állam semmilyen módon nem akadályozza a küldő állam állampolgárát abban, hogy a konzulátussal kapcsolatba lépjen, vagy oda bemenjen.
40. cikk
(1) A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a konzulátust a küldő állam állampolgárának őrizetbevételéről, letartóztatásáról, vagy személyes szabadsága bármilyen más korlátozásáról. Az értesítést ezeknek az intézkedéseknek megtételét követő négy napon belül kell megadni.
(2) A konzuli tisztviselő meglátogathatja a küldő állam őrizetbe vett, letartóztatott vagy személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozott állampolgárát, beszélhet, levelezhet vele, segítheti jogi védelmének megszervezésében. A konzuli tisztviselő jogosult továbbá arra, hogy meglátogassa a küldő állam szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát.
A fogadó állam illetékes hatóságai lehetővé teszik a konzuli tisztviselő számára, hogy a küldő állam állampolgárát az őrizetbe vételtől, letartóztatástól vagy személyes szabadságának bármilyen más módon történt korlátozásától számított hét napon belül meglátogassa és látogatásait a későbbiekben ésszerű időközönként megismételje.
(3) A fogadó állam illetékes hatóságai felvilágosítják a küldő állam érdekelt állampolgárát azokról a jogokról, amelyeket számára e cikk biztosít.
(4) Az e cikkben meghatározott jogokat a fogadó állam jogszabályaival összhangban kell gyakorolni anélkül, hogy ezek a jogszabályok a jogok érvényesítését kizárnák.
41. cikk
A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a konzulátust a küldő állam állampolgárának haláláról vagy súlyos balesetéről és az előidéző okokról, valamint díjmentesen kiállítják és átadják részére a halotti anyakönyvi kivonatot.
42. cikk
(1) A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a konzulátust arról, hogy a fogadó államban a küldő állam állampolgára után hagyaték maradt, vagy bármely állampolgárságú örökhagyó után hagyaték maradt, amennyiben a küldő állam állampolgára az örökös.
(2) A fogadó állam illetékes hatóságai intézkednek ennek az államnak a jogszabályaival összhangban, a hagyaték biztosítása érdekében, átadják a konzulátusnak a végrendeletet - ha ilyen készült -, illetve ennek másolatát, továbbá közlik a hagyatékra vonatkozó bármely nyilatkozatot, valamint a hagyatékban érdekelt személyek nevét, és tájékoztatást adnak a hagyaték állagáról és értékéről.
A fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a konzulátust a hagyatéki eljárás megkezdéséről, illetve arról, hogy az eljárás milyen szakaszba jutott.
(3) A konzulátus a fogadó állam bíróságai, vagy más hatóságai előtt, képviselheti a küldő állam állampolgárát, aki örökösként vagy más minőségben érdekelt a hagyatékban, ha az állampolgár távol van vagy nem jelölte ki képviselőjét.
(4) A konzulátus kérheti a fogadó állam illetékes hatóságaitól
a) a hagyaték számbavételét, megőrzését, illetve lepecsételését, továbbá a hagyaték védelmére szükséges intézkedések megtételét, ideértve a hagyatéki gondnok kijelölését s a konzuli tisztviselő részvételét az említett intézkedésekben;
b) a hagyaték értékesítését s a konzulátus tájékoztatását ennek időpontjáról azért, hogy ott a konzuli tisztviselő megjelenhessék.
(5) A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a konzuli tisztviselőt a hagyatéki eljárás vagy más intézkedések megtételének befejeztéről. Ezek a hatóságok - a megfelelő adók és illetékek lerovása után - a hagyatékot, illetve a hagyatékból a konzulátus által képviselt személyt megillető részt a legrövidebb idő alatt átadják a konzulátusnak.
(6) A konzulátus a hagyatéki eljárás mellőzésével kérheti - a hagyaték csekély értéke esetében - a hagyaték átadását abból a célból, hogy azt a jogosultaknak eljuttathassa.
(7) A konzulátus átveheti a küldő állam elhunyt állampolgára hagyatékát - feltéve, hogy ez az állampolgár nem volt a fogadó állam állandó lakosa - abból a célból, hogy a jogosultaknak eljuttassa. A konzulátusnak az is jogában áll, hogy átvegye azokat a pénzösszegeket, amelyek biztosítási kötvényből, elmaradt fizetésekből, bérekből, vagy juttatásokból származnak.
(8) Az (5), (6), (7) bekezdésben említetteknek az átadása csak a fogadó állam jogszabályainak megfelelően történhet.
43. cikk
(1) Ha a küldő államnak a fogadó államban állandó lakóhellyel nem rendelkező állampolgára ebben az államban való ideiglenes tartózkodása során meghal, a fogadó állam illetékes hatóságai megőrzik, majd átadják az ingóságait a küldő állam konzulátusának külön eljárás nélkül. A konzulátus kiegyenlíti - a konzulátusnak átadott javak értéke erejéig - az elhunytnak a fogadó államban való tartózkodása idején keletkezett tartozásait.
(2) Az (1) bekezdésben szereplő ingóságokra a 42. cikk (8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
44. cikk
A konzulátus minden segítséget megad a küldő állam hajójának és személyzetének a fogadó állam parti tengerein és belvizein, beleértve a kikötőket is.
A konzulátusnak joga van arra, hogy felügyeljen a hajóra, és megvizsgálja azt, fogadja a parancsnokot és a személyzet más tagjait.
A fogadó állam illetékes hatóságai elismerik mindazon intézkedéseket, amelyeket a konzulátus tesz a fogadó állam törvényeinek megfelelően a küldő állam hajójával és személyzetével kapcsolatban, és megadják részére a kért segítséget e tevékenysége során.
45. cikk
A konzulátus jogosult a küldő állam hajójával kapcsolatban arra, hogy
a) a hajó parancsnokát vagy a személyzet más tagját meghallgassa, a hajó okmányait átvizsgálja, jóváhagyja, hitelesítse, a hajóval, rakományával, utasaival kapcsolatos engedélyeket jóváhagyja, a hajó belépéséhez, tartózkodásához, kilépéséhez szükséges okmányokat kiadja;
b) a szükséges intézkedéseket megtegye, a hajó parancsnokának vagy a személyzet más tagjának kórházi gyógykezelése, illetőleg hazatérése biztosítása érdekében;
c) bármely bizonyítványt, és a hajó nemzetiségével, tulajdonjogával és más jogokkal, valamint a hajó állapotával és használatával kapcsolatos okmányokat kiállítsa és aláírja;
d) védelmet és segítséget nyújtson a hajó parancsnokának és a személyzet többi tagjának a fogadó állam bíróságaival és más illetékes hatóságaival való kapcsolataik során; e célból jogi védelmet, tolmács vagy bármilyen más személy szolgálatait biztosíthatja számukra;
e) megtegyen bármely szükséges intézkedést azért, hogy megőrizze a fegyelmet és a rendet a hajó fedélzetén;
f) bármely más tevékenységet végezzen, melyet a küldő államnak a hajózással kapcsolatos jogszabályai előírnak, amennyiben azok nem ellentétesek a fogadó állam törvényeivel.
46. cikk
(1) A fogadó állam bíróságai és más illetékes hatóságai a küldő állam hajójának fedélzetén elkövetett bűncselekmény esetében csak akkor járhatnak el közvetlenül, ha
a) a bűncselekményt a fogadó állam állampolgára követte el vagy az ő sérelmére követték el, vagy ha valaki más, a hajó személyzetéhez nem tartozó személy követte el, vagy ilyen személy sérelmére követték el;
b) a bűncselekmény sérti a fogadó állam kikötőjének, parti tengerének vagy belvizeinek nyugalmát és biztonságát;
c) a bűncselekményt a fogadó államnak a közegészséggel, az életnek a tengeren való oltalmával, vámügyekkel, a tenger szennyeződésével, kábítószer-csempészettel kapcsolatos jogszabályainak megsértésével követték el;
d) a bűncselekményt a fogadó állam törvényei legalább ötévi szabadságvesztéssel vagy annál súlyosabb büntetéssel rendelik büntetni.
(2) A fogadó állam bíróságai vagy más illetékes hatóságai közvetlenül eljárhatnak a küldő állam hajójának fedélzetén, ha a konzulátus ebbe beleegyezik vagy ezt kéri.
47. cikk
(1) Ha a fogadó állam bírósága vagy más illetékes hatóságai elhatározzák, hogy a küldő állam hajójának fedélzetén őrizetbe veszik vagy letartóztatják a parancsnokot vagy a személyzet tagját, utast vagy olyan más személyt, aki nem a fogadó állam állampolgára, vagy ha elhatározzák a hajón található javak elkobzását, vagy hatósági eljárási cselekmények lefolytatását, a fogadó állam illetékes hatóságai értesítik erről a konzulátust olyképpen, hogy a konzuli tisztviselő megjelenhessen a hajón az említett intézkedés foganatosítása előtt. Ha az előzetes értesítés lehetetlen, a fogadó állam illetékes hatóságai a konzulátust a lehető legrövidebb időn belül, még azelőtt értesítik, hogy az említett intézkedések végrehajtását elkezdenék.
A fogadó állam illetékes hatóságai lehetővé teszik a konzuli tisztviselőnek, hogy találkozhasson az őrizetbe vett vagy letartóztatott személlyel, vele kapcsolatba léphessen, s megtehesse a szükséges intézkedéseket az illető személy vagy a hajó érdekeinek védelmében.
(2) Az 1. cikk rendelkezései nem vonatkoznak a fogadó állam illetékes hatóságai által végzett szokásos útlevél-, vám-, közegészségügyi, tengerszennyeződési, életnek a tengeren való oltalmával kapcsolatos vizsgálatra és azokra a tevékenységekre, amelyeket a konzulátus vagy a hajó parancsnokának kérésére, illetve beleegyezésével végeznek.
48. cikk
Ha a személyzet olyan tagja, aki nem a fogadó állam állampolgára, elhagyja a küldő állam hajóját a fogadó államban a parancsnok engedélye nélkül, a fogadó állam illetékes hatóságai a konzulátus kérésére segítséget nyújtanak e személy felkutatásában.
49. cikk
A konzulátusnak jogában áll, hogy meglátogasson minden olyan hajót, mely a küldő állam kikötőibe tart, annak érdekében, hogy olyan ismeretek birtokába jusson, melyek lehetővé teszik számára, hogy kiadja vagy aláírja azokat az okmányokat, melyeket a küldő állam törvényei és más rendelkezései előírnak, s melyek a hajó számára ennek az államnak a kikötőibe való belépéshez szükségesek, továbbá, hogy megadja azt a tájékoztatást, amelyet a küldő állam illetékes hatóságai kérnek.
50. cikk
(1) Ha a küldő állam hajója elsüllyed, kárt szenved vagy zátonyra fut, illetőleg partra vetődik, vagy azt bármilyen más károsodás éri a fogadó állam parti vizein vagy belvizein, erről a fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a küldő állam konzulátusát.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben a fogadó állam illetékes hatóságai megteszik a szükséges intézkedéseket a hajó utasainak, személyzetének, felszerelésének, rakományának és a hajón levő más anyagoknak a megmentése és védelme érdekében. Ugyancsak megteszik ezeket az intézkedéseket azokkal a hajóhoz vagy annak rakományához tartozó anyagokkal kapcsolatban, amelyek a hajóról elkerültek. A fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a konzulátust a megtett intézkedésekről és megadják részére a szükséges segítséget mindazon intézkedések meghozatala céljából, amelyek a hajó sérülésével, zátonyra futásával vagy elsüllyedésével kapcsolatosak. A konzulátus kérheti a fogadó állam hatóságait a szükséges intézkedések megtételére a hajó, a személyzet, az utasok, a felszerelés, a rakomány és a fedélzeten található más javak megmentése és védelme céljából. Ezeket az intézkedéseket a hajó parancsnokával együttműködésben kell végrehajtani.
(3) Ha a küldő állam kárt szenvedett hajóját vagy a hajórakományhoz tartozó bármilyen vagyontárgyat a fogadó állam partján vagy a partja közelében megtalálnak és sem a hajó parancsnoka, sem a tulajdonos vagy annak megbízottja, sem pedig a hajó biztosítója nincs olyan helyzetben, hogy a hajó vagy e vagyontárgy megőrzésére szükséges intézkedéseket megtegye vagy arról rendelkezzék, a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni arra, hogy megtegye azokat az intézkedéseket, amelyeket e célból maga a hajótulajdonos megtenne.
(4) A konzulátus arra is jogosult, hogy a (3) bekezdésben említett intézkedéseket minden olyan tárggyal kapcsolatban megtegye, amelyet a fogadó állam partján, partja közelében vagy kikötőjében találtak, és harmadik állam hajókárt szenvedett hajójának rakományához tartozik, de a küldő állam állampolgárának, jogi személyének a tulajdona.
(5) A konzulátus jogosult részt venni abban a vizsgálatban, melynek célja a hajó üzemképtelenné válása, zátonyra futása vagy elsüllyedése okainak megállapítása.
(6) A fogadó állam illetékes hatóságai a konzulátus kérésére megadják részére a szükséges segítséget, ha a küldő állam hajója a fogadó állam partjain, kikötőiben vagy parti vizein üzemképtelenné vált.
(7) A fogadó állam területén vám vagy illeték nem róható ki az üzemképtelenné vált hajóra, felszerelésére és rakományára, ha ezek a fogadó államban nem kerülnek felhasználásra.
51. cikk
Ha a küldő állam hajója személyzetének tagja meghal, vagy eltűnik a fogadó államban - akár a hajó fedélzetén, akár a szárazföldön - kizárólag a hajó parancsnoka, annak megbízottja vagy a küldő állam konzuli tisztviselője jogosult arra, hogy leltárt készítsen azokról az ingóságokról, értéktárgyakról, és más javakról, amelyeket az elhunyt vagy eltűnt hátrahagyott, továbbá megtegye az egyéb szükséges intézkedéseket e javak védelmében és ezeknek a hagyaték elrendezése céljából történő átadására. Ha az elhunyt, vagy eltűnt a fogadó állam állampolgára volt, a parancsnok vagy megbízottja akkor állítja ki a leltárt, amikor a halál vagy eltűnés bizonyossá vált. A leltár másolatát átadják a fogadó állam illetékes hatóságainak, hogy azok megtegyék a szükséges intézkedéseket a javak védelmében és szükség esetén rendezzék a hagyatékot. Ezek a szervek eljárásukról tájékoztatják a küldő állam konzulátusát.
52. cikk
A 45. és 50. cikk rendelkezéseit alkalmazni kell a küldő állam repülőgépeire is, amennyiben a nemzetközi légügyi egyezmények, amelyeknek a Szerződő Felek részesei, másként nem rendelkeznek.
53. cikk
(1) A konzulátusnak jogában áll, hogy a fogadó állam területén a konzuli cselekményekért a küldő állam törvényeinek és rendelkezéseinek megfelelően illetéket és díjat szedjen.
(2) A konzuli cselekményekért szedett illetékek és díjak a fogadó államban mentesek minden adó és illeték alól.
Általános és záró rendelkezések
54. cikk
A konzulátusnak jogában áll, hogy bármely más feladatot is elvégezzen, amelyre a küldő állam felhatalmazza és amelyet a fogadó állam jogszabályai és más rendelkezései nem tiltanak vagy nem elleneznek, illetőleg amelyeket a Szerződő Felek között érvényes nemzetközi egyezmények előírnak.
55. cikk
(1) Mindazoknak, akik az Egyezmény alapján előjogokat és mentességeket élveznek, tiszteletben kell tartaniuk a fogadó állam jogszabályait és más rendelkezéseit előjogaik és mentességeik sérelme nélkül.
(2) A konzuli helyiségeket nem szabad oly módon használni, hogy az összeférhetetlen legyen a konzuli tevékenységgel.
56. cikk
(1) Az Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell akkor is, ha diplomáciai képviselet látja el a konzuli feladatokat.
(2) A fogadó állam külügyminisztériumával közölni kell a diplomáciai képviselet konzuli tevékenység folytatására kijelölt tagjának családi és utónevét.
(3) A diplomáciai képviselet konzuli feladatok ellátásával megbízott tagja továbbra is élvezi mindazokat a kiváltságokat és mentességeket, amelyek diplomáciai képviselőként is megilletik.
57. cikk
(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni.
Az Egyezmény a megerősítő okiratok Tripoliban történő kicserélése napján lép hatályba.
(2) Az Egyezmény öt évig lesz hatályban és hatálya meghosszabbodik mindaddig, amíg bármelyik Szerződő Fél hat hónappal a lejárat előtt írásban diplomáciai úton fel nem mondja.
Készült Budapesten, 1981. évi szeptember hó 24. napján - ami megfelel Dhu-1-qaada hava 25 napjának, a Próféta halálától számított 1390. évben -, két eredeti példányban magyar és arab nyelven és mindkét szöveg egyaránt hiteles.
(Aláírások.)
3. § (1) E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1982. évi március hó 21. napjától kell alkalmazni.
(2)2 E törvényerejű rendelet végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter gondoskodik.
1
A kihirdetés napja: 1982. április 26.
2
A 3. § (2) bekezdése a 2006: CIX. törvény 163. § (3) bekezdésének d) pontja szerint módosított szöveg.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás