PK BH 1982/515
PK BH 1982/515
1982.12.01.
A testvérek együtt nevelkedésének a gyermekek szempontjából várható előnyeit nem pótolhatja adott esetben annak a nagyszülőnek az egyik gyermek iránti szeretete, aki ezt a gyermeket átmenetileg rövid ideig nevelte [Csjt. 75. § (1) bek., 76. § (1) és (2) bek.; XXI. sz. PED].*
A peres felek 1967-ben kötöttek házasságot, amelyből hat gyermekük született. A házasélet 1976-tól kezdődően romlott meg, a felperes anya italozó, családjával nem törődő magatartása miatt. Az államigazgatási hatóság a felperes alkoholelvonó kezelését rendelte el, majd a felek 6 kiskorú gyermekét állami gondozásba vette. A gyermekek közül azonban csak az 5 fiúgyermek került intézetbe, míg a kislányt 8 hónapos korától az anyai nagyanya magánál tartotta. A járásbíróság az 1979. május 23-án kelt részítéletével a felek házasságát felbontotta, majd az 1980. május 23-án kelt jogerős ítéletével mind a hat gyermeket az apánál helyezte el, s kötelezte az anyagi nagyanyát, hogy a Zsuzsanna utónevű gyermeket az apának 15 nap alatt adja ki. A bíróság tényként állapította meg, hogy az életközösség megszakadásakor az alperes kellő lehetőségek hiányában nem tudta a gyermeket magával vinni – s ezért kellett őket állami gondozásba adni –, de 1980 januárjában két és félszobás lakáskiutalásában részesült, ahol élettársával együtt alkalmas környezetet teremtett a gyermekek nevelésére. A felperes anya viszont folytatja italozó életmódját, munkáját fegyelmezetlenül végzi, tisztasága is kifogásolható, a gyermekek nevelésére alkalmatlan.
Az anyai nagyszülő a gyermek kiadását a jogerős ítéletben foglaltak ellenére megtagadta. Időközben a felperes 1981. március 20-án benyújtott keresetében a Zsuzsanna utónevű gyermek nála való elhelyezését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy a felek 1978. március 10-én született Zsuzsanna utónevű gyermekét az anyai nagyszülőnél helyezte el. A jogerős ítélet indokolása szerint az állami gondozás megszüntetése óta az alperes élettársával együtt kifogástalanul gondoskodik a gyermekekről, kulturált lakáskörülmények között rendezett életformát alakítottak ki. A Zsuzsanna utónevű gyermek érdekében a megyei bíróság mégis azt találta a legmegfelelőbbnek, ha továbbra is az anyai nagyszülők gondozásában marad. Ennek indokául kifejtette, hogy a gyermek „megszokott jó környezetéből való kiragadása feltétlenül válságot okozna érzelmi életében”, arra is tekintettel, hogy az alperes e gyermekkel kapcsolatot nem tartott. Az anya pedig időközben ittasan balesetet szenvedett, hosszabb idő óta táppénzes állományban szüleinél tartózkodik, a gyermek nevelésére továbbra is alkalmatlan.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Arra helyesen utalt mindkét fokú bíróság, hogy az alperes és élettársa a gyermekek nevelésére alkalmasak, az állami gondozás 1979. június 10-én történt megszüntetése óta a náluk levő 5 fiúgyermek gondozott, jó tanulmányi eredményt érnek el, ragaszkodnak egymáshoz, apjukhoz. A házasság felbomlása után az apa törekvése a család részére megfelelő otthon kialakítására, az állami gondozás megszüntetése óta elért kedvező otthoni és iskolai eredmények az apa olyan személyiségjegyeit mutatják, amiből arra kell következtetni, hogy nemcsak a nála levő 5, hanem mind a 6 gyermeke nevelésére alkalmas szülő. Az alperes tehát mindazokat a követelményeket biztosítani tudja a gyermekeivel szemben, amelyeket a Csjt. 75. §-ának (1) bekezdése meghatároz.
Tévesen értékelte a másodfokú bíróság az alperes kapcsolatát a Zsuzsanna utónevű gyermekkel. Az alperes ugyanis minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy a kislány fiú testvéreivel együtt nevelkedhessen, s a jogerős ítélet ellenére magánál tartó anyai nagyszülő őt átadja. A végrehajtó eljárás, a többszöri bírságolás s a büntetőbíróság jogerős ítélete ellenére azonban a gyermek változatlanul az anyai nagyszülőnél maradt. Az alperes ezek szerint önhibáján kívül került abba a helyzetbe, hogy a leányt hosszú ideig nem láthatta, hogy a gyermek őt „gyakorlatilag nem ismeri”. A perbeli vita eldöntésénél figyelembe kellett volna venni, hogy a szülők elválása után a gyermekeket valóban szerető hozzátartozóknak arra kell törekedniük, a gyermekek a jövőbeni fejlődés érdekében lehetőleg együtt maradjanak. A testvérek együtt nevelkedésének a gyermekek szempontjából várható előnyeit ugyanis nem pótolhatja adott esetben a nagyszülőnek az egyik gyermek iránti szeretete. A gyermeknek a jelenlegi környezetéből való kiemelése után az őt önzetlenül gondozó nagyszülő egyébként továbbra is segítséget tud nyújtani.
Az alperes a jogerős ítélet indokolása szerint alkalmas a gyermekek nevelésére. Mindezek alapján szóba sem kerülhetett volna a Zsuzsanna utónevű gyermek máshol történő elhelyezése [Csjt. 76. §-ának (1) bekezdése].
A perbeli gyermeket egyébként a bíróság az 1980. évben hozott jogerős ítéletével az apánál helyezte el, amikor a gyermek ugyancsak az anyai nagyszülő gondozásában élt. A körülmények lényeges megváltozása nélkül viszont nem lehetett volna az elhelyezést megváltoztatni [Csjt. 76. §-ának (2) bekezdése].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság törvénysértő ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság kellően megindokolt, a hatályos jogszabályoknak megfelelő ítéletét helybenhagyta. (P. törv. II. 20 287/1982. sz.)
*
A határozatban adott iránymutatás megfelel az időközben megjelent 17. sz. Irányelvnek.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás