PK BH 1982/518
PK BH 1982/518
1982.12.01.
Ha a peres felek házassági vagyonjogi követeléseik közül csak egyeseket érvényesítettek a perben, a bíróságnak oda kell hatnia, hogy a felek a házassággal kapcsolatos valamennyi igényüket abban a perben érvényesítsék [Pp. 146. § (3) bek.; 10. sz. Irányelv 9. pont].
A járásbíróság ítéletével a felek házasságát felbontotta, és rendelkezett egyes járulékos kérdésekben. Megállapította, hogy az életközösségük 1980 januárjában szakadt meg, ez időtől már nem gazdálkodtak együtt.
Az elsőfokú ítélet – a fellebbezéssel támadott, a lakáshasználat felől rendelkező részében – a másodfokú bíróság – helyes indokainál fogva – helybenhagyta.
A jogosult (később felperes) a fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelmében azt állította, hogy az alperes az ő engedélye nélkül vitt el tőle a különvagyonába tartozó személygépkocsit.
A járásbíróság az általa kibocsátott fizetési meghagyásban meghagyva az alperesnek, hogy adja ki a felperesnek a TI–15–78. frsz.-ú „Wartburg De Lux” típusú személygépkocsit, vagy fizessen meg neki 100 000 forintot.
Az adós (később alperes) az ellentmondásában tagadta, hogy a gépkocsi a felperes különvagyona, állítása szerint az közös vagyon.
A felperes a perben előadta, hogy a gazdasági és életközösségük 1980 januárjában megszakadt, és még a bontóper megindítását megelőzően megállapodtak a közös vagyon megosztásában. Ez a megállapodás foganatba ment és hatályosult mindaddig, amíg ő a szóban levő gépkocsit autó-nyereménybetétkönyvvel meg nem nyerte. Állította, hogy a betétkönyvet a vagyonmegosztás során neki jutott 31 000 forint készpénzből, a keresményéből vagy az anyja által húsvét táján neki ajándékozott 10 000 forinton 1980 júliusában váltott két betétkönyv egyikén nyerte 1980 novemberében, a gépkocsi tehát a különvagyona. Előadta továbbá, hogy az alperes által készített, 1981. január 4-én kelt „vagyoni leltári összesítés” elnevezésű iratot, amely az említett gépkocsit is tartalmazza, aláírta ugyan, de nem vette komolyan a leltárt, „hiszen az már a gépkocsi átvétele után történt”.
Az alperes tagadta, hogy a házastársi közös vagyon megosztásában megállapodtak.
Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest a perbeli gépkocsi három napon belüli kiadására és 5000 forint perköltség fizetésére. Álláspontja szerint a felek sem vitatták, hogy 1980 januárjában gazdaságilag elkülönültek, készpénzüket megosztottak, így a 10. számú Irányelv 9. pontjára hivatkozva a felperes alappal kérhette keresetének teljesítését.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet – helyen indokaira utalva – helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes által a gépkocsi birtokba adása iránt indított perben az alperes a gépkocsi közös vagyoni jellegével védekezett. Ezzel a per puszta birtokperből házassági vagyonjogi perré, a közös vagyon és különvagyon szétválasztására irányuló perré alakult át. Az alpereseknek evégett nem kell viszontkeresetet támasztania, mert a kereseti igény fennállásáról viszontkereset nélkül is csak úgy lehet dönteni, ha tisztázzák az alperes védekezésében felhozottak helytállóságát.
A felek perben eltérően nyilatkoztak arról, hogy megállapodtak-e közös vagyon megosztásában. Nem vitás, hogy a felek közös vagyonának megosztásáról nem készült közokirat. A felperes maga is csak is csak szóbeli megállapodásra hivatkozott, a rendelkezésre álló peradatok szerint nem bizonyított, hogy a felek között akárcsak szóban létrejött és foganatba ment olyan megállapodás, amely a PK 118. számú állásfoglalásra tekintettel hatályos volna. Amint a bíróságok is megállapították, a felek a per megindítását megelőzően „nagyvonalakban” megegyeztek a közös vagyonuk megosztásában… nincs egyértelműen igazolva a közös vagyon végleges megosztása…”.
Ha pedig a feleknek a gépkocsin kívül további házassági vagyonjogi követeléseik is vannak még egymással szemben, ezeket az igényeket indokolt és célszerű egy perben érvényesíteni. Ezért az újabb eljárás során a bíróságnak oda kell hatni, hogy a felek a házassággal kapcsolatos valamennyi igényüket a jelen perben érvényesítsék [10. számú Irányelv 9. pont, Pp. 146. § (3) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján mindkét fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a járásbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20. 454/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás