PK BH 1982/519
PK BH 1982/519
1982.12.01.
Igényper indítására jogi lehetőség akkor is van, amikor a büntetőbíróság ítéletével a felelősségre vont házastárs egész vagyonára vagy eredetileg meghatározott vagyontárgyra elkobzást rendel el. Ilyenkor az igénypert indító másik házastársat terheli annak bizonyítása, hogy a lefoglalt (elkobzott) vagyontárgy különvagyoni jellegű, vagy a házastársak közös vagyonába tartozik [1979. évi 18. sz. tvr. 81. § (1) és (2) bek., 82. § (1) bek.; Csjt. 27. §; Btk. 63. § (1) bek.].
A felperes és a II. r. alperes 1963-ban kötöttek házasságot. Közös tulajdonuk egy öröklakás különböző berendezési tárgyakkal, emellett 1977-ben vásároltak egy Polski Fiat gyártmányú személygépkocsit, amelynek forgalmi engedélye a felperes nevére van kiállítva. Többek között a II. r. alperes ellen is indított büntetőeljárásban a bíróság jogerős ítéletével a II. r. alperes bűnösségét megállapította, őt szabadságvesztésre, a közügyek gyakorlásától eltiltásra és a Polski Fiat személygépkocsi elkobzására ítélte, továbbá kötelezte 121 564 Ft vagyoni előny megfizetésére.
A felperes a keresetlevelében előadta, hogy a végrehajtói iroda 1979. június 2-án 154 200 Ft becsérték mellett lefoglalta vagyontárgyaikat, a Polski Fiat személygépkocsit 90 000 Ft értékben, majd a vagyonelkobzásra vonatkozó ítéleti rendelkezés kapcsán 1980. december 17-én a végrehajtó a gépkocsit ismételten lefoglalta és azt „elszállította”. Arra hivatkozva, hogy a házastársi vagyonközösséghez tartozó e vagyontárgyakat a II. r. alperes tartozásáért foglalták le, kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság a személygépkocsi fele részére vonatkozóan a foglalást oldja fel, amennyiben pedig a gépkocsit értékesítették, rendelkezzen a vételár fele részének a részére történő kiutalása iránt. Emellett kérte a foglalási jegyzőkönyvben feltüntetett ingóságok fele részének „vagyonközösség címén” a foglalás alóli feloldását és meghatározott ingóságok kiadását. Az elsőfokú bíróságon 1981. január 29-én megtartott tárgyaláson a felperes a keresetét azzal a módosításával tartotta fenn, hogy a személygépkocsinak a foglalás alóli teljes feloldását kérte, azt állítva, hogy az az ő kizárólagos tulajdona.
Az I. r. alperes Igazságügyi Minisztérium a kereset elutasítását kérte, míg a II. r. alperes annak teljesítését nem ellenezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével – többek között – a Polski Fiat gépkocsit 90 000 Ft értékben a foglalás alól feloldotta, és a felperes kizárólagos tulajdonába utalta. Tényként állapította meg, hogy a gépkocsi a felperes „különvagyonát képezi”.
Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, kérte az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a gépkocsira vonatkozóan a kereset elutasítását.
A másodfokú bíróság a gépkocsi feloldására vonatkozóan a pert végzéssel megszüntette, ebben a részében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte.
A végzés indokolása szerint: „az 1980. december 30-án előterjesztett igényper idején a gépkocsi nem foglalás hatálya alatt állt, hanem meghatározott elkobzott tárgy volt”. Az 1979. évi 18. sz. tvr. (Vht.) 81. §-ának (1) bekezdésében „megfogalmazott tényállás hiányában a gépkocsira vonatkozóan ilyen per megindításának már nem volt helye, e tekintetben a keresetet a Pp. 130. §-ának (1) bekezdés b) pontja alapján el kellett volna utasítani”.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a gépkocsira vonatkozó kereset a büntetőítéletek elleni perújítási kérelemnek a tartalmi elemeit foglalja magában, amely kérelem áttételére „az eljárás jelenlegi szakaszában már nincs lehetőség”, ezért a Pp. 157. §-ának a) pontjára hivatkozással a pert e tekintetben megszüntette, s egyben e körben az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte.
A jogerős végzés ellen – az elsőfokú ítéletre is kiterjedően – a gépkocsira vonatkozó rendelkezés tekintetében, törvénysértés és megalapozatlanság miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Vht. 82. §-ának (1) bekezdése értelmében: ha a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyat olyan tartozásért foglalták le, amely kizárólag az egyik házastársat terheli, a másik házastárs igényperrel kérheti a vagyontárgy foglalás alóli feloldását a vagyonközösségből őt illető eszmei hányad [1974. I. tv. (Csjt.) 27. §] értékéig.
A Vht. 81. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében pedig az, aki a lefoglalt vagyontárgyra tulajdonjoga vagy más olyan joga alapján tart igényt, amely a végrehajtás során történő értékesítésnek akadálya, ezt a végrehajtást kérő ellen indított perben (igényper) érvényesítheti. Az a házastárs azonban, akinek a felelőssége csak a közös vagyonból rá eső illetőség erejéig áll fenn, igényt tarthat a lefoglalt különvagyontárgyra.
Igényper indítására jogi lehetőség van akkor is, amikor a büntetőbíróság ítéletével a felelősségre vont házastárs egész vagyonára vagy egyedileg meghatározott vagyontárgyra [Btk. 63. §-ának (1) bekezdése] rendeli el a vagyonelkobzást. Ez következik az 1973. I. tv. (Be.) 372. §-a (1) bekezdésének rendelkezéseiből is. Eszerint: ha a polgári perben a bíróság helyt adott az olyan egyedileg meghatározott vagyontárgyra vonatkozó igénynek, amelyre vagyonelkobzást mondtak ki, a vagyonelkobzás módosításáról az alapügyben eljárt bíróság határoz.
A másodfokú bíróság ezzel ellentétes jogi álláspontja téves, így a perbeli gépkocsi foglalás alóli feloldására irányuló kereseti igénnyel kapcsolatos fellebbezés érdemi elbírálásának mellőzése, a pert e tekintetben megszüntető végzés törvénysértő. Az elsőfokú bíróság helyes jogi állásponton nyugvó döntése azonban megalapozatlan.
A házastárs által indított igényperben a bíróságnak hivatalból is gondot kell fordítania a tényállás alapos felderítésére. Fokozottan terheli a kötelezettség a bíróságot, amikor az igénnyel fellépő házastárs – amint a jelen ügyben is – részben maga is részt vett a vagyonelkobzásra vezető bűncselekmény-sorozat elkövetésében. Az igényperben is alkalmazni kell a Pp. 164. §-a (1) bekezdésének a bizonyítási teherre vonatkozó általános szabályát, vagyis a felperest terheli a bizonyítás, hogy a lefoglalt (elkobzott) ingóság különvagyoni jellegű vagy a házastársi közös vagyonhoz tartozik.
Vizsgálni kell tehát a továbbiakban azt, hogy az igényelt gépkocsit a felperes, illetőleg a II. r. alperes mikor, milyen módon és milyen anyagi eszközök felhasználásával szerezték; a felperesnek a házasságkötés előtt milyen forrásokból származó megtakarított pénze volt, és egyáltalán lehetett-e 140 000 Ft készpénze. Ha ez megállapítható, akkor is tisztázandó, hogy a felperesnek és a II. r. alperesnek a házassági életközösség fennállása alatt hogyan alakultak a kereseti és jövedelmi viszonyai, milyen költekezés mellett, milyen vagyontárgyak kerültek a tulajdonukba. A tényállásnak csupán ilyen széles körű felderítése után lehet majd megnyugtatóan állást foglalni abban a kérdésben, hogy a házassági életközösség kezdetétől a gépkocsivásárlás időpontjáig eltelt 14 év után rendelkezett-e a felperes a házasságkötés előtti különvagyoni készpénzével, és ehhez képest a módosított kereseti tényállításai mennyiben megalapozottak.
A kifejtett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést és az elsőfokú ítéletet a törvényességi óvás keretei közt hatályon kívül helyezte, egyben e körben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 274. §-ának (2) és (3) bekezdése]. (P. törv. V. 21 054/1891. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás