GK BH 1982/523
GK BH 1982/523
1982.12.01.
Központi gazdálkodás alá vont termék szállítására kötött szerződésnek az utóbb engedélyezett kereten felüli részmennyiséget illetően bekövetkezett meghiúsulása esetén nem a szerződés semmisségére, hanem a lehetetlenülésre irányadó szabályokat kell alkalmazni [Ptk. 227. § (2) bek., 312. § (1) bek.; 7/1978. (II. 1.) MT sz. r. (R.) 20. §].
A felperes a keresetében az I. r. alperest 139 017 Ft, a II. r. alperest 54 099 Ft, a III. r. alperest pedig 113 092 Ft meghiúsulási kötbér megfizetésére kérte kötelezni, a III. r. alperes pedig a viszontkeresetében 9431 Ft meghiúsulási kötbért követelt.
Az elsőfokú bíróság az I. r. alperest 1638 Ft, a II. r. alperest 9874 Ft, a III. r. alperest pedig 37 816 Ft meghiúsulási kötbér fizetésére kötelezte, a felperes ezt meghaladó keresetét és a III. r. alperes viszontkeresetét pedig elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felek szállítási szerződést kötöttek különböző húskészítmények átadására. A húskészítmények egy része ún. központi gazdálkodás alá vont, míg a másik része szabadforgalmazású termék volt. Az alperesek a perbeli időszakban a központi gazdálkodás alá vont termékeknél az operatív bizottság által engedélyezett mennyiséget maradéktalanul megrendelték a felperestől, és azt a felperes a részükre le is szállította. A szabad forgalmazású termékek tekintetében az alperesek a szerződésben lekötött különböző termékeknél kevesebbet rendeltek meg. A 33/1975. (XI. 29.) MT sz. rendelet 4. §-ának (3) bekezdése értelmében a központi gazdálkodás alá vont termékek tekintetében a szállítót szerződéskötési kötelezettség terheli, a kijelölt szállító pedig csak a kijelölt felhasználó részére értékesíthet a megállapított keret szerinti mennyiségben húskészítményt. A megyei tanács tájékoztatta a feleket az operatív bizottság által meghatározott és a központi gazdálkodás alá vont termékek tekintetében az alperesek által igénybe vehető hús és húskészítmények mennyiségéről. Minthogy előzőleg a felek ezt meghaladó mennyiségű termék szállításában állapodtak meg, az a Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése értelmében lehetetlen szolgáltatásra irányult, e szerződés kikötés tehát semmis. Ennek következtében a felperes meghiúsulási kötbért az alperesektől e vonatkozásban nem követelhetett. A szabad forgalmazású termékek mennyiségére vonatkozó szerződés megkötéskor azonban az alperesek nem jártak el kellő gondossággal. Ezért a szállítási szerződésben lekötött és át nem vett termékek után a felperes meghiúsulási kötbérkövetelése részben megalapozott.
A kötbér mértékének megállapításánál az elsőfokú bíróság a felperes hivatkozásával ellentétben a kereset 8%-os mértékű kötbér erejéig tartotta megalapozottnak, mert a felek a perbeli termékekre nem kiskereskedelmi árubeszerzési, hanem szállítási szerződést kötöttek.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a döntése is megalapozott. Az ítélet indokolását csupán annyiban kell helyesbíteni, hogy a központi gazdálkodás alá vont termékek tekintetében nem lehet a felek által kötött szerződés semmisségét az engedélyezett keretet meghaladó mennyiségre vonatkozóan megállapítani. A Ptk. 227. §-ának (2) bekezdése értelmében a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. A szerződéskötés időpontjában azonban a semmisség oka még nem állt fenn, márpedig a semmisség vagy a megtámadhatóság jogkövetkezményeinek megállapításakor mindenkor a szerződéskötés idején fennálló okokat kell mérlegelni és a jogkövetkezmények megállapítása szempontjából értékelni. A felek a szerződés megkötésekor megállapodhattak a szerződésben meghatározott mennyiségek szállításában, bár tudniuk kellett a központi gazdálkodás alá vont termékek vonatkozásában a felperest terhelő szerződéskötési kötelezettségről, és arról, hogy a majd engedélyezett kereten felüli mennyiséget a felperes az alperesek igényétől függetlenül sem adhatja át. A felek szerződése azonban az engedélyezett keretet meghaladó részében nem semmis, hanem a Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése szerint olyan okból lehetetlenült, amelyért egyik fél sem felelős. Minthogy pedig a lehetetlenülésért az alperesek nem tehetők felelőssé, a felperes meghiúsulási kötbérkövetelése alaptalan.
Alap nélkül sérelmezi a felperes a fellebbezésében azt is, hogy az elsőfokú bíróság a szabad forgalmazású termékekre vonatkozóan nem a 7/1978. (II. 1.) MT. sz. rendelet (R.) III. fejezetében szabályozott kiskereskedelmi árubeszerzési, hanem szállítási szerződés létrejöttét állapította meg, és ennek figyelembevételével alkalmazta a szerződésszegés jogkövetkezményeit. A felek az elnevezést és a tartalmát illetően is az R. II. fejezetében szabályozott szállítási szerződést kötöttek. A megállapodásuk tartalmazza a szállítási szerződés valamennyi lényeges és a felek által lényegesnek minősített kellékét. A szerződés 1. sz. melléklete pedig a lekötött hús és húskészítmények negyedéves bontásban megjelölt mennyiségét tartalmazza. Az R. III. fejezetében szabályozott kiskereskedelmi árubeszerzési szerződés alapján a szállítónak az ütemterv és a megrendelő esetenkénti szállítási rendelkezése szerint raktári készlete erejéig kell szállítania, mert a szerződés nem tartalmazza a teljesítendő mennyiséget. Minthogy pedig a perbeli esetben a felek a meghatározott ütemben szállítandó termékek mennyiségét és fajtáját is meghatározták, az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felek között szállítási szerződés jött létre. Az alperesek tehát a szerződés megszegése miatt az R. 20. §-ának (1) bekezdésében szabályozott mértékben kötelesek kötbért fizetni.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 377/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás