GK BH 1982/526
GK BH 1982/526
1982.12.01.
Az állami beruházások megvalósítására kiadott normatívák alkalmazhatatlansága, illetőleg a normatívák alóli felmentés hiánya esetén a tervező és a kivitelező köteles a vonatkozó szerződés megkötését megtagadni, és a bíróság sem állapíthat meg a normatívákat meghaladó összegű vállalkozói díjat [2/1974. (I. 17.) OT–PM–ÉVM sz. r. 1. § (3) bek., 4. §].
A felperes keresetében egy épület kivitelezésére az alperessel kötött építési szerződése 96 234 404 Ft-ra módosított vállalkozói díjának 102 354 385 Ft-ra való felemelését kérte.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy így a vállalkozói díj meghaladná a kötelező műszaki-gazdasági normatívákat.
Az elsőfokú bíróság árszakértőt rendelt ki, és annak szakvéleménye alapján az épületre 100 473 886 Ft vállalkozói díjjal „hozta létre” a felek vállalkozási szerződését. Az indokolás szerint a bíróság teljes egészében elfogadta a szakvéleményt, amely szerint a 96 234 404 Ft módosított vállalkozói díjat meghaladóan 4 239 482 Ft illeti meg a felperest.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A fellebbezés alapos.
A felek a szerződés vállalkozói díját a felperes által eredetileg javasolt 102 354 385 Ft-tal szemben 96 234 404 Ft-ban állapították meg. A felperes azután fordult szerződésmódosításért a bírósághoz, hogy az alperes véleményeltérését elfogadó, de egyúttal a további szerződésmódosításra vonatkozó igényét is bejelentő levelének utóbbi részével az alperes nem értett egyet.
A bíróságnak a perben nemcsak a felperes észrevételeinek jogosságát, hanem az alperes védekezése alapján az építési műszaki-gazdasági normatívákra vonatkozó rendelkezések megtartását is vizsgálnia kellett volna.
A 2/1976. (V. 15.) OT–PM–ÉVM sz. együttes rendelettel módosított 2/1974. (I. 17.) OT–PM–ÉVM sz. együttes rendelet l. §-ának (3) bekezdése szerint a kiadott normatívák alapján kell előkészíteni és megvalósítani az állami beruházásként megvalósuló új építményeket. A további rendelkezésekből megállapítható, hogy ez az előírás kötelező erejű (kógens). A beruházónak a normatívák szerint kell a pénzügyi fedezetet előirányoznia, a szerződéseket megkötnie; a tervezőnek a beruházót figyelmeztetnie. Ha az utóbbi által támasztott igének miatt a normatívák nem tarthatók meg, végső esetben a szerződéskötést meg kell tagadnia. Ugyanilyen kötelezettséget (a szerződéskötés megtagadása) ró a rendelet a kivitelezőre is, ha a tervdokumentációhoz nincs csatolva a tervező nyilatkozata a normatívák megtartásáról, illetve a normatívák alóli felmentés (4. §).
A jelen esetben a felperes a szerződéskötés előtt észlelte, hogy a tervezőnek a normatívák megtartására vonatkozó nyilatkozata nem helytálló. A felperes ilyen irányú kifogása ellenére azonban a kérdés tisztázása elmaradt, mégpedig azért, mert a felperes a szerződés megkötése előtt nem közölte árajánlatát (tervezői költségvetésre vonatkozó részletes észrevételeit), hanem a felek az alperes által szolgáltatott költségvetés alapján, annak a tudatában és azzal a megegyezéssel kötötték meg a szerződést, hogy a későbbiekben a vállalkozói díjat módosítják. Ez pedig mindkét fél számára már a szerződés megkötésekor valószínűvé tette, hogy – mivel a tervező a Műszaki Gazdasági Norma (MGN) által adott költségkeret 98,5%-os felhasználását jelezte – a valóságban a költségek meghaladják majd a normatívákban meghatározott szintet.
A felperes az összesített árészrevételei alapján a létesítmény átadása előtt kezdeményezte a szerződés módosítását. Ez azonban csak a felperes által javasoltnál alacsonyabb összeg erejéig történt meg úgy, hogy a vállalkozói díj az MGN-ben meghatározott értékhatár alatt maradt. Az alperes érdemben nem foglalkozott azzal, hogy mennyivel lenne még indokolt a vállalkozói díj felemelése, illetőleg hogy az esetleg indokolt további emeléshez – legalább utólag – megkísérelje a normatíva alóli felmentés megszerzését.
A fentiekben már kifejtettek szerint az állami beruházásoknál az építési műszaki-gazdasági normatívák megtartása kötelező, és ettől csak a jogszabályban felhatalmazott szerv engedélye alapján lehet eltekinteni, ezért a bíróságnak sincs joga – a felmentést helyettesítve – a vállalkozói díjat a normatíva értékhatára fölötti összegben megállapítani. Az elsőfokú bíróság tehát jogszabálysértéssel hozta létre (helyesen: módosította) a szerződést a kifogásolt összegű díj meghatározásával.
A felperes normatívát meghaladó vállalkozói díj megállapítására vonatkozó igényének tehát nincs meg a jogalapja.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes szerződésmódosítás iránti keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 451/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás