MK BH 1982/538
MK BH 1982/538
1982.12.01.
Ha a dolgozó többféle foglalkozási megbetegedés okozta munkaképesség-csökkenésére tekintettel részesül a társadalombiztosítás keretében baleseti járadékban és a munkáltatót egészségvédő óvórendszabály vagy óvóintézkedés elmulasztása csak az egyik megbetegedés bekövetkezése miatt terheli, a munkáltató csak az e megbetegedés alapján megállapítható járadékot köteles a társadalombiztosítási szervnek megtéríteni [1975. évi II. tv. 108. §].
Az alperes társadalombiztosítási igazgatóság a felperes munkáltató alkalmazásában álló L. K. dolgozó részére halláskárosodásból és vibrációs ártalomból eredő. 26%-os mértékű munkaképesség-csökkenésre tekintettel havi 784 forint összegű 2. fokozatú baleseti járadékot állapított meg. Ezt követően fizetési meghagyást bocsátott ki a felperes ellen, amelyben kötelezte a járadék nyolc évre számított összegének, 75 264 forintnak a megtérítésére. Igényét arra alapította, hogy a felperes L. K.-t olyan munkahelyen foglalkoztatta, ahol a zajszint a megengedett mértéket meghaladta, így az ebből származó munkaképesség-csökkenése miatt megállapított nyugellátást köteles megtéríteni.
A felperes a fizetési meghagyás ellen keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz és kérte annak 18 816 forintot meghaladó része hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy L. K. 26%-os munkaképesség-csökkenéséből 10% a vibrációra vezethető vissza, és csak 16% a halláskárosodással összefüggő munkaképesség-csökkenése, amely utóbbinak bekövetkezéséért a felelősséget elismerte. Ehhez képest a 3/1975. (VI. 14) SZOT számú szabályzat (Sz.) 190. §-a (3) bekezdésének b) pontjában foglaltak értelmében csak az 1. fokozatú baleseti járadék egyhavi összegének két évre számított összegét köteles megfizetni.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy L. K. vibrációs ártalomból és halláskárosodásból származó munkaképesség-csökkenése 26%, amelyet nem lehet különválasztani. Ennek folytán a felperes az 1975. évi II. törvény 108. §-a értelmében – figyelemmel az Sz. 190. §-a (3) bekezdésének c) pontjában foglaltakra – a baleseti járadék egyhavi összegének nyolc évre számított összegét tartozik megtéríteni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett és a kereseti kérelmének megfelelő ítélet meghozatalát kérte.
A másodfokú bíróság az ítéletével a fizetési meghagyást teljes egészében hatályon kívül helyezte. Döntését azzal indokolta, hogy az 1975. évi II. törvény 108. §-ának első mondatában foglaltak alapján a munkáltatók csak az óvórendszabály-sértéssel okozati összefüggésben levő munkaképesség-csökkenés alapján kifizetett összeget tartoznak megtéríteni. Amennyiben a munkaképesség-csökkenés több okra vezethető vissza, az okozataként előállott tételek összeadására akkor van lehetőség, ha azok szintén óvórendszabály-sértés következményei. Mivel L. K. 26%-os munkaképesség-csökkenéséből 20% vibrációs megbetegedésből ered, így csak 6% olyan munkaképesség-csökkenése van, amely összefüggésbe hozható óvórendszabály-sértéssel, ezért a baleseti járadék megtérítésére nincs lehetőség.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek között nem volt vita abban a kérdésben, hogy L. K.-nak egyedül a halláskárosodásból származó munkaképesség-csökkenése 16%, ezt maga a felperes is elismerte a keresetlevelében.
A másodfokú eljárásban tisztázódott az is, hogy L. K.-nak a vibrációs megbetegedésből eredő munkaképesség-csökkenése 20%, a kétféle foglalkozási megbetegedésből származó munkaképesség-csökkenésének az összkövetkezménye a 26%-os mértékű munkaképesség-csökkenés.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor az összkövetkezményes munkaképesség-csökkenés százalékos értékéből levonta a vibrációs munkaképesség-csökkenés százalékát és így állapította meg a halláscsökkenésből eredő egészségkárosodás százalékos mértékét. Az összkövetkezményes egészségkárosodás százalékának megállapítása ugyanis nem összeadási művelet, hanem orvosi mérlegelés eredménye. Ebből adódik, hogy L. K.-nak az egyik foglalkozási megbetegedéséből eredő 20%-os és a másik foglalkozási betegségből származó 16%-os munkaképesség-csökkenését összkövetkezményében 26%-os mértékű munkaképesség-csökkenésnek értékelte az Országos Orvosszakértői Intézet.
Az alperes a perben nem tette vitássá, sőt maga is elismerte, hogy a vibrációs ártalomból származó megbetegedésért a felperest nem terheli felelősség. A halláskárosodásért a felelőssége azonban – általa sem vitatottan – fennáll. A halláskárosodásból származó 16%-os munkaképesség-csökkenés alapján megállapítható I. fokozatú baleseti járadék két évre számított összegét – 16 776 forintot – a felperes ekként köteles megtéríteni.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét – a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét részben és úgy változtatta meg, hogy az alperes által a felperes ellen – L. K. perbeli halláskárosodásával kapcsolatban – kibocsátott fizetési meghagyást 16 776 forint erejéig tartotta fenn hatályában, míg ezt meghaladóan hatályon kívül helyezte. (M. törv. I. 10 199/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás