GK BH 1982/58
GK BH 1982/58
1982.02.01.
Az építési szerződésnek megfelelő teljesítés és a szolgáltatásnak az építtető által történt használatbavétele után elvégzett munka nem tekinthető többletmunkának. Ennek ellenértékét a megrendelőnek – külön erre vonatkozó megállapodás hiányában és a jogszabályban meghatározott feltételek esetén – jogalap nélküli gazdagodás címén kell megfizetnie [Ptk. 403. § (4) bek., 361. § (1) bek.].
A felperes generálkivitelező az I. r. alperes lebonyolító ellen azért indított keresetet, mert a lebonyolító a II. r. alperes részére elkészített raktár pótmunkáiról kiállított 336 741 Ft számlájából nem egyenlítette ki a tetőszigetelés elasztolen mázolásáért és a kerítésépítésért számlázott tételeket.
Az I. r. alperes, minthogy a beruházást megbízás alapján bonyolította le, marasztalása esetére a megbízója ellen a felperesével azonos tartamú keresetet terjesztett elő. A bíróság a két kereset elbírálását egyesítette, majd a lefolytatott bizonyítás alapján a II. r. alperest arra kötelezte, hogy a felperesnek fizessen meg 73 878 Ft-ot.
Az ítélet indokolása szerint az elasztolen mázolási munka elkészült, annak költsége az átalányárban nem szerepelt, így az elvégzett munka ellenértéke a felperest megilleti. A kerítésépítés ugyan szerepelt a tervben, de a II. r. alperes a tervtől eltérően jelölte ki a kerítés nyomvonalát. E tételnél sem volt vitás, hogy a felperes a munkát elvégezte. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a kereseti követelés jogosságát megállapította.
Az ítélet ellen az I. r. és a II. r. alperes külön-külön fellebbezést terjesztett elő.
A fellebbezések az alábbi értelemben alaposak.
A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint az elasztolen máz felhordását sem terv, sem a költségvetés nem írta elő, elkészítésére kötelező előírás sincs, a neoacid szigetelésnek tehát felületvédelem nélkül is alkalmasnak kell lennie a rendeltetésszerű használatra.
Az elasztolen felületvédelem készítése tehát nem vonható a Ptk. 403. §-ának (4) bekezdésében meghatározott többletmunka fogalma alá. Azért sem lehet többletmunka, mert a szerződés teljesítése után a II. r. alperes által már használt épületen készült. Elvégzésére a felperes csak külön szerződés (megrendelés) alapján lett volna köteles, s ez esetben követelhetne vállalkozói díjat. A felperes ugyan az 1979. október 29-én felvett tárgyalási jegyzőkönyvben azt állította, hogy az irodaépületet 1978-ban fejezte be és ekkor „az építtető” a raktárépületen is kérte az elasztolen mázolás elvégzését. A felperes azonban nem bizonyította, hogy – akár szóban is – bármelyik alperessel szerződést kötött volna a raktárépület védőrétegének elkészítésére.
Mindez azonban nem jelenti, hogy a felperes keresetét – az alperesek védekezésének megfelelően – a megrendelés hiánya miatt el kellene utasítani. A II. r. alperes (az épület birtokosa, kezelője) tűrte, hogy a felperes a védőréteget elkészítse (nem is állította, hogy a munkavégzés ellen tiltakozott vagy azt megakadályozni igyekezett volna). Ha a felületvédelem utólagos elkészítése a II. r. alperes a felperes terhére jogalap nélkül jutott vagyoni előnyhöz, s azt a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján visszatéríteni köteles.
Amennyiben a felperes az új eljárásban sem tudja bizonyítani, hogy a II. r. alperes részéről intézkedésre (képviseletre) jogosult személy az irodaépület elasztolen rétegének kivitelezésekor elrendelte a raktárépület felülvédelmét is, a gazdagodás mértékének megfelelő ellenértékre tarthat igényt. Ha vita keletkezik abban a kérdésben, hogy a munka elvégzésével a II. r. alperes gazdagodott-e, műszaki, ha pedig az alperesek az összegszerűséget vitatnák, árszakértő kirendelésére lesz szükség.
A kerítésépítéssel kapcsolatos védekezés a Pp. 3. §-a (1) bekezdésének értelmező szabálya szerint beszámítási kifogásnak tekinthető.
A felek egyezően adták elő, hogy a kerítés nem a tervben meghatározott helyen és a terv szerintinél rövidebb nyomvonalon készült el, tehát kivitelezés közben tervmódosítás történt. Ezt követnie kellett volna a vállalkozói díj módosításának (csökkentésének). Ha ez elmaradt, a felperes az el nem készített kerítésszakasz ellenértékét jogtalanul vette fel. A felperes sem állította, hogy a vitás költségvetés mennyisége hibás lett volna, ezért az el nem végzett munka elszámolására nem tarthat jogot azon az alapon, hogy ő viseli annak hátrányait is, ha a költségvetés tételei a valóságban szükséges munkamennyiségnél kevesebbet irányoztak elő.
A bíróság nem tisztázta, hogy a tervmódosítás miatt milyen értékű kerítésépítés maradt el, az alperesek erre vonatkozólag még a fellebbezésben sem tettek előadást. A bizonyítást tehát e vonatkozásban is ki kell egészíteni és eredményétől függően határozni a védekezésben felhozott beszámítási kifogás felől. (Legf. Bír. Gf. VII. 30/253/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás