BK BH 1982/71
BK BH 1982/71
1982.03.01.
Ismételt összbüntetésbe foglalás esetén a megelőző összbüntetési ítéletben megállapított szabadságvesztés tartamát annyiban figyelembe kell venni, hogy az abban megállapított büntetés, valamint az ezt követően hozott alapítéletben kiszabott szabadságvesztés tartama alapulvételével kell olyan mértékben megállapítani az újabb összbüntetést, hogy az alkalmassá váljék a több büntetés együttes töltéséből eredő hátrányok kiküszöbölésére [Btk. 93. § (2) bek.].
Az eljárt bíróságok a terhelt büntetőügyeiben a következő határozatokat hozták:
1. A járásbíróság a terheltet rablás bűntette miatt 6 évi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a büntetést fegyházban kell végrehajtani és a többszörösen büntetett előéletű terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
2. A büntetés végrehajtása alatt elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt a terheltet a járásbíróság 1 évi – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
I. A járásbíróság összbüntetésbe foglalta a terheltre az 1. és 2. alatt jelzett ítéletekkel kiszabott szabadságvesztéseket és az összbüntetés tartamát – a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával 6 évi és 8 hónapi szabadságvesztésben állapította meg azzal, hogy a büntetést fegyházban kell végrehajtani.
3. A megyei bíróság a terheltet különös visszaesőként elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt – melyet ugyancsak a bv. intézetben követett el – mint többszörös visszaesőt 12 évi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a büntetést fegyházban kell végrehajtani.
II. A megyei bíróság összbüntetésbe foglalta a terheltre az 1., 2. és 3. alatti ítéletekkel kiszabott szabadságvesztéseket, egyidejűleg hatályon kívül helyezte a I. pont alatt jelzett összbüntetési ítéletet is, és az újabb összbüntetés mértékét – a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával – 16 évi és 8 hónapi szabadságvesztésben állapította meg azzal, hogy a büntetést fegyházban kell végrehajtani.
A Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet helybenhagyta.
A II. alatt jelzett összbüntetési határozatok ellen a terhelt terhére, az összbüntetés mértékének eltúlzottan alacsony tartamban történt megállapítása miatt emelt törvényességi óvás nem alapos.
Helyesen járt el a megyei bíróság, amikor a II. alatt jelzett összbüntetési ítélet meghozatala során a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazásával állapította meg az összbüntetés mértékét. Minthogy a terhelt valamennyi bűncselekményt a vele szemben korábban hozott ítélet jogerőre emelkedése után követte el, az összbüntetésbe foglalás célja kizárólag az volt, hogy mentesítse az elítéltet azok alól a hátrányok alól, amelyek őt a több szabadságvesztés egyhuzamban töltése miatt érik.
Helyesen jártak el az említett bíróságok akkor is, amikor az 1., 2. és 3. alatt jelzett alapítéletekre visszatértek, ugyanis ez felel meg az összbüntetésbe foglalással kapcsolatban kialakult ítélkezési gyakorlatnak.
Nem tévedtek az említett bíróságok akkor sem, amikor az összbüntetés mértékét 16 évi és 8 hónapi szabadságvesztésben állapították meg. Figyelemmel voltak arra, hogy az 1. és 2. alatt jelzett alapítéletekben kiszabott szabadságvesztéseket korábban az I. alatt jelzett ítélettel már összbüntetésbe foglalták, ennek a mértékét 6 évi és 8 hónapi szabadságvesztésben állapították meg, és ezt követően valósította meg a terhelt a 3. alatt jelzett alapítélettel elbírált cselekményt, amely miatt a bíróságok 12 évi szabadságvesztésre ítélték.
Az ismételt összbüntetésbe foglalásnak azokban az eseteiben, amikor az ítélkezési gyakorlat szerint az alapítéletekre vissza kell térni, az újabb összbüntetés nem vezethet arra az eredményre, hogy az újabb összbüntetés mértékének a megállapítása során eljáró bíróság – bár nem kifejezetten, de a maga által kiszabott összbüntetés mértékéből kitűnően – felülbírálja a megelőzően eljárt bíróság korábbi összbüntetési ítéletében meghatározott elengedés mértékét. Az előző összbüntetési ítéletnek a büntetés mértékére vonatkozó rendelkezése nem tekinthető ugyan ítélt dolognak, de még azokban az esetekben is, amikor az alapítéletekre szükséges visszatérni, a korábbi összbüntetési ítéletben megállapított büntetés tartamát annyiban mégis figyelembe kell venni, hogy az újabb összbüntetésnek meg kell haladnia a korábbi összbüntetés mértékét, ugyanakkor azonban az újabb összbüntetés mértéke nem haladhatja meg a korábbi összbüntetés, valamint az ezt követően hozott alapítéletben kiszabott szabadságvesztés együttes tartamát. A Btk. 93. §-ának (2) bekezdésében foglalt összbüntetési cél elérése érdekében tehát a korábbi összbüntetési ítélet és az ezt követően kiszabott alapítélet által megállapított büntetési tartam figyelembe vétele indokolt (BH 1978. évi 6. szám 231. sz. jogeset).
Ettől eltérő álláspont azt eredményezné, hogy az újabb összbüntetés nem válna alkalmassá annak a hátránynak a kiküszöbölésére, amely az elítéltet a több ítéletben kiszabott szabadságvesztés egyhuzamban történő végrehajtása folytán éri.
Az újabb összbüntetés meghozatalakor az eljárt bíróságok 2 évi tartamot engedtek el, amely az összbüntetés alapjául szolgáló kisebb tartamú szabadságvesztésnek kevesebb, mint 1/3 része. Az újabb összbüntetés így megállapított 16 évi és 8 hónapi tartama alkalmas a Btk. 93. §-ának (2) bekezdésében foglalt cél elérésére. Minthogy tehát az összbüntetés mértéke törvényes, a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást elutasította. (Eln. Tan. B. törv. 894/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás