BK BH 1982/72
BK BH 1982/72
1982.03.01.
Nincs helye olyan ítéleti rendelkezésnek, hogy a lefoglalt ingóságok, készpénz és értékek tulajdona az államra száll, ha ezekre nézve üzérkedést, devizagazdálkodás megsértését vagy csempészetet követtek el;
ilyen esetben – ügyészi indítvány beszerzése után – elkobzásra irányuló tárgyi eljárást kell lefolytatni [Be. 102. § (3) bek., 375. §; Btk. 314. §]
A megyei bíróság a külföldi állampolgárságú I. r. és II. r. terhelt bűnösségét társtettesként előre kitervelt, különös kegyetlenséggel és nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében, valamint súlyosabb minősítés alá eső üzérkedés, devizagazdálkodás megsértése és csempészet bűntettében állapította meg, s ezért a terheltet fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és kiutasításra ítélte.
Kötelezte a terhelteket 100 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére és egyes ingóságok és értékek tekintetében – amelyek a külföldi állampolgárságú sértett tulajdonában állottak – olyan megállapítást tett, hogy azok tulajdona az államra száll és később jelentkező igénylő az elévülési időn belül kérheti a dolgok visszaadását, illetőleg az értékesítésből származó ellenértéket.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az ügy sértettjének az irányításával a külföldi állampolgárok egy csoportja évek óta kiterjedt csempésztevékenységet folytatott Európa különböző országait is érintve. Az NSZK-ból és Olaszországból farmeröltönyöket, kvarcórákat, velúr félkabátokat, bundákat hoztak be Magyarországra a vámjogszabályok megsértésével, és azokat Budapesten értékesítették. Az árucikkek beszerzését és értékesítését, az üzleti tevékenység irányítását és az elszámolást a sértett végezte.
A terheltek mintegy öt esetben 380 000 forint körüli értékű árucikket hoztak be az országba a vámjogszabályok megszegésével és 320 000 forint összegű forintot, illetőleg ennek megfelelő értékű külföldi fizetőeszközt csempésztek ki az országból.
A sértett és az I. r. terhelt között a csempészésből és az üzérkedésből származó haszon elosztása miatt hamarosan viták támadták, az I. r. terhelt úgy vélte, hogy a sértett az osztozkodásnál becsapja őt, valamint hogy a sértett „külön” üzleteket is lebonyolít annak a pénznek a felhasználásával, amelyet ő bocsátott a sértett rendelkezésére. Az I. r. terhelt néhány honfitársa bizalmas közlésétől arra következtetett, hogy a sértett az ő életére tör. A sértettre a II. r. terhelt is haragudott.
Ilyen előzmények után a terheltek olyan elhatározásra jutottak, hogy megölik a sértettet. Amikor az egyik csempészút alkalmával a terheltek, valamint a sértett személygépkocsival Magyarországra érkeztek – ez alkalommal is jelentős mennyiségű árucikket csempészve át a határon – a terheltek a gépkocsit megállították és a sértettet megfojtották, ezután pedig kifosztották, elvették különböző ingóságait, nyakláncát, gyűrűjét, óráját, pénzét, takarékbetétkönyveit, majd a sértettet a helyszínen hagyva Budapestre jöttek. Itt az árucikk nagy részét értékesítették, az értékesítésből befolyó pénzt külföldi fizetőeszközre váltották át, majd vonattal akarták az országot elhagyni, de az útlevélvizsgálat alkalmával letartóztatták őket.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen a sértett ingóságai és értékei tekintetében tett rendelkezés miatt, mely szerint azok tulajdona az államra száll, törvényességi óvás emelésére került sor, melyet az Elnökségi Tanács alaposnak talált.
A Be. 102. §-ának (3) bekezdése értelmében a terhelttől lefoglalt dolog az állam tulajdonába kerül, ha az kétségtelenül mást illet, de kiléte nem állapítható meg.
Az adott esetben valamennyi ingóság, készpénz és értékpapír lefoglalása a terheltektől történt ugyan, de ezek tulajdonosa pontosan megállapítható volt. A terheltek egybehangzó, aggálytalan előadása alapján meg volt állapítható, hogy melyek azok a dolgok, amelyek korábban a megölt sértett tulajdonában állottak, így a megyei bíróság részéről nem volt törvényes alapja a Be. 102. §-ának (3) bekezdésén alapuló rendelkezésnek, és törvénysértően járt el a Legfelsőbb Bíróság is, amikor az elsőfokú bíróság ítéletének ezt a téves rendelkezését helybenhagyta.
A büntetőeljárás során tisztázott volt, hogy a terheltek a sértett irányításával hosszabb időn keresztül folytattak üzérkedési tevékenységet, így a sértett tulajdonában levő dolgok, pénzösszegek és értékpapírok – ide nem értve az arany nyakláncot, a pecsétgyűrűt és a személyi szükségletre szolgáló ingóságokat – bűncselekményből származóak, illetőleg olyan értékeket foglalnak magukban, amelyek devizagazdálkodás megsértésével, üzérkedéssel és csempészettel voltak kapcsolatosak.
A Btk. 314. §-ának (1) bekezdése értelmében üzérkedés, valamint a devizagazdálkodás megsértése esetén az elkövető tulajdonában levő azt a dolgot, az említett törvényhely (3) bekezdése értelmében pedig csempészet esetén azt az árut, amelyre a bűncselekményt elkövették, el kell kobozni. Az elkobzásnak törvényi feltétele, hogy bűncselekmény valósult meg, de nem zárja ki az elkobzást, ha az elkövető büntethetősége a Btk. 32. §-ában foglalt valamely oknál fogva megszűnt [Be. 213. § (2) bek.]. Az a körülmény tehát, hogy a Btk. XVII. fejezetében meghatározott gazdasági bűncselekményeket megvalósító sértett az élete ellen irányuló bűncselekmény folytán meghalt, a gazdasági bűncselekmények elkövetési tárgyául szolgált ingóságok és értékek elkobzását nem zárja ki.
A Be. 375. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint, ha a büntetőtörvény értelmében elkobzásnak van helye, de büntetőeljárás nem indult: a bíróság határoz. Ennek a különleges eljárásnak a feltétele az ügyész erre vonatkozó indítványa. Ilyen indítványt az ügyész a büntetőeljárás során nem terjesztett elő.
Az Elnökségi Tanács ezért megállapította, hogy a megyei bíróság, valamint a Legfelsőbb Bíróság ítélete abban a részében, amelyben az ügy sértettjének a tulajdonában volt ingóságok és értékek tekintetében olyan megállapítást tett, mely szerint azok tulajdona az államra száll: törvénysértő, ezért ezt az ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte és az ügyet a Be. 375. §-a szerinti tárgyi eljárás lefolytatása végett a megyei bírósághoz visszaküldte.
Minthogy a tárgyi eljárásnak előfeltétele az ügyészi indítvány, a megyei bíróságnak az iratokat meg kell küldenie a megyei főügyészséghez az elkobzásra vonatkozó indítvány megtétele végett, míg a lefoglalt ingóságok közül azok tekintetében, amelyek nem voltak elkövetési tárgyai a sértett által elkövetett bűncselekményeknek, a Be. 102. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltak értelmében kell eljárni. (Eln. Tan. B. törv. 699/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás