BK BH 1982/73
BK BH 1982/73
1982.03.01.
I. Ha a terheltnek ingatlan résztulajdonán kívül megfelelő ingó vagyona van, általában célszerűbb a vagyonelkobzásnak az ingó vagyonra való elrendelése.
II. Ha a bíróság a vagyonelkobzást a házastársi vagyonközösséghez vagy egyéb tulajdonközösséghez tartozó vagyontárgyakra nézve rendelte el, a terhelt házastársa, illetőleg tulajdonostársa az őt illető eszmei hányad értékéig terjedő részt magának követelheti [Btk. 63. § (1) bek.; Vht. (1979. évi 18. sz. tvr.) 82. § (1) és (4) bek.].
A megyei bíróság a terheltet üzletszerűen elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntette, folytatólagosan elkövetett – pontosan meg nem határozható számú – magánokirat-hamisítás vétsége és devizagazdálkodás megsértésének vétsége miatt halmazati büntetésül 7 évi – börtönben végrehajtandó – szabadságvesztésre, 5 évre a közügyektől eltiltásra és 200 000 forint értékű vagyonelkobzásra ítélte.
Az ítélet ellen a vagyonelkobzás mellékbüntetés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
I. A pénzértékben megállapított vagyonelkobzás ellentétes a Btk. 63. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, amely szerint a vagyonelkobzás az elkövető egész vagyonára vagy meghatározott vagyontárgyaira rendelhető el.
Ez a rendelkezés a vagyonelkobzás kötelező alkalmazása esetén is lehetővé teszi, hogy a bíróság e mellékbüntetés kiszabása során az egyéniesítést alkalmazhassa; az elkövetett cselekmény tárgyi súlya, a főbüntetés mértéke mellett figyelembe vegye az elkövető személyi, vagyoni viszonyait és családi körülményeit. A nyomozó hatóság a terhelt 600 000 forint értékű ingóság és 300 000 forint értékű ingatlan vagyonát vette zár alá. Az elsőfokú bíróság nem tévedett, amikor a haszonszerzés céljából hosszabb időn keresztül bűncselekményt elkövető, megfelelő vagyonnal rendelkező terhelttel szemben a szabadságvesztés mellett vagyonelkobzást is kiszabott. Az adott esetben az elkövető egész vagyonára kimondott vagyonelkobzás a terhelttel szemben a büntetési célokon túlmenő hátrányt jelentene, ezért a mellékbüntetést a zár alá vett meghatározott vagyontárgyakra kell foganatosítani.
A védelem kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság a vagyonelkobzást inkább a zár alá vett házingatlan 2/6 részére rendelje el, mivel a büntetőeljárás során lefoglalt közel 600 000 forint értékű ingóság a terhelt és férje házastársi vagyonközösségéhez tartozik. A terhelt férje a büntetőeljárás során meghalt, ennek folytán a közös gyermekük – mint törvényes örökös – az ingóságok 1/2 részének tulajdonosa lett.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a védelemnek az ingatlan meghatározott tulajdoni hányadára elrendelendő vagyonelkobzás kimondására irányuló kérelmét.
Az ingatlan meghatározott tulajdoni hányada a vagyonelkobzás vonatkozásában „meghatározott vagyontárgy”-nak tekintendő ugyan, a vagyonelkobzásnak erre nézve történő kimondása azonban általában akkor célszerű, ha az elkövetőnek nincs olyan vagyona, amelynek az elvonása célszerűbben megvalósítható. Minthogy a vagyonelkobzással az elkobzott vagyon az állam tulajdonába kerül, a mellékbüntetés kiszabása során lehetőleg el kell kerülni azt, hogy a magánszemély és az állam között tulajdonközösség létesüljön.
Az adott esetben a terhelt jelentős mennyiségű és értékű ingósággal rendelkezett, és így lehetőség volt arra, hogy meghatározott ingóságokra vonatkozóan történjék a vagyonelkobzás kiszabása.
II. A védelemnek nem helytállóak azok az érvei, amelyek a házastársi vagyonközösségből folyó végrehajtási nehézségekkel kapcsolatosak. A Vht. (1979. évi 18. sz. tvr.) 82. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha a házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyakat olyan tartozásért foglalták le, amely kizárólag az egyik házastársat terheli, a másik házastárs igényperrel kérheti a vagyontárgy foglalás alóli feloldását, a vagyonközösségből őt illető eszmei hányad (1974. évi I. tv. – Csjt. – 27. §) értékéig.
Minthogy a terhelt házastársa, illetve ennek örököse nem felel a kizárólag a terheltet terhelő vagyonelkobzásért, a terhelt és házastársának gyermeke, mint az utóbbinak a Ptk. 607. §-ának (1) bekezdése szerinti örököse, a fentiek értelmében pert indíthat, ha a foglalás, illetve a vagyonelkobzás az ő közös vagyoni illetőségét sérti. A Vht. 82. §-ának (4) bekezdése szerint ugyanis a 82. § rendelkezéseit nemcsak a házastársi vagyonközösséghez tartozó, hanem az egyéb közös tulajdonban álló vagyontárgyakkal kapcsolatban is megfelelően alkalmazni kell.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság – a törvénysértés megállapítása mellett – az első fokú ítéletnek a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte és a Btk. 63. §-ának (1) bekezdése alapján a terhelt rendelkező részben felsorolt és meghatározott 200 021 forint értékű vagyontárgyaira mondotta ki a mellékbüntetést. (B. törv. I. 77/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás