BK BH 1982/75
BK BH 1982/75
1982.03.01.
Nem próbára bocsátás alkalmazása, hanem végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt, ha a tartás elmulasztásának vétsége miatt végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt a próbaidő alatt önhibájából ismételten nem teljesíti tartási kötelezettségét [Btk. 72. § (1) bek., 91. § (1) bek. b) pont, 196. § (1) bek.].
A járásbíróság jogerőre emelkedett végzésével a terheltet tartás elmulasztásának vétsége miatt 2 évi időtartamra próbára bocsátotta, egyben elrendelte a terhelt pártfogó felügyeletét.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a járásbíróság polgári perben hozott ítéletével két kiskorú gyermek tartására havi 880 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. A terhelt a tartásdíj-fizetési kötelezettségének hosszabb időn keresztül önhibájából nem tett eleget, ezért a járásbíróság ítéletével tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt 6 hónapi – végrehajtásában háromévi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
A terhelt a tartásdíj-fizetési kötelezettségének a büntetőítélet meghozatalát követően csak rövid ideig tett eleget, ezután fizetési kötelezettségét önhibájából ismét nem teljesítette. A teljes hátraléka 10 460 forintot tett ki.
A terhelt a büntetőeljárás megindulása után ismét munkaviszonyt létesített, így a gyermektartásdíjat folyamatosan levonták tőle, de az első fokú végzés meghozatalakor a hátraléka még 7390 forint volt.
A járásbíróság végzése ellen a terhelt terhére, a próbára bocsátás alkalmazása miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A terhelt által elkövetett tartós bűncselekmény nagyobb részt az első jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének próbaideje alatt valósult meg. A Btk. 90. §-a a) pontjának II. fordulata alapján azonban a bíróság az újabb büntetőügyben a terhelttel szemben ismételten nem alkalmazhatott végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést. Ugyanakkor – minthogy a terhelt a Btk. 137. §-ának 12. pontja értelmében nem tekinthető visszaesőnek – a járásbíróság a terhelttel szemben alkalmazhatónak találta a Btk. 72. §-a alapján a próbára bocsátást.
A Btk. büntetési és intézkedési rendszerében a próbára bocsátás, valamint a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése egyaránt a feltételes elítélés módozatai. Ezek közül a jogintézmények közül a próbára bocsátás alkalmazása jelenti a terhelt számára a kedvezőbb elbírálást, a próbára bocsátás intézkedés jellege folytán.
A próbára bocsátás alkalmazására azonban csak akkor kerülhet sor, ha az elkövető által megvalósított bűncselekményre a Btk. Különös Része kétévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetés kiszabását lehetővé teszi, továbbá az adott esetben alaposan feltehető, hogy a büntetés célja ennek az intézkedésnek az alkalmazásával is elérhető.
A Btk. 196. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekmény büntetési tétele lehetővé tenné a próbára bocsátás alkalmazását. A büntetéseket, intézkedéseket azonban mindig csak közös céljuknak (Btk. 37. §) szem előtt tartásával, a büntetéskiszabási elveknek megfelelően (Btk. 83. §) lehet alkalmazni. Vizsgálni kell a terhelt és az általa elkövetett bűncselekmény társadalomra veszélyességét, a terhelt bűnösségének fokát, az enyhítő és súlyosító körülményeket. Annak mérlegelésekor, hogy a terhelt büntetésben részesüljön vagy intézkedést alkalmazzon vele szemben a bíróság, az előbbi objektív és szubjektív körülményeket egyaránt figyelembe kell venni.
Az adott esetben megállapítható, hogy a Btk. 90. §-a a) pontjának II. fordulata értelmében a terhelt esetében felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazására éppen a megelőző elítélés folytán nem kerülhetett volna sor. A próbára bocsátásnak a feltételei sem valósultak meg, mert éppen a terhelt cáfolt rá újabb mulasztássorozatával arra, hogy az intézkedés alkalmazása nála célravezető lenne. A terhelt egyébként is rendszeresen és túlzott mértékben fogyaszt szeszes italt, 1977 óta a hatodik munkahelyén dolgozik, munkahelyein sorozatosan mulaszt, vele szemben fegyelmi eljárást is lefolytatták. Mindezek a körülmények végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását tették szükségessé.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a járásbíróságnak a próbára bocsátást kiszabó végzése törvénysértő, ezért azt hatályon kívül helyezte és a terheltet 3 hónapi – fogházban végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte, egyben elrendelte a korábban kiszabott, felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. (B. törv. II. 200/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás