BK BH 1982/82
BK BH 1982/82
1982.03.01.
Ha az elkövetőnek – ölésre irányuló szándék hiányában – a neki háttal levő sértett mellkasa felé irányított közepes erejű kés szúrását a sértett úgy hárítja el, hogy a támadó csuklóját megfogja, s így a mérsékelt erejű szúrás 8 hónapon belül gyógyuló sérülést okoz: a cselekmény életveszélyt okozó testi sértés kísérletének minősül [Btk. 170. § (5) bek. I. fordulat, 16. §].
A megyei bíróság a vádlottat súlyos testi sértés bűntettének kísérletében mondta ki bűnösnek.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott anyja meglátogatása végett a városba utazott. Itt betért az egyik szórakozóhelyre és ott nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott. A vádlott nem akart ittasan anyja elé kerülni, ezért kijózanodás céljából bement a toronyházba és ott a III. emeleti szinten leült a fal mellé.
Mivel a lift nem működött, a házban a XI. emeleten lakó sértett gyalog indult fel a lépcsőn.
A vádlott a mellette elhaladó sértettől cigarettát kért. A sértett közölte, hogy nem dohányzik s egyúttal folytatta az útját felfelé. A vádlott a választ – annak hangsúlya miatt – magára nézve sértőnek találta, ezért – számonkérés céljából – a sértett után iramodott. Közben elővette a 10 cm pengehosszúságú és 8 mm pengeszélességű zsebkését és azt kinyitva a jobb kezében fogta úgy, hogy a penge a kisujja irányába nézett. Miután a sértettet karnyújtásnyira megközelítette, a kést felemelve szúró mozdulattal lesújtani készült az ekkor neki még háttal levő, két lépcsőfokkal feljebb álló sértettre. Ezzel egy időben a sértett hátrafordult, reflexszerűen elkapta a vádlott csuklóját s ezzel lefékezte a közepes erővel leadott szúrás erejét, így csupán a zsebkés hegye érte el a sértett bal mellkasát, és az emlőbimbó alatt 5 cm-re okozott 2 cm hosszúságú hámhiányt eredményező sérülést, amelynek gyógytartama 8 napon belüli volt.
A szúrást követően a sértett lefegyverezte a vádlottat, ki ezután már támadó magatartást nem tanúsított.
A megyei bíróság tényként állapította meg azt is, hogy amennyiben a sértett nem fordul meg, hanem továbbhaladva háttal marad a vádlottnak, vagy pedig a megfordulást követő sértetti elhárító mozdulat nem vezet eredményre, a szúrás a testüreg megnyitását és ekként életveszélyt eredményezett volna.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel mellőzte a tényállásból azt a megállapítást, hogy ha a sértett nem fordul meg, illetőleg ha az elhárító mozdulat elmarad vagy nem sikeres: milyen sérülés keletkezhetett volna. A tényállásban ugyanis nincs helye a valóságban meg nem történt események, feltételezések megállapításának, ennélfogva az ilyen feltételezésekhez fűzött következtetéseknek sem.
Ettől eltekintve a megyei bíróság által megállapított tényállás megalapozott és abból a vádlott bűnösségére vont jogkövetkeztetés helyes; a cselekmény minősítése azonban téves.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a megyei bíróság által kifejtett azzal az állásponttal, hogy a vádlott szándéka még eshetőlegesen sem irányult a sértett megölésére, hanem az ittas vádlott a sértett kijelentését – tévesen – magára nézve sértőnek érezve testi sértés okozásával akarta a vélt sérelmet megtorolni. Abból a tényből, hogy a vádlott a sértett elhárító tevékenységét követően a zsebkését önként összecsukva a további támadással felhagyott, szintén arra vonható következtetés, hogy az emberölés bűntette kísérletének megállapítására nincs törvényes alap.
A cselekmény minősítésére kiható körülmények közül elsősorban annak van döntő jelentősége, hogy a szúró mozdulat során a sértett a vádlott csuklóját kapta el, ebből ugyanis arra kell következtetni, hogy a szúrás a sértett testére – tehát nem a lábára vagy farára – irányult. Ezt a következtetést erősíti meg az a tény, hogy az egyébként jelentéktelen sérülés ténylegesen a bal emlőbimbó alatt 5 cm-re a felsőtest középtájékán keletkezett.
A kisujj irányából kiálló késpenge állását és a fejmagasságból leadott szúró mozdulatot figyelembe véve a szúrás irányzott volt.
A szúrás leadása kb. 10 cm pengehosszúságú zsebkéssel és közepes erővel történt. Az ilyen eszközzel és erővel a testre mért szúrások rendszerint a testüreg megnyitásához és ekként közvetlen vagy közvetett életveszélyhez vezetnek. Az adott esetben ez a súlyosabb eredmény a vádlott szándékán kívül eső okból – a sértett reflexszerű elhárító tevékenységéből kifolyólag – maradt el, ez utóbbi azonban nem zárja ki a vádlottnak a súlyosabb eredményért való felelősségét.
Ezek a tárgyi tényezők arra utalnak, hogy a vádlott szándéka – eshetőlegesen – az életveszélyre is kiterjedt; ugyanakkor az ügyben feltárt alanyi tényezők (mint pl. az ittas állapot, a vélt sérelem megtorlásának indítéka, a sértettel való korábbi kapcsolat teljes hiánya) az előbbi jogi következtetés helyességét nem zárják ki.
Ezért a vádlott cselekményét a Legfelsőbb Bíróság a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és e törvényhely (5) bekezdése I. fordulata szerinti életveszélyt okozó testi sértés bűntette Btk. 16. §-a szerinti kísérletének minősítette. (Legf. Bír. Bf. II. 594/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás