PK BH 1982/9
PK BH 1982/9
1982.01.01.
A jogi képviselet nélkül eljáró baleseti sérültet a bíróság köteles figyelmeztetni a vagyoni és nem vagyoni jellegű kárigényének érvényesítésének lehetőségére és feltételeire egyaránt [Pp. 3. § (1) bek., 146. § (3) bek.; Ptk. 355. § (4) bek., 354. §].
1979. augusztus 2-án a felperes felesége és az alperes között a piaci elárusítóhely elfoglalásával kapcsolatban nézeteltérés támadt, majd dulakodni kezdtek. A dulakodásba a 76 éves felperes – felesége érdekében – beavatkozott. Az alperes a felperest ellökte magától, aki a betonút szélén levő szegélykőre esett és combnyaktörést szenvedett. Az alperes ellen indult nyomozást a rendőrhatóság megszüntette és az alperest megrovásban részesítette.
A személyesen eljáró felperes keresetlevelében költségei megtérítésére és 20 000 forint „fájdalomdíj” megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Előadta, hogy balesete előtt a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezetben az őszi munkálatokban rendszeresen részt vett és ezzel jövedelemre tett szert. Ettől a munkalehetőségtől és jövedelemkiegészítéstől a baleset folytán elesett. A sérülése miatt állandó gondozásra, ápolásra szorul, ami ugyancsak többletkiadással jár. Végül hivatkozott arra is, hogy kórházi ápolása ideje alatt többletköltségei is merültek fel. Az első tárgyaláson keresetét akként tartotta fenn, hogy az alperest csupán 20 000 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni, amelynek jogcímét „fájdalomdíjban” jelölte meg, miután előadása szerint mint nyugdíjasnak „anyagi kára” egyébként nem keletkezett.
Az alperes 1500 forintot meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy nem szándékosan okozott sérülést a felperesnek, csupán védekezett. Előadta, hogy maga is 1300 forint nyugdíjból él, így kártérítést nem tud fizetni. Álláspontja szerint a felperesnek anyagi kára nincs, nem vagyoni kárpótlás pedig már életkorára tekintettel sem illeti meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 1600 forint nem vagyoni kárpótlás megfizetésére kötelezte az alperest és ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítéletének az indokolásában – az igazságügyi orvos szakértő véleménye alapján – megállapította, hogy a felperes súlyos sérülést szenvedett és csak mankóval tud járni. Ezért a Ptk. 354. §-a alapján kárpótlás illeti meg. Minthogy azonban „a bekövetkezett kár összegszerűleg nem állapítható meg, a bíróság a körülmények mérlegelése alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperes 20 000 forint összegű kártérítési igénye túlzott”. A felperes elszenvedett hátrányának csökkentésére 8000 forint lenne méltányos összeg. A baleset nem kizárólag az alperes magatartására vezethető vissza, a kár bekövetkezésében maga a felperes is nagymértékben közrehatott. Ezért a bíróság a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesre terhesebb 20–80%-os kármegosztást alkalmazott.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezését tárgyaláson kívül elbírálta és az első fokú ítéletet lényegében indokai alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
1. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése értelmében kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
A személyesen eljáró idős felperes keresetlevelében a 20 000 forint „fájdalomdíj” mellett – az összegszerűség megjelölése nélkül – vagyoni kár felmerülésére, jövedelemkiesésre, kórházi ápolása ideje alatt többletköltségre, valamint ápolási, gondozási költségre is hivatkozott. Személyes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy miután nyugdíjas, anyagi kára nem keletkezett. Nem részletezte azonban, hogy ezt a nyilatkozatot a kiesett jövedelemre, vagy valamennyi költségként megnevezett kárigényére teszi-e, közelebbről nem is indokolta meg, a bíróság pedig meg sem kísérelte tisztázni, hogy a felperes vagyoni kártérítés iránti igényétől miért áll el.
Kétségtelen, a felperes tudja elsősorban megítélni, hogy az egyes kártételek közül melyek felmerülését tudja bizonyítani és döntheti el, hogy a keresetlevélben érvényesített igények közül mit tart fenn. Köztudott azonban, hogy általában a kórházi ápolás ideje alatt különösen idős és súlyosan sérült személy esetében élelemfeljavítás szükséges. Az sem kétséges, hogy a felperes sérülésének jellege folytán kórházból való hazakerülése után ápolásra, gondozásra szorult. Ezt egyébként a meghallgatott igazságügyi szakértő véleménye is egyértelműen bizonyította. A sérült személy ápolásából származó igény a károkozóval szemben akkor is érvényesíthető, ha az ápolást családi kapcsolat alapján a sérült hozzátartozója ellenszolgáltatás nélkül végzi. A hozzátartozónak ez a kötelezettségvállalása ugyanis nem mentesítheti a károkozót a kártérítési kötelezettség alól.
A Pp. 3. §-ának (1) és 146. §-ának (3) bekezdésében meghatározott kötelezettségét elmulasztotta az elsőfokú bíróság, amikor a felperest vagyoni jellegű kárigények érvényesítésének lehetőségére és feltételeire nem figyelmeztette.
2. A Ptk. 354. §-a értelmében a károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti.
A károsult tehát mind vagyoni, mind pedig a nem vagyoni kárának a megtérítésére igényt tarthat, amennyiben a kártérítésnek a törvényben megkívánt feltételei fennállanak. Ezeket a kárigényeket azonban megfelelően el kell határolni egymástól. Elsősorban tehát azt kell eldönteni, hogy a kárért való felelősségre milyen szabályokat kell alkalmazni, a vagyoni kár milyen mértékű, és azért kizárólag a károkozó felelős-e, vagy esetleg kármegosztásnak van helye.
Emellett vizsgálni kell azt is, hogy a károsultat nem vagyoni jellegű hátrány érte-e és a nem vagyoni kárpótlás megítélésének a törvényben megkívánt feltételei fennállanak-e.
Az eljárt bíróságok – megfelelő kereseti kérelem hiányában – nem vizsgálták, hogy a baleset folytán a felperesnek vagyoni kára keletkezett-e és milyen mértékben, így ebben a körben a tényállás nincs feltárva. Nincs adat arra, hogy a felperes a balesetet megelőzően rendszeresen végzett-e munkát a helyi termelőszövetkezetben és a munkavégzésre a balesettől függetlenül is képes volt-e. Nincs tisztázva, hogy merült-e fel élelemfeljavítási többletköltsége. Nem tisztázott az sem, hogy a felperes meddig szorult ápolásra és azt ki végezte. A bíróságok csupán a nem vagyoni kárpótlás iránti igénnyel foglalkoztak és azt megalapozottnak találták. A nem vagyoni kárpótlás megítélését a baleset súlyos kihatásával, a felperes idős korával és a nagy fájdalommal járó műtéttel, a mozgás korlátozottságával és a fájdalmak állandóságával indokolták.
A tényállás azonban e tekintetben is hiányos. Nincs tisztázva ugyanis, hogy a felperes a balesetet megelőzően – kora és egészségi állapota folytán – mennyire volt aktív és tevékeny ember, a korábbi állapotához képest a társadalmi életben való részvétele vagy élete tartósan vagy súlyosan megnehezült-e. Felderítendő, hogy a felperes esetleges természetes okú megbetegedései a baleset bekövetkezése nélkül milyen mértékben befolyásolták volna a felperes mozgékonyságát, aktivitását, és ehhez képest a sérülés következményei milyen többlettényezőt jelentenek. Egymagában ugyanis a sérülés folytán elszenvedett fájdalom nem vagyoni kárpótlásra lehetőséget nem ad.
A kifejtett indokok alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet törvénysértő és megalapozatlan, ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 436/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás