PK BH 1982/90
PK BH 1982/90
1982.03.01.
I. A szerző személyhez fűződő jogát sérti művének minden jogosulatlan megváltoztatása vagy felhasználása. Jogosulatlan a felhasználás, ha arra jogszabály vagy felhasználási joggal rendelkezni jogosult személy nem ad felhatalmazást [Ptk. 86. §; 1969. évi III. tv. 10. §; 9/1969. (XII. 29.) MT sz. r. 7. § (1) bek.].
II. Más szerző művének részletét csak indokolt terjedelemben, a forrás, valamint a szerző megjelölésével lehet idézni. Minden egyes átvételnél pontosan meg kell jelölni a forrást és a szerzőt [1969. évi III. tv. 17. § (1) bek.].
I. Dr. K. J. 1963-ban nyújtotta be „Az általános iskola története Győr-Sopron megyében, 1945–1963” című doktori értékezését a Szegedi József Attila Tudományegyetemen. Az értekezés alapján készítette dr. K. J. „Adalékok az általános iskola Győr-Sopron megyei történetéhez 1945–1963” című munkáját, amely megjelent az Embernevelés című időszaki lap 1963. évi számában, továbbá „Az általános iskola fejlődése Győr-Sopron megyében az iskolák államosítása óta” című munkáját, amelyet az Akadémiai Kiadó által 1967-ben kiadott „Tanulmányok a neveléstudomány köréből” című kötetben tettek közzé.
Dr. K. J. 1978. október 8-án meghalt, özvegye a felperes.
Az alperes dr. K. J. értekezéséhez hasonló témakörben kívánt egyetemi doktori értekezést készíteni. Elkérte dr. K. J.-től értekezésének a szövegét azzal az indokkal, hogy az ilyen jellegű munka külső formáját akarja megismerni. Azt hosszabb ideig magánál tartotta. Majd „Az általános iskola története és helyzete Győr-Sopron megyében (1945–1970)” címmel nyújtotta be doktori értékezését a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Ennek alapján 1973-ban egyetemi doktori címet szerzett.
Az alperes értekezésének jelentős része jelentéktelen eltérésekkel, sok esetben szó szerint egyezik dr. K. J. doktori értekezésével, illetve annak nyomán közzétett munkáival. Vannak olyan szövegrészek is, amelyeknél bekezdések, sőt teljes oldalak is egyeznek. Más szövegrészek módosult formában szerepelnek az alperes értekezésében, de lényegükben azonosak dr. K. J. munkájával. Az alperes értekezésének a szerkezete is nagymértékben hasonlít dr. K. J. művének a szerkezetéhez. Az alperes az átvett részeknél nem jelölte meg a forrást és az eredeti szerző nevét, a szó szerinti átvételeket nem tette idézőjelbe. Csupán munkájának a végén általánosságban jelölte meg a forrásmunkák között dr. K. J. egyetlen munkáját, az Embernevelés című időszakai lapban „Adalékok az általános iskola Győr-Sopron megyei történetéhez 1945–1963” címmel megjelent művét. Dr. K. J. munkájának a felhasználására nem kapott a szerzőtől engedélyt.
Győr-Sopron megyében dr. Sch. L. is foglalkozott részben az iskolákkal kapcsolatos helytörténeti kutatásokkal. Az általa összegyűjtött anyag nagy részét a Győri Xantus János Múzeum őrzi. Dr. Sch. L. iskolatörténeti anyagának egy részét – a nevezett hozzájárulásával – dr. K. J. és az alperes is felhasználta. Az alperes azonban ettől függetlenül is indokolt mértéket meghaladó terjedelemben használta fel dr. K. J. munkáját a szerző és a forrás megjelölése nélkül doktori értekezésének az elkészítésénél.
Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara – a szigorlati bizottság egyik tagjának a kezdeményezésére – vizsgálatot indított annak a felülvizsgálatára, hogy az alperes szabályosan szerezte-e meg az egyetemi doktori címet. A részletes vizsgálat eredménye szerint az alperes lemásolta dr. K. J. munkáját, közel 200 szövegrésznél állapítottak meg egyezőséget az elkészített részletes kimutatás alapján. Ezért az Egyetem Tanácsa az 1977. december 16-i ülésén hozott egyhangú határozattal visszavonta az alperestől az egyetemi bölcsészdoktori címet. Ezt a határozat az Oktatási Minisztérium jóváhagyta. Utóbb az alperes panasza alapján az oktatási miniszter helyettese az 1979. augusztus 14-én kelt határozatával megsemmisítette az egyetemi tanács határozatát azzal az indokolással, hogy az egyetemi doktori címről szóló 146/1969. (MK 14.) MM számú és a 121/1975. (MK 15.) OM számú utasítások az egyetemi doktori cím visszavonásának a lehetőségéről nem rendelkeznek, annak a megállapítása pedig, hogy történt-e szerzői jogsértés, a bíróság hatáskörébe tartozik.
II. A felperes módosított keresetében kérte megállapítani, hogy az alperes disszertációjának az elkészítéséhez az indokolt mértéket meghaladó terjedelemben vett át anyagot a szerző és a forrás megjelölése nélkül a felperes elhalt férjének a disszertációjából.
Az alperes elutasítást kért. Tagadta az átvételt. Védekezése szerint az egyezőség oka, hogy mindkét munka közös forrásra támaszkodik, dr. Sch. L. feljegyzéseire. Tagadta, hogy dr. K. J. doktori értekezése nála lett volna, azt nem is látta.
Az elsőfokú bíróság helyt adott a keresetnek. A kihallgatott tanúk vallomása alapján megállapította, hogy dr. K. J. értekezése hosszabb ideig az alperesnél volt. A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleménye alapján megállapította, hogy az alperes disszertációjában 74 olyan szövegrész található, amely szó szerint megegyezik a felperes elhalt férjének a disszertációjával, a forrás és a szerző nincs megjelölve, a két mű szerkezete is nagymértékben hasonlít, a statisztikai felállítások és táblázatok is hasonlóak.
Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperesnek azt a védekezését, amely szerint az egyezőség oka, hogy mindketten közös forrásból merítették. Dr. Sch. L. eredeti kézírásos feljegyzései nincsenek meg, a gépelt szöveg keletkezési időpontját nem sikerült tisztázni, erre szakértői bizonyítás útján sincs lehetőség.
Az első fokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Véleménye szerint a tanúbizonyítás alapján nem lehet megállapítani, hogy dr. K. J. értekezése az alperesnél volt. A Szerzői Jogi Szakértő Testület véleménye nem megnyugtató, mert pontosan nem mutatta ki, hogy milyen egyezések vannak dr. Sch. L. munkáival. Álláspontja szerint dr. Sch. L. tanúvallomásával bizonyítást nyert, hogy a nevezett ugyanazt az anyagot adta át az alperesnek, mint dr. K. J.-nek, így ebből származik az egyezés. Arra is hivatkozott, hogy a bírósági eljárás korábbi szakaszában a Szerzői Jogi Szakértői Testület eljáró tanácsának az elnöke módosította a véleményét. Végül annak a bizonyítására, hogy a statisztikai táblázatokat nem dr. K. J.-től vette át, hanem a Statisztikai Hivataltól kapta, tanúbizonyítást kért.
A felperes kérte az első fokú ítélet helybenhagyását.
III. A fellebbezés nem alapos.
1. A szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) 10. §-a értelmében a szerző személyhez fűződő jogát sérti művének minden jogosulatlan megváltoztatása vagy felhasználása. Jogosulatlan a felhasználás, ha arra jogszabály vagy a felhasználási joggal rendelkezni jogosult személy felhatalmazást nem ad [9/1969. (XII. 29.) MM számú rendelet – Szjt. V. – 7. § (1) bek.].
Annak a megállapítása végett, hogy az alperes megsértette-e az elhalt dr. K. J. szerzői, személyhez fűződő jogait, vizsgálni kell, hogy történt-e felhasználás és hogy ez jogosulatlan volt-e.
Nem vitás, hogy dr. K. J. munkái korábbi eredetűek. Doktori értekezése alapján készült egyes művek meg is jelentek nyomtatásban. Beigazolódott az is, hogy a nyomtatásban meg nem jelent értekezés hosszabb ideig az alperes birtokában volt. Ezt csupán az érdekelt K. M.-né tanú vallomása igazolta. Alátámasztja a teljesen érdektelen L. I. főiskolai főigazgató-helyettes, K. K. és M. E. főiskolai docens tanúvallomása is.
Az egyetemi tanács vizsgálatának az anyagából kitűnik, hogy közel 200 szövegrésznél mutatható ki az alperes értekezése és dr. K. J. munkái között azonosság, illetve nagyfokú hasonlóság. A Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményében 74 szövegrész szó szerinti azonosságát mutatta ki azzal, hogy a munka további jelentős részében tapasztalható olyan hasonlóság, amely az átvételre enged következtetni. A szakvélemény szerint az alperes értekezésének a szerkezete is nagymértékben hasonlít dr. K. J. művének a szerkezetéhez.
Tekintettel arra, hogy dr. K. J. munkája korábbi eredetű, egyes részei nyomtatásban is megjelentek, illetve értekezése hosszabb ideig az alperes birtokában volt, az egyezések és hasonlóságok azt bizonyítják, hogy az alperes jelentős mértékben felhasználta dr. K. J. munkáját doktori értekezésének az elkészítéséhez.
2. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy az egyezések oka kizárólag az, hogy mindketten dr. Sch. L. jegyzeteire támaszkodtak. Az ezzel kapcsolatos bizonyítási anyag ellentmondó. Az alperes erre még egyáltalán nem emlékezett akkor, amikor őt az egyetemi tanács meghallgatta, csak évek múlva jutott eszébe. A bíróság előtt előbb arra hivatkozott, hogy dr. Sch. L. anyagát nem adta vissza, azok a költözködéskor eltűntek. Utóbb mégis becsatolta ennek az anyagnak egy részét azzal, hogy sokszori keresés után megtalálta azokat. Később korábbi előadásával ellentétben azt adta elő, hogy dr. Sch. L-nek visszaadta a tőle kapott anyagot, és a nevezett találta azokat meg és adta át az alperesnek.
Dr. Sch. L. tanúvallomásából csak az tűnik ki, hogy a tanú foglalkozott helytörténeti kutatásokkal, ezzel kapcsolatos kiadatlan anyagot adott át dr. K. J-nek is és az alperesnek is. Azt azonban nem lehet megállapítani, hogy mely anyagok voltak dr. K. J.-nél saját disszertációjának az elkészítése előtt. A becsatolt „Győr iskolái 1944–1945” című gépírásos anyag a rajta levő keltezése szerint 1970-ben készült, ez tehát nem lehetett dr. K. J. kezében saját értekezése elkészítését megelőzően. Az alapul szolgáló kézírásos jegyzetek nincsenek meg, így ezek pontos tartalma nem deríthető fel. Nem állapítható meg az eredete a „Közművelődés helyzete Győr-Sopron megyében a felszabadulás után (1945–1948)” című gépírásos szövegnek, amely a papír színére és a gépelés minőségére tekintettel újabb eredetűnek látszik. Dr. Sch. L. tanúvallomása szerint ezt 1970–1972. között gépelte. A múzeum jegyzékében ez az anyag nem szerepel. Az alapjául szolgáló kézírásos anyag nincs meg, tehát nem deríthető fel, hogy mi volt a pontos tartalma ezzel kapcsolatban annak a kézírásos anyagnak, amely korábban az alpereshez, illetve dr. K. J.-hez kerülhetett. Ilyen bizonytalan adatok alapján nem állapítható meg az alperes és dr. K. J. értekezése közötti egyezés okaként az, hogy mindketten dr. Sch. L.-től vették volna át a kérdéses szövegrészeket. A múzeum értesítéséből egyébként kitűnik, hogy dr. K. J. disszertációja elkészítése előtt és idején folytatott a múzeumban kutatásokat, ezzel szemben az alperes nem végzett ilyen kutatást.
Egyébként azt a kérdést, hogy a vitás szövegrészeknek dr. K. J. vagy dr. Sch. L. az eredeti szerzője, nem lehet ebben a perben eldönteni dr. Sch. L. tanúvallomása alapján, akinek a szerzői személyiségi jogait érinti ez a kérdés, tehát félként kellene perben állnia. Ennek eldöntésére viszont nincs is szükség, mert a jogsértés akkor is megállapítható, ha az alperes a vitás szöveghelyeknek csupán egy részét vette át dr. K. J.-től.
3. Nincs jelentősége annak, hogy a Szerzői Jogi Szakértő Testület az ügyben korábban eljáró tanácsának az elnöke a maga részéről visszavonta a véleményt. A testületi véleményt a testület tagja (elnöke) nem vonhatja vissza. Az ügyben utóbb eljárt tanács viszont kifejezetten fenntartotta a korábbi véleményt.
4. Nincs szükség annak a körülménynek a bizonyítására, hogy a statisztikai táblázatok beszerzése hogyan történt. A statisztikai táblázatok figyelmen kívül hagyásával is meg lehet állapítani, hogy jelentős mértékű azonosság, hasonlóság van a két értekezés szövegében, szerkezetében.
5. Azt is meg lehet állapítani, hogy az alperes jogosulatlanul használta fel művének elkészítéséhez dr. K. J. munkáját. Az Szjt. V. 7. §-ának (1) bekezdése értelmében szükséges felhatalmazással nem rendelkezett. Saját maga sem állította, hogy a nagymértékű átvételre őt dr. K. J. feljogosította volna. A jogszabály által biztosított szabad felhasználásra sem volt lehetősége.
Az Szjt. 17. §-ának (1) bekezdése szerint a mű részletét csak indokolt terjedelemben, a forrás, valamint a szerző megjelölésével lehet idézni. Az adott esetben az átvétel meghaladta az idézés indokolt terjedelmét. Egyes esetekben több bekezdés, sőt egész oldal szó szerinti átvétele történt. Hiányzik a forrás és a szerző megjelölése. Az alperes egyáltalán nem hivatkozott dr. K. J. doktori értekezésére. Egyik nyomtatásban megjelent művét forrásként megjelölte. Ez azonban nem felel meg a törvény céljának és rendeltetésének. Minden egyes átvételnél meg kell jelölni pontosan a forrást és a szerzőt. Ez is hiányzott, ezért a felhasználás jogosulatlan volt.
6. Az alperes tehát megsértette dr. K. J. szerzői személyhez fűződő jogait. Ezért a nevében eljáró felperes az Szjt. 52. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján jogosan követelte a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét és a pervesztes alperest másodfokú perköltség fizetésére kötelezte. (Legf. Bír. Pf. I. 20 395/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás