PK BH 1982/91
PK BH 1982/91
1982.03.01.
Állattartás miatt indult birtokháborítási perben azt kell vizsgálni, hogy az adott környezet jellegére is tekintettel megvalósul-e olyan magatartás, amely az összes számba jövő érdek figyelembevételével birtokháborító s környezetet sértő magatartásnak minősíthető. Ebből a szempontból jelentősége van annak is, ha a birtokháborítást panaszló fél olyan környezetbe ment lakni, amelyben – éppen a környezet jellegére figyelemmel – az állattartás nem tilos. Egyes személyek fokozott érzékenysége nem járhat azzal a következménnyel, hogy a szomszéd az államigazgatási hatóság által engedélyezett és ellenőrzött állattartói tevékenység megszüntetésére kényszerüljön [Ptk. 100. §, 188. § (1) bek.; 1976. évi II. tv. 39. §].
I. A felperes 1978 óta Budapest XIV. kerületében egy házasingatlan tulajdonosa. Az utcafrontra tekintve jobb oldali közvetlen szomszédai az alperes szülei. A két ingatlan ikerházas elrendezésben épült kertes családi ház.
Az alperes a házasságkötése óta a szülei lakásában csak ideiglenesen van bejelentve, de naponta megjelenik ott, időnként ott is alszik. Az alperes a Magyar Postagalambsport Szövetség tagja. 1964 óta postagalambokat tart a perbeli lakóház padlásán és naponta röpteti azokat. A tanács mezőgazdasági és élelmezési osztálya a jogerős határozatával 40 db postagalamb tartását engedélyezte az alperes részére.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperest a galambok tartásától tiltsa el és kötelezze arra, hogy a postagalambokat a perbeli ingatlanból távolítsa el. Előadta, hogy az alperes galambjai a felperes lakóházát, teraszát, kertjét szennyezik, a felperesnek és családjának nyugalmát oly mértékben zavarják, amelynek eltűrésére nem köteles.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a galambtartás a felperest nem zavarhatja. Hivatkozott arra is, hogy az államigazgatási hatóság engedélye alapján tartja a postagalambokat, a határozatban megengedett számban és annak megfelelő körülmények között. A galambtartás körülményeit a KÖJÁL rendszeresen ellenőrzi és ez ideig mindent rendben talált.
Az elsőfokú bíróság tanúkat hallgatott ki és helyszíni szemlét tartott. A helyszíni szemlét megelőző tárgyaláson a bíróság felhívta a felperest arra, hogy a szemle megtartásáig a galambtollakat és a galambok által okozott egyéb szennyeződést ne takarítsa el, hogy a bíróság meggyőződhessen annak mennyiségéről. A helyszíni szemlén a bíróság megtekintette a felperesi, az alperesi és a felperessel baloldalról szomszédos ingatlanokat, valamint a négy egymás mellett fekvő ingatlan előtti utcarészt és megállapította, hogy … „feltűnő mennyiségű galambtrágya egyik ingatlanon sincs, sem a földön, sem a háztetőkön, sem a növényzeten. Hasonló módon az utcán sem.”. Megállapította még, hogy „a felperesi ingatlan kert részében, valamint a szobaablakban szembetűnő helyen csoportosított galambtollak, tollkupacok találhatók. A többi megnevezett ingatlanon és az utcán feltűnő mennyiségű toll nincs.”. A felperes kérésére a bíróság azt is rögzítette, hogy a felperes teraszának egyik székén és a terasz vaskorlátján összesen 3 db beszáradt galambpiszok és az ingatlan előtt 5 – 6 napja parkoló személygépkocsin galambpiszok volt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a bíróság a helyszíni szemlén is meggyőződött arról, hogy a felperes által állított nagymértékű szennyeződés nem áll fenn. Az egyéb bizonyítékokból és tanúvallomásokból is arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által folytatott galambtenyésztői tevékenység a felperesi ingatlan rendeltetésszerű használatát nem akadályozza. Az alperes terhén a Ptk. 100. §-ában foglalt rendelkezésbe ütköző olyan magatartás nem állapítható meg, amely indokolttá tenné a galambok eltávolítását.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy az ingatlanból valamennyi postagalambot 30 napon belül távolítsa el.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint az alperes olyan helyen tartja a nagy számú postagalambot, amely családi házas beépítettségű városrész. Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a környezetvédelem társadalmi jelentősége, amelybe a települési környezet is tartozik. Célja az ember egészségének, életfeltételeinek, emberhez méltó környezethez fűződő állampolgári jogosultságának védelme. Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény 39. §-ának (3) bekezdése előírja, hogy a települési környezetben az állattartás meghatározott területeken korlátozható, illetve megtiltható. Nem az emberre veszélyes, fertőző állatbetegségek jönnek itt számításba, hanem a települések higiéniája, a területek tisztasága és az állattartásból eredő káros por-, bűz- és zajártalmak, amelyek a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes számára az ingatlana használata tekintetében olyan zavarást jelentenek, amelynek elviselésére nem kötelezhető.
II. A másodfokú bíróság ítélete ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 188. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják vagy birtoklásában zavarják, birtokvédelem illeti meg.
A perben tehát azt kellett vizsgálni, hogy az alperes által folytatott galambtartás az adott helyzetben olyan jellegű-e, amely a felperest az ingatlana birtoklásában zavarja.
A kihallgatott tanúk vallomásából és különösen az elsőfokú bíróság által megtartott helyszíni szemle adataiból azonban az állapítható meg, hogy az alperes által folytatott galambtartás tárgyilagosan nem jelent a felperes és családja számára olyan mértékű zavarást, amely a galambtartás eltiltását indokolttá tenné. Erre lehet következtetni a felperes által kezdeményezett államigazgatási eljárások adataiból is, amelyekből megállapítható, hogy az államigazgatási hatóság is tartott helyszíni szemlét és a galambtartás körülményeit megfelelőnek találta.
A másodfokú bíróság téves álláspontra helyezkedett, amikor a környezetvédelmi törvény rendelkezései alapján arra a következtetésre jutott, hogy városi környezetben a galambtartás általában sérelmes a települési környezetre és az alperesi magatartást birtokháborításnak minősítve, kötelezte az alperest a galambtartás megszüntetésére. A környezetvédelmi megfontolások ugyanis egyáltalán nem arra mutatnak, hogy a települési környezet kialakításának minden esetben feltétele volna az addig megszokott háziállatok, madarak eltávolítása vagy kipusztítása.
Azt kell vizsgálni, hogy az adott környezet jellegére is tekintettet megvalósul-e olyan magatartás, amely az összes számba jövő érdek figyelembevételével birtokháborító és környezetet sértő magatartásnak minősíthető.
A peres felek a város olyan részén élnek, ahol a galambtartás nem tilos. A sportgalambász alperesnek az arra illetékes hatóság engedélyezte 40 postagalamb tartását, aki azokat az általános egészségügyi és állategészségügyi előírásoknak megfelelő módon tartja. Ilyen helyzetben önmagában a galambtartás általában nem tekinthető olyan mérvű birtokháborításnak, amelytől való eltiltás indokolt volna.
A városi környezetben – a kisebb ingatlanterület miatt is – a szomszédok bizonyos fokú zavarása előfordulhat, ezt azonban a társadalmi együttélés szabályai szerint a szomszédok kötelesek elviselni. Egyes személyek fokozott érzékenysége nem járhat azzal a következménnyel, hogy a szomszéd az állattartói tevékenységnek megszüntetésére kényszerüljön.
A felperes 1978-ban szerezte meg a perbeli ingatlan tulajdonjogát és amikor ezt az ingatlant választotta, tudomást szerezhetett arról is, hogy az ingatlan olyan területen fekszik, ahol az államigazgatósági hatóság engedélye alapján bizonyos állatok tartása megengedett. Így a felperesnek számolnia kellett azzal, hogy olyan környezetbe megy lakni, amelyben – éppen a környezet jellegére figyelemmel – az állattartás nem tilos.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú ítélet helyébe az érdemben helytálló első fokú ítélet helybenhagyásával hozott a jogszabálynak megfelelő határozatot. (P. törv. I. 20 626/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás