PK BH 1982/93
PK BH 1982/93
1982.03.01.
Ha az ingatlan tulajdonosa bérlő által lakott ház mellé új házat épít, az építési engedély feltételéül szabott bontási kötelezettség nem minősül olyan bontást elrendelő hatósági határozatnak, amelynek következtében a lakás megsemmisül és a lakásbérleti jogviszony megszűnését eredményezi. Ezen az alapon tehát a bérbeadót a felmondási jog nem illeti meg [1/1971. (II. 8.) Korm. sz. r. 98. § (2) bek. a) pont, 76. § (1) bek.].
Az alperesek 1964 óta lakás céljára bérlik az ingatlanon levő 9 m2 alapterületű helyiséget, amelyért havi 400 Ft lakbért fizettek. 1980. évben a felperes megvásárolta az ingatlant, ettől kezdve a lakbért nem fogadta el.
A felperes családi lakóépület és műhely építésére kért építési engedélyt. A kérelemhez csatolták az alperesek nyilatkozatát, amely szerint a tervezett építkezés ellen nincs kifogásuk, a felperes az építkezés befejezéséig gondoskodik az elhelyezésükről, és ők a felperes által biztosított hasonló helyiségbe beköltöznek.
Az építésügyi hatóság engedélyt adott a felperesnek arra, hogy a perbeli ingatlanon családi lakóépületet és műhelyt építsen. Az építési engedélyben kikötötték, hogy „a telken meglevő építményt a használatbavételi engedély megkéréséig le kell bontani.”.
A felperes 1980. szeptember 25-én kelt levelében az alperesek lakásbérleti jogviszonyát október 31. napjára felmondta. A felmondást azzal indokolta, hogy az építésügyi hatóság építési engedélyt adott a részére és ebben elrendelte az alperesek által lakott helyiség lebontását. Az alperesek a levélre nem válaszoltak. A felperes keresetet indított az alperesek ellen, melyben kérte a felmondás érvényességének a megállapítását és az alpereseknek a lakás kiürítésére kötelezését.
Az alperesek azzal védekeztek, hogy csak akkor tudnak a lakásból elköltözni, ha a lakásügyi hatóság nekik másik lakást biztosít.
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felmondás érvényes, az alpereseket arra kötelezte, hogy 15 napon belül a lakást ürítsék ki. Az alperesek elhelyezéséről a lakásügyi hatóság köteles gondoskodni. Az alperesek legalább másik komfort nélküli lakásra tarthatnak igényt. Az ítélet indokolása szerint az alperesek a kereseti kérelemben foglaltakat nem ellenezték, a bontásra kötelező határozatot ismerték, azt tudomásul vették. A bíróság ítéletét az 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 98. §-a (2) bekezdésének a) pontja, a 70. §-a (1) bekezdésének b) pontja, továbbá a 120. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján hozta meg.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás megalapozott.
Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet (R.) 98. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezés szerint a lakásbérleti jogviszony megszűnik az építésügyi hatóságnak az épület lebontását vagy átalakítását elrendelő, illetőleg – állami lakás esetében – engedélyező határozata alapján, ha a bontás vagy átalakítás következtében a lakás megsemmisül. A lakásbérleti jogviszony megszűnésére a határozatban utalni kell.
A felperes építési engedély megadását kérte. Ezt az építkezést engedélyezte az államigazgatási hatóság azzal, hogy „a telken meglevő építményt a használatba vételi engedély megkéréséig le kell bontani.”. A határozat az alperesek lakásbérleti jogviszonyának megszűnésével kapcsolatban nem tartalmaz rendelkezést.
Helytállóan utal a törvényességi óvás arra, hogy a felperest az építési hatóság nem kötelezte a perbeli épület lebontására. A felperesnek az épület lebontásával kapcsolatos kötelezettsége csupán az általa tervezett építkezéssel van összefüggésben. Az építési engedély feltételéül szabott bontási kötelezettség tehát nem minősül olyan bontást elrendelő hatósági határozatnak, amelynek következtében a lakás megsemmisül és a lakásbérleti jogviszony megszűnik. A felperest ezért az R. 98. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt rendelkezések alapján felmondási jog nem illeti meg.
Ellentétes jogértelmezés azzal a következménnyel járna, hogy minden olyan esetben, amikor az építésügyi hatóság építési engedélyt ad ki és az építkezés bontással jár, a bérlő elhelyezése a lakásügyi hatóság feladata lenne. Ilyen esetekben – az érdekeltek megállapodásának hiányában – a bérbeadó az R. 76. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően felmondhatja a lakásbérleti jogviszonyt, ha a bérlő részére egyidejűleg másik megfelelő, ugyanabban a városban levő, beköltözhető lakást ajánl fel.
Az adott esetben az alperesek a felperes tervezett építkezéséhez azzal járultak hozzá, hogy elhelyezésükről a felperes gondoskodik. Ezt a felperes elmulasztotta, az alpereseknek másik megfelelő lakást nem ajánlott fel, ezért felmondása ez okból is megalapozatlan.
Az előadottak alapján megállapítható, hogy a jogerős ítélet törvénysértő. Ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította.
A felperes keresete nem volt megalapozott, az alpereseknek azonban az eljárás során költségük nem merült fel, ezért a Legfelsőbb Bíróság a perköltség viselésével kapcsolatos döntés meghozatalát mellőzte. (P. törv. V. 20 328/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás