PK BH 1982/95
PK BH 1982/95
1982.03.01.
Szabadságvesztés büntetését töltő személy által fizetendő gyermektartásdíj összege kiszámításának módja [Csjt. 65. § (1) bek.; 12/1974. (V. 14.) MT sz. r. 1. §; 14/1979. (IX. 17.) IM sz. r. 21. §].
A járásbíróság egy korábbi jogerős ítéletével kötelezte a felperest, hogy fizesse meg az alperesnek az 1965-ben született Ferenc, az 1966-ban született László, az 1968-ban született Teréz, az 1969-ben született Imre, valamint az 1974-ben született Katalin utónevű gyermekeik tartására a jövedelemadóval csökkentett rabkeresményének 50%-át, de legalább havonta gyermekenként 110, összesen 550 Ft-ot.
A jelen pert megindító keresetlevélben a felperes a gyermektartásdíj leszállítását kérte. Az első fokú ítélet a felperes keresetét elutasította.
A felperes az első fokú ítéletet fellebbezéssel támadta meg. Ebben kifejtette, hogy felfogása szerint a vele szemben megítélhető tartásdíj mértékét a következő módon kell kiszámítani: a rabkeresmény bruttó összegéből le kell vonni az egyszázalékos jövedelemadót, majd azt a költséget, amelyet tőle a börtön rabtartása levon. A tartásdíjak nem haladhatják meg az így kiszámított összeg 50%-át.
A felperes fellebbezése nem alapos.
A megyei bíróság mindenekelőtt azt kívánja hangsúlyozni, hogy hasonló perekben két kérdésben kell az eljáró bíróságnak állást foglalnia, kétféle számítást kell elvégeznie. Az első kérdés, hogy milyen összegű a tartásdíj megállapításának alapja, a második kérdés, hogy a rabkeresménynek milyen része vonható le a megállapított tartásdíj kiegyenlítésére.
Az első kérdésben a Csjt. 65. §-a (1) bekezdésének, valamint a 12/1974. (V. 14.) MT sz. rendelet 1. §-ának rendelkezései irányadók. A felhívott törvényhely kimondja, hogy a kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetéséhez szükséges. A felhívott rendelet (2) bekezdése szerint pedig a tartásdíjat általában úgy kell megállapítani, hogy az gyermekenként elérje a kötelezett átlagos munkabérének és az őt megillető juttatásoknak a 20%-át. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a munkabér és a juttatások 50%-át nem haladhatja meg.
Az állandó bírói gyakorlat a tartásdíj alapját csökkenti a dolgozó által fizetendő nyugdíjjárulékkal, valamint az ehhez hasonló jellegű levonásokkal, pl. a letartóztatottak által fizetett jövedelemadóval.
Az idézett jogszabályokból az következik, hogy a letartóztatott terhére megállapított tartásdíj mértéke – kettőnél több gyermek esetében – a rabkeresmény jövedelemadóval csökkentett összegének 50%-áig terjedhet.
Abban a kérdésben pedig, hogy a rabkeresménynek milyen része vonható végrehajtás alá, a 14/1979. (IX. 17.) IM számú rendelet 21. §-ának rendelkezései irányadóak. E jogszabály szerint:
„(1) A fogva tartott adós keresményéből mindenekelőtt le kell vonni a jogszabály szerinti adót. A további levonás szempontjából a megmaradó összeget kell alapul venni.
(2) Az adóssal szemben fennálló követelések fejében – a Vht. 51. §-ának megfelelően – az adóval csökkentett keresménynek legfeljebb 33, illetőleg 50%-át lehet levonni.
(3) Az adós eltartásával kapcsolatos költséget, továbbá azt az összeget, amelyet az adós a saját szükségletére fordíthat, minden más követelést megelőzően a jogszabályi korlátozásokra tekintet nélkül le kell vonni.”.
A rendeletből kitűnően a levonás nem haladhatja meg a letartóztatott jövedelemadóval csökkentett rabkeresményének 50%-át. A jövedelemadóval csökkentett rabkeresményből le kell vonni a felperes eltartásával kapcsolatos költséget, valamint a felperes szükségleteire fordítható összeget. Az így megmaradó keresmény azonban – az első mondatban említett keretek között – akár teljes mértékben is tartásdíjra fordítható.
Az adott perben szükséges számításokat a megyei bíróság – az első fokú ítéletben megállapított tényállást az iratok alapján kiegészítve és helyesbítve – a következő módon végezte el.
A felperes havi átlagkeresménye 2211 Ft, a jövedelemadóval csökkentett rabkeresmény mértéke 2189 Ft. Ennek 50%-a 1094 Ft.
A felperes intézeti tartásával felmerült költség havi átlaga 745 Ft. A saját szükségletre fordítható összeg havi 250 Ft. Ha ezeket a 2189 Ft-ból levonjuk, marad még 1194 Ft.
A fentiekből kitűnően a felperes gyermektartásdíj-kötelezettsége havi 1094 Ft-ig terjedhet, és ilyen mértékben vonható végrehajtás alá a rabkeresménye. Mivel a felperes marasztalása a már említett 50%-ig, illetve havi 550 Ft-ig terjed, a tartásdíj leszállítására irányuló kereset alaptalan.
Helyes tehát a járásbíróságnak a felperes keresetét elutasító rendelkezése, és azért azt a megyei bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Mivel az alperesnek fellebbezési eljárási költsége nem merült fel, e költségről nem kellett intézkedni. (Veszprém Megyei Bíróság 1. Pf. 20 285/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás