PK BH 1982/96
PK BH 1982/96
1982.03.01.
Szabadáras termék árát a felek szabadon alakíthatják ki. Annak elbírálásánál azonban, hogy a kisiparos megsértette-e az árszabályozó rendelkezéseket, illetőleg a szocialista gazdálkodás alapelveit és ezzel meg nem engedett anyagi előnyhöz jutott-e, vizsgálni kell az adóalap megállapítása szempontjából lényeges körülményeket, különösen az árképzés módját, az üzleti és termelési tevékenység egyéb tényezőit. Ezek együttes mérlegelésével lehet csak eldönteti, hogy a kisiparos a többletbevétel után forgalmi adó fizetésére köteles-e [7/1970. (IX. 2.) KipM–ÁH sz. r. 4. § (2) bek.; 1022/1973. (VI. 27.) Mt. h.]*
A kisiparos felperes az 1978. évben bérmunka keretében az SKF cégnek targoncagörgőket esztergált, továbbá különböző közületeknek IFA 50-es hengerfej megmunkálást és ZUK fékdob esztergálást végzett.
Az alperes az 1978. január 1-jétől december 31-ig terjedő időszakra vonatkozó utólagos árellenőrzés során azt állapította meg, hogy a felperes által az áralakításnál kalkulált közvetlen termelői munkaidőszükséglet jóval meghaladja a kisiparos és alkalmazottja által teljesíthető időt. Így az árképzés módszerére vonatkozó irányelvek megsértésével történt az áralakítás, amellyel a felperes többletbevételhez, vagyis tisztességtelen haszonhoz jutott. Ezért a felperest a többletbevétel után 25 271 forint forgalmi adó fizetésére kötelezte.
A felperes keresetében az államigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy saját és alkalmazottja tevékenységén kívül testvére munkáját is figyelembe vette az árkalkuláció során, s az üzleti ügyeket nagyrészt anyja intézte. Tagadta, hogy az árkalkulációja hibás volt és azzal tisztességtelen haszon szerzésére nyílt lehetősége.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a felperes árvetésében 1978. évre kimutatott 6069 óra termelői munkaidő nem volt elfogadható. A felperes ugyanis nem igazolta, hogy ténylegesen termelői munkával töltötte az árvetésben feltüntetett 6069 órát. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A peradatok arra utalnak, hogy a felperes által előállított termékek szabadáras termékek voltak, amelyeknek az árát így az árszabályozásról szóló – a perbeli időszakban hatályban volt – 56/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet 4. §-ának (3) bekezdése szerint a felek szabadon alakíthatják ki.
A kisipari és háziipari árak szabályozásáról szóló 7/1970. (IX. 2.) KipM–ÁH számú rendelet 4. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „az árhatóság a szabad árformába tartozó termékre vagy szolgáltatásra hivatalból vagy a kisiparosok érdekképviseleti szervének (KIOSZ) javaslatára irányárat adhat ki. Az irányár nem hatósági ár, és attól a kisiparos minden irányban eltérhet. Ha a kisiparos irányárat vagy ennél alacsonyabb árat alkalmaz, vele szemben méltányos hasznot meghaladó nyereség megállapításának nincs helye.”.
A felperes keresetében azt adta elő, hogy kisipari tevékenysége során évek óta az SKF részére végez bérmunkát. Meghatározott munkafolyamattal ugyanazt a terméket állítja elő, a végzett munkáért járó díjat az Országos Árhivatal állapította meg, és más kisiparos is azonos áron állítja elő ugyanezeket a termékeket.
E kereseti előadásra tekintettel vizsgálni kellett volna, hogyan történt a termékek árképzése, milyen kalkuláció alapján történt az árban való megállapodás, volt-e irányár, így egyáltalán szóba kerülhet-e méltányos hasznot meghaladó nyereség megállapítása.
Azonos üzemi feltételek mellett sem teljesen azonos a meghatározott munkára fordított termelési idő különböző személyeknél. Éppen ezért, miután a munkaidőnek is jelentősége van, műszaki szakértő bevonásával kellett volna vizsgálni, hogy az árvetésbe vett munkaidő-szükséglet, a felperes műhelyfelszerelésére is tekintettel, felmerült-e. Emellett kellett volna vizsgálni árszakértő meghallgatásával, hogy a felperesnek milyen volt az egész üzleti és termelési tevékenységének mérlege. Annak elbírálásánál ugyanis, hogy a kisiparos megsértette-e az árszabályozó rendelkezéseket, illetőleg a szocialista gazdálkodás alapelveit és ezúton jutott-e meg nem engedett anyagi előnyhöz, nem lehet az árképzés egyetlen tényezőjét, az időmennyiséget kiemelni és annak döntő jelentőséget tulajdonítani. Nem lehet tehát egyedül meghatározó annak elemzése, hogy a felperes ténylegesen szükséges és műszakilag indokolt időráfordítást meghaladó adatok feltüntetésével alakította-e ki árait. Az árképzés helyességét vagy helytelenségét kizárólag mérleg útján lehet megállapítani, és ebből lehet következtetni a kisiparos által alkalmazott árak realitására, s ennek ismeretében lehet dönteni abban a kérdésben, hogy a kisiparos tisztességtelen haszonhoz jutott-e. Figyelembe kell venni a tisztességtelen haszon megállapításának irányelveiről szóló 1022/1973. (VI. 27.) Mt. h. számú határozat rendelkezéseit is, amelyeket a magánkisiparosokra is megfelelően alkalmazni kell.
A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős ítélet megalapozatlan, ezért a Legfelsőbb Bíróság mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 20 317/1981. sz.)
*
Az árszabályozásról jelenleg a 41/1979. (XI. 1.) MT sz. rendelet rendelkezik, a tisztességtelen haszon megállapításának irányelveit pedig az 1028/1979. (XI. 1.) M. h. sz. határozat tartalmazza.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás