PK BH 1982/97
PK BH 1982/97
1982.03.01.
A házassági per szünetelése alatt is sor kerülhet gyermek- és házastárstartás iránti ideiglenes intézkedésre, ha egyébként annak a feltételei fennállanak [Pp. 287. §, 156. § (1) bek., 4. §].
A felperes keresete a házasság felbontása, a gyermek nála történő elhelyezése, gyermek- és házastársi tartásdíj fizetésére kötelezésre irányult.
A felek kölcsönös megegyezése alapján – a Pp. 137. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint – 1979. november 9-től az eljárás szünetel.
A felperes 1979. november 12-én benyújtott kérelmében 1000 Ft gyermektartásdíj és 800 Ft házastársi tartásdíj fizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a házastársi életközösséget nem állították helyre, a keresetlevél benyújtása óta az alperes egyetlen esetben fizetett részére 730 Ft gyermektartásdíjat, a házastársi tartásdíjat pedig egyáltalán nem, noha gyermekgondozási segélyen van.
A járásbíróság a kérelem közlése, a felek meghallgatása és az alperes jövedelmének tisztázása nélkül – a Pp. 156. §-ának (1) bekezdése alapján – ideiglenes intézkedéssel kötelezte az alperest százalékos módon – havi 700 Ft alapösszeggel – gyermektartásdíj, és havi 500 Ft házastársi tartásdíj fizetésére.
Az alperes a fellebbezésében a végzés megváltoztatását kérte. Előadta, a felperes nyilatkozata és kérése alapján változatlan az a szándéka, hogy az életközösséget helyreállítja. Erre és a per jelenlegi állására tekintettel, álláspontja szerint az ideiglenes intézkedés hozatala alaptalan és idő előtti. Azt is vitatta, hogy a gyermek és a felperes megélhetése veszélyeztetve lenne.
A fellebbezés – az alább kifejtendők szerint – alapos.
A Pp. XV. fejezete – az eljárási szabályoknak a házassági perekben történő alkalmazásáról – a 287. § úgy rendelkezik, hogy a bíróság házassági perben a tárgyalás elhalasztása esetében a szükséghez képest hivatalból is határozhat ideiglenesen a kiskorú gyermek elhelyezése és tartása, valamint az arra rászoruló házastárs tartása, úgyszintén a személyes használatú tárgyaknak a különélő házastárs részére való kiadása felől. Az ideiglenes intézkedésre vonatkozóan tehát a jogszabály csak azt tartalmazza, hogy a tárgyalás elhalasztása esetében lehet helye ilyen intézkedésnek. Így e rendelkezés alapján a bíróság az eredménytelen békítési kísérlet folytán elnapolt első tárgyaláson, de utóbb is, egy későbbi tárgyalás elhalasztása esetében tehet ilyen intézkedést.
Ha a békítési kísérlet eredményeként a felek az eljárás szünetelésére vonatkozó kölcsönös megegyezésüket bejelentik, a törvény erejénél fogva [Pp. 137. § (1) bekezdés] következik be a szünetelés, tehát nem kerül sor a tárgyalás elhalasztására. A szünetelés az eljárás ideiglenes, átmeneti jellegű megakadását jelenti.
Mindebből – a megyei bíróság jogi álláspontja szerint – az következik, hogy a szünetelés tartama alatt a bíróság sem hivatalból, sem kérelemre a per tárgya tekintetében határozatot nem hozhatna. A Pp. 4. §-ában foglaltakra is tekintettel, a bíróság a feleknek a per tárgyára vonatkozó kölcsönös megegyezése ellenére – nem csupán kérelemre, hanem hivatalból is – jogosult és köteles azonban vizsgálni, hogy az arra rászoruló kiskorú gyermek megélhetése nem indokol-e ideiglenes jellegű, gyors intézkedést, s amennyiben az indokolt, a feleknek az eljárás megakadását eredményező kölcsönös megegyezése félretételével a kiskorú gyermek tartása felől dönthet. Különösen indokolt esetben – a Pp. 4. §-ában foglaltakra tekintettel – határozhat az arra rászoruló házastárs tartásáról is.
Nem tévedett tehát a kifejtettek szerint a járásbíróság, amikor e házassági perben – a szünetelés tartama alatt – ideiglenes intézkedés hozatalára törvényes lehetőséget látott.
A perbeli esetben azonban a bíróságnak az az eljárása, hogy bár ezt az intézkedést kérelemre tette meg, azt az alperessel nem közölte, a feleknek ebben a kérdésben nem hallgatta meg, az azonnali jogvédelem szükségességéről nem győződött meg, s az igény összegszerűségét nem ellenőrizte – e tekintetben csak a felperes előadására alapozott –, jogszabályt sért, és a határozata ezért megalapozatlan is.
Erre tekintettel a megyei bíróság az első fokú végzést a Pp. 259. §-ának, 252. §-a (2) és (3) bekezdésének alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a járásbíróságot új határozat hozatalára utasította.
A kifejtettekből következik, hogy a járásbíróság a felperes kérelmét köteles az alperessel közölni, és e tárgyban a feleket meg kell hallgatni. Az alperes keresetét és a felperes létfenntartási körülményeit tisztázni kell. E körben azonban utal a megyei bíróság a felperes 2. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt kereseti kérelmének arra az előadására, hogy a házastársi közös vagyonból 31 000 Ft értékű takarékbetétkönyv az ő birtokában van.
A fentiek szerint lefolytatandó eljárás eredményeként hozhat a járásbíróság törvényes és megalapozott döntést a gyermek- és házastársi tartásdíj fizetéséről a Pp. 287. §-a és 156. §-ának (1) bekezdése alapján.
A hatályon kívül helyezésre tekintettel a megyei bíróság az alperes másodfokú költségét csupán megállapította azzal, hogy annak viseléséről a járásbíróság dönt az új határozatban. A felperesnek az eljárás e szakaszában költsége nem volt.
A hatályon kívül helyezésre tekintettel a megyei bíróság intézkedett az alperes munkáltatójának értesítéséről is. (Székesfehérvári Megyei Bíróság Pf. 20 903/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás