BK BH 1983/101
BK BH 1983/101
1983.03.01.
Az ittas vezetést elkövető terhelt nagyobb alkoholtűrő képességének nincs jelentősége a bűnösség és a büntetés megállapításánál [Btk. 58. §, 83. §, 188. § (1) bek.].
A járásbíróság tárgyalás mellőzésével meghozott végzésében a terhelttel szemben ittas járművezetés vétsége miatt 45 napi tétel pénzbüntetést, továbbá a járművezetéstől 1 évi és 6 hónapi eltiltást szabott ki, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 100 forintban határozta meg.
A terhelt kérelmére tartott tárgyalás eredményeként a járásbíróság korábbi végzését hatályában fenntartotta.
A megállapított tényállás szerint a terhelt a gazdasági munkáját az átlagosat meghaladó magas szinten végzi; több esetben részesült anyagi és erkölcsi elismerésben.
A terhelt a vádbeli napon az esti órákban a város belterületén súlyos fokú (2,71 ezrelék) alkoholos befolyásoltság állapotában vezetett egy személygépkocsit a közúti forgalomban.
A terhelt a járművezetéstől eltiltás mellőzésére irányuló kérelmét azzal indokolta, hogy a munkáltatójától gépkocsi-használati térítésben részesül, s a mellékbüntetés alkalmazása esetén ezt a térítést megvonják tőle.
A másodfokon eljárt megyei bíróság ítéletével az első fokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a közúti járművezetéstől eltiltást mellőzte.
A megyei bíróság határozatában kifejtett álláspont szerint az első fokú eljárásban megállapított tényállás nem volt megalapozott, mivel a súlyos fokú alkoholos befolyásoltságot igazoló vérvizsgálati érték feloldatlan ellentétben állt a fizikális vizsgálat eredményével: a vérvételkor a terheltet vizsgáló orvos a klinikai tünetek alapján csupán enyhe fokú ittasságot állapított meg.
E felderítetlenség kiküszöbölése érdekében a megyei bíróság bizonyítást vett fel, s annak eredményeként megállapította, hogy a terhelt alkoholtűrő képessége az átlagosnál magasabb. Ez okozhatta, hogy a magas véralkohol-koncentráció ellenére alig keltette italtól befolyásolt személy benyomását a terhelt a vizsgáló orvosban.
A megyei bíróság ítéletének a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőző rendelkezése, valamint annak indokolása ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megyei bíróság a véralkohol-koncentráció foka és a klinikai vizsgálat eredményei között jelentkező lényeges ellentét feloldása kérdésében azt az álláspontját fejtette ki, hogy a mellékbüntetés alkalmazása szempontjából nem közömbös: a terheltet az ittas állapota mennyiben befolyásolta a jármű biztonságos vezetésére vonatkozó képességében. Ezzel összefüggésben leszögezte: a véralkoholszint és a klinikai tünetek eltérése esetén a klinikai tünetek mértékadók abban a vonatkozásban, hogy a járművezető mennyire volt alkalmas a balesetmentes közlekedés követelményének teljesítésére. Az adott esetben pedig a terhelt a járművezetői gyakorlatánál magas fokú alkoholtűrő képességénél és a megtenni szándékozott út rövidségénél fogva olyan állapotban volt, hogy az alkoholos befolyásoltsága a közlekedés biztonságára csak csekély fokban volt veszélyes. A fenti kiemelésben ismertetett indokolásra alapozva találta indokoltnak a másodfokú bíróság, hogy a terhelttel szemben a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását mellőzze.
A megyei bíróság határozatában kifejtett álláspont téves. Ennek az álláspontnak az elfogadása olyan következménnyel járna, hogy az ittas járművezetés vétségének a megvalósulása, illetőleg a bűnösség foka és a büntetés neme és mértéke jelentősen nem a szeszes italtól való tényleges befolyásoltságtól, hanem attól függene, hogy milyen fokú a cselekmény elkövetőjének egyéni alkoholtűrő képessége, s ehhez képest mennyire kelti a vizsgáló orvosban az ittas ember benyomását.
A bíróságok ítélkezési gyakorlatában az alkoholos befolyásoltság fokát alapvetően a vérből meghatározott alkohol-koncentráció nagyságrendje mutatja.
Az ítélkezési gyakorlat kizárólag a 0,8 ezrelék véralkohol-koncentrációt el nem érő alkoholos befolyásoltság esetében tulajdonít a klinikai tüneteknek meghatározó jelentőséget a bűnösség megállapíthatósága kérdésében. Olyan, a biztonságos vezetés hiányára következtetni engedő klinikai tünetek megléte esetén ugyanis, amikor a vérben talált alkohol koncentráció mértéke csupán 0,5 és 0,7 ezrelék közötti alkoholos befolyásoltságot igazol, szintén helye lehet a bűnösség megállapításának.
Az elkövető átlagosnál kedvezőbb alkoholtűrő képességének a cselekmény társadalomra veszélyessége megítélése szempontjából nincs jelentősége. A hazai és külföldi orvosi kutatások eredményei ugyanis egyértelműen igazolják egyrészt azt, hogy a 0,8 ezrelékes alkohol koncentrációt elérő vagy azt meghaladó szint esetén mindig fennáll a biztonságos vezetésre károsan ható befolyásoltság, másrészt azt, hogy az alkoholos befolyásoltság váratlan közlekedési helyzetekben még a nagy gyakorlattal rendelkező járművezető vezetői cselekvését is rendszerint nagyobb mértékben teszi bizonytalanná, illetve csökkenti a szükséges reagáló képességét.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a terheltnél fennállott súlyos fokú alkoholos befolyásoltság, az ebből is eredő nagyobb veszély miatt az egységes büntető ítélkezési gyakorlatnak megfelelően nem találta mellőzhetőnek a járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés alkalmazását. Az ügyben eljárt bíróságok határozataiból kitűnő, a büntetés mértékének meghatározására kiható, illetve a terhelt javára szóló tényezőkre figyelemmel a mellékbüntetés büntetési tételének alsó határát találta olyannak, amely megfelel a törvény céljainak. (B törv. IV. 735/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás