BK BH 1983/103
BK BH 1983/103
1983.03.01.
I. Fogházfokozatot kell megállapítani annak a fiatalkorúnak az esetében, akit korábban szándékos bűncselekmény miatt ítéltek ugyan javítóintézeti nevelésre, de az elbírálás alatt álló ügyben kiszabott szabadságvesztés mértéke az 1 évet nem éri el [Btk. 111. § (2) bek. b) pont és (3) bek., 120. § (2) bek.; Be. 378. § (2) bek.].
II. Az alapítéletben tévesen megjelölt büntetés-végrehajtási fokozatot köteles helyesbíteni az összbüntetésbe foglalás során eljáró bíróság [Be. 378. § (2) bek., 357. §].
Az eljárt bíróságok a vádlott büntetőügyeiben a következő határozatokat hozták:
1. A járásbíróság 1981. szeptember 17. napján jogerőre emelkedett ítéletével a fiatalkorú vádlottal szemben lopás bűntette miatt javítóintézeti nevelést alkalmazott.
2. A járásbíróság 1982. július 22. napján jogerőre emelkedett ítéletével a vádlottat az 1982. május 24. és június 2. napján elkövetett lopás vétsége és jármű önkényes elvételének vétsége miatt halmazati büntetésül 6 hónapi – fiatalkorúak börtönében végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte.
Az 1. és 2. pontokban megjelölt ítéletekben kiszabott javítóintézeti nevelést és szabadságvesztést a bíróság összbüntetésbe foglalta, s annak tartamát 9 hónapi szabadságvesztésben állapította meg. Kimondotta, hogy a szabadságvesztést a fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani.
Az első alapítélettel elrendelt javítóintézeti nevelést 1981. november 20. napján vették foganatba, így az elítélt csak kb. hat hónapig állt az első alapítélettel elrendelt javítóintézeti nevelés hatálya alatt, amikor szüleihez szabadságra engedték. A szabadság ideje alatt szülei sérelmére, majd csavargás közben mások sérelmére május 24. és június 2. napján követte el a második alapítélettel elbírált bűncselekményeket. Ez utóbbi bűncselekmények miatt a bíróság az elítéltet halmazati büntetésül 6 hónapi – fiatalkorúak börtönében végrehajtandó – szabadságvesztésre ítélte, és a szabadságvesztésbe beszámította az elítélt által a második alapítélet kihirdetéséig előzetes fogva tartásban töltött időt. A második alapítélet kihirdetése óta az elítélt a jogerős 6 hónapi szabadságvesztést tölti a fiatalkorúak börtönében.
A Btk. 120. §-ának (2) bekezdése szerint javítóintézeti nevelés szabadságvesztés találkozása esetén összbüntetésként a szabadságvesztést kell végrehajtani, amelynek tartamát a bíróság legfeljebb 1 évvel meghosszabbíthatja, ha erre a fiatalkorú helyes irányba fejlődésének és a társadalom hasznos tagjává válásának elérése érdekében szükség van.
Az elsőfokú bíróság az összbüntetés kiszabása során az elítélt szabadságvesztésének tartamát csupán 3 hónappal hosszabbítva meg, szabta ki összbüntetésül a fellebbezésben sérelmezett 9 hónapi szabadságvesztést. Ez a büntetés feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az elítélt helyes irányba fejlődjék. Ugyanis az első alapítélettel elrendelt javítóintézeti nevelés legrövidebb tartama a Btk. 118. §-ának (2) bekezdése szerint 1 év. Az elítélt tehát legalább további 6 hónapig javítóintézeti nevelés hatálya alatt állt volna, ha a második alapítélettel elbírált bűncselekményeket nem követi el. Megfelel ezért a törvénynek az, hogy az elsőfokú bíróság a fiatalkorú elítélttel szemben alkalmazott javítóintézeti nevelésnek és szabadságvesztésnek a Btk. 108. §-a (1) bekezdésében meghatározott célja elérése érdekében a szabadságvesztés tartamát három hónappal meghosszabbítva az elítélttel szemben összbüntetésül 9 hónapi szabadságvesztést állapított meg. Az elsőfokú bíróság által összbüntetésül megállapított 9 hónapi szabadságvesztés tartamának enyhítése érdekében bejelentett fellebbezés ezért alaptalan.
Törvénysértő azonban az első fokú ítéletnek az a rendelkezése, hogy az összbüntetésül kiszabott szabadságvesztést a fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani. Ezt a rendelkezést az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásából kitűnően a második alapítélet ugyanilyen rendelkezésére alapította.
A Be. 378. §-ának (2) bekezdése szerint az összbüntetést kiszabó ítéletben a bíróság a Be. 357. §-ában foglaltak felől is rendelkezhet. A Be. 357. §-a alapján pedig a bíróság a szabadságvesztés végrehajtási fokozatáról utólag határoz, ha erről a jogerős ítélet nem vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Mindezekért az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy a második alapítéletnek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezése megfelel-e a törvénynek. Ennek vizsgálatát azonban az elsőfokú bíróság elmulasztotta.
A második alapítélet indokolásából kitűnően az elítélttel szemben halmazati büntetésül kiszabott 6 hónapi szabadságvesztést a bíróság a Btk. 111. §-a (2) bekezdése b) pontjának II. fordulata alapján rendelte a fiatalkorúak börtönében végrehajtani.
A Btk. 111. §-a (2) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani a szabadságvesztést, ha az 1 évi vagy az 1 évnél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső, vagy a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték.
Az idézett törvényhely helyes értelme szerint a szabadságvesztés fiatalkorúak börtönében történő végrehajtása elrendelésének nemcsak a visszaeső, hanem a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélt fiatalkorú esetében is feltétele az 1 évi, vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélés. Ez tűnik ki a Btk. 111. §-ához fűzött miniszteri indokolásból is, amely szerint bár a javítóintézeti nevelés nem büntetés, hanem intézkedés, és nem vonja maga után a visszaesés megállapítását, de a büntetés-végrehajtási fokozat szempontjából a szabadságvesztéssel azonos megítélése indokolt, mert a tapasztalat szerint az ilyen fiatalkorú személyisége nem mutat lényeges eltérést attól, akin szabadságvesztést hajtottak végre. Következésképpen az 1 évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélés nemcsak a visszaeső, hanem a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően szándékos bűncselekmény elkövetése miatt javítóintézeti nevelésre ítélt fiatalkorú esetében is feltétele a szabadságvesztés fiatalkorúak börtönében történő végrehajtása elrendelésének.
A második alapítélettel a bíróság azonban csak 6 hónapi szabadságvesztést szabott ki az elítélttel szemben. Ezért az előzően kifejtett indokokra figyelemmel törvénysértő az a rendelkezés, hogy a kiszabott 6 hónapi szabadságvesztést a fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani.
Az előzően írtakra figyelemmel az elsőfokú bíróságnak az összbüntetést kiszabó ítéletében meg kellett volna állapítania, hogy a második alapítéletnek a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára vonatkozó rendelkezése téves, mert azt a Btk. 111. §-ának (3) bekezdése alapján a fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani, erre tekintettel pedig az összbüntetésül kiszabott 9 hónapi szabadságvesztést is a fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani.
Minthogy az elsőfokú bíróság a fentiek megállapítását elmulasztotta, a megyei bíróság a fiatalkorúak fogházában történő végrehajtást rendelte el, az enyhítést célzó fellebbezést pedig alaptalannak ítélve, az első fokú ítéletet helybenhagyta. (Szegedi Megyei Bíróság 1. Fkf. 571/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás