BK BH 1983/105
BK BH 1983/105
1983.03.01.
I. Erős felindulásban elkövetett emberölés megállapításának nincs helye, ha a vádlott túlméretezett indulatát az önhibájából eredő erősen ittas állapota váltotta ki [Btk. 166. §, 167. §]
II. Törvénysértően enyhe büntetés kiszabása az emberölési elkövető többszörös visszaeső vádlottal szemben [Btk. 83. §, 98. § (1) bek.]
A megyei bíróság a vádlottat emberölés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt, 10 évi – fegyházban végrehajtandó – szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 8 évi eltiltásra ítélte, és elrendelte a kényszergyógyítását is.
Az ítéleti tényállás lényege a következő.
A lopás miatt már nyolc alkalommal végrehajtható szabadságvesztésre ítélt vádlott – aki az utolsó büntetéséből 1979 decemberében szabadult – alkalmi munkavégzésből tartotta fenn magát. Az 50 éves vádlott és az 57 éves sértett gyermekkoruk óta ismerték egymást, mindketten italozó életmódot folytattak, egymással jó viszonyban voltak.
1981. december 25. napján, a késő délutáni órákban az ittas állapotban levő vádlott lakóhelyén az utcán találkozott az ugyancsak ittas sértettel, aki javasolta, hogy menjenek el a lakására és ott folytassák az italozást. Útközben a sértett megkérte a vádlottat, hogy a lakásáról hozza el a baltáját azért, hogy fát tudjanak aprítani. Miután megérkeztek a sértett lakására, a sértett a konyhájában a tűzhely mellé dobta a baltát, majd a konyhában leültek, és beszélgetés közben megitták a sértett által hozott pálinkát. Ekkor a sértett javasolta, hogy gyújtsanak be, és kérte a vádlottat, hogy menjen ki az udvarra fát vágni. Emiatt közöttük vita keletkezett, egymást kölcsönösen sértegették, lökdösték, majd a sértett arcul ütötte a vádlottat, aki felkapta a baltát, és azzal a sértettet fejen ütötte. A sértett az ütéstől megszédült, az ágyra esett, és ezt követően a vádlott a baltával tovább ütötte a sértett fejét. A sértett a közepes vagy nagy erejű ütésektől legalább 13 rb. – közöttük több benyomatos koponyacsonttöréses, agyzúzódást is eredményező – halált okozó sérülést szenvedett.
Az elsőfokú bíróságnak a vádlott bűnösségére vont következtetése és a cselekmény minősítése helyes.
Téves a védelemnek a másodfokú tárgyaláson ismételten előterjesztett az az érvelése, hogy a vádlott cselekménye a Btk. 167. §-ában meghatározott erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősülhet. A tényállásból kitűnően az egyébként korábban testi épség elleni cselekményt el nem követő vádlott túlméretezett indulatát az önhibájából eredő erősen ittas állapota váltotta ki, ugyanis a kölcsönös dulakodás során elszenvedett jelentéktelen – az elsőfokú bíróság által tévesen „aránylag súlyosnak” értékelt – sérülés nem volt alkalmas arra, hogy egy szeszes italtól nem befolyásolt elkövetőnél olyan mérvű indulatot váltson ki, mint amilyennek a hatására – legalább 13 közepes vagy nagy erejű ütéssel – a vádlott a cselekményét elkövette.
A büntetés súlyosítására irányuló fellebbezés alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen jelölte meg a bűnösségi körülményeket, azokat azonban tévesen értékelte, amikor a többszörös visszaesői minőséghez szükséges mértéket meghaladóan büntetett előéletű vádlottal szemben a szabadságvesztést a középmértéket el nem érő tartamban határozta meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság – az elsőfokú bíróság ítéletét ennyiben megváltoztatva – a szabadságvesztést 12 évre felemelte. (Legf. Bír. Bf. I. 532/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás