BK BH 1983/11
BK BH 1983/11
1983.01.01.
Nem devizagazdálkodás megsértését, hanem csempészetet valósít meg a külföldi állampolgárságú tranzitutas, aki a magával hozott vámárura nézve árubejelentési és nyilatkozatadási kötelezettségét elmulasztja [Btk. 312. § (1) bek., (2) bek. c) pont, 309. § (1) bek., (3) bek. a) pont; 39/1976. (XI. 10.) PM–KkM sz. r. 20. §; 1/1974. (I. 17.) PM sz. r. 24. § (2) bek.].
A járásbíróság a román állampolgárságú terheltet bűnösnek mondta ki a devizagazdálkodás jelentős értékre elkövetett megsértésének bűntettében és ezért őt – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A terhelttől lefoglalt 151 360 forint értékű ingóságot elkobozta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A Romániában élő terhelt Bécsből Magyarországon keresztül utazott át lakóhelyére. A magyar határnál nem mutatta be vámvizsgálatra a nála levő 151 360 forint értékű vámárut, ami híradástechnikai cikkekből, órákból, zsebszámológépekből, orgonából és idegen nyelvű vallásos könyvekből állt.
A terhelt két nap múlva kilépésre jelentkezett a közúti határátkelőhelyen. A korábban említett árucikkeket értékbehozatali tanúsítvány nélkül szándékozott Magyarország területéről kivinni. Szándékát a vámvizsgálat meghiúsította, a nála levő ingóságokat lefoglalták.
A járásbíróság álláspontja szerint a terhelt a Btk. 309. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő devizagazdálkodás megsértésének bűntettét azáltal követte el, hogy megszegte a tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. sz. tvr. 5. §-a (1) bekezdésének c) pontjában, valamint e törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 1/1974 (I. 17.) PM számú rendelet 24. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
A járásbíróság ítélete ellen a terhelt cselekményének jogi minősítése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A vámjog részletes szabályait tartalmazó 39/1976. (XI. 10.) PM–KkM számú együttes rendelet 20. §-a szerint az államhatáron át behozott árut a jelentkezés alkalmával a határvámhivatalnál be kell mutatni és annak vámkezelését kell kérni. Ez a rendelkezés az utasforgalom szempontjából nem tesz különbséget a belföldi és a külföldi állampolgárok között, még akkor sem, ha az utóbbiak hazánkon csupán átutaznak. Az a külföldi állampolgár, aki az árubemutatási kötelezettségének nem tesz eleget, az áru értékétől függően a csempészet bűncselekményét, vagy annak szabálysértését követi el. A tranzitutasnak az a magatartása, hogy az általa átszállított árut vámkezelésre nem mutatja be, a vámhatóság ellenőrzési jogát és esetlegesen a vámbiztosíték szedéséhez fűződő érdeket sérti.
A terhelt az árubemutatási kötelezettségének nem tett eleget, ennek folytán megvalósította – az általa behozott vámáruk értékére figyelemmel – a Btk. 312. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint minősülő csempészet bűntettét.
Tévedett a járásbíróság a terhelt cselekményének jogi minősítésénél. Ebben a körben tévesen hivatkozott irányadó jogszabályként az 1/1974. (I. 17.) PM számú rendelet 24. §-ának (2) bekezdésére. E törvényhely arról rendelkezik, hogy a külföldiek devizaértékeiket illetőleg útiholminak nem minősülő vagyoni értékeiket devizahatósági engedély nélkül vihetik ki az országból, feltéve, hogy azok behozatalát igazolják. Értékbehozatali tanúsítványt a határ átlépésekor lehet kérni. Értékbehozatali tanúsítványt a belépés alkalmával az olyan államok polgárai kötelesek kérni, akiknek állami bankjával a Magyar Nemzeti Bank a valuták kölcsönös átváltására megállapodást kötött, és az ilyen ország polgára olyan fizetőeszközt hoz magával, amely ez e körbe tartozó országokban nem minősül törvényes fizetőeszköznek.
Az értékbehozatali tanúsítványt tehát a külföldiek csak a most jellemzett devizaértékekre, külföldi fizetőeszközökre kötelesek kérni. Vagyoni érték tekintetében ilyen kötelezettség nincs. A jogszabály csak mint lehetőséget szabályozza a behozatal igazolására az értékbehozatali tanúsítvány beszerzését. Ennek megfelelően alakult ki az a gyakorlat, hogy a szocialista országok polgárai ebben a formában csak akkor követik el a deviza-bűncselekményt, ha náluk konvertibilis valuta van, és annak vonatkozásában mulasztják el az értékbehozatali tanúsítvány kérését (BH1980/420.).
Az adott esetben a bűncselekmény tárgya nem konvertibilis valuta vagy a devizagazdálkodás megsértésének bűncselekménye keretében figyelembe vehető más devizaérték volt. Ennélfogva a terhelt a törvényes rendelkezéseket – a valóságos devizaérdeksérelem hiányára tekintettel – nem azzal szegte meg, hogy a csempészárú kivitelére devizahatósági engedélyt nem kért, hanem azáltal, hogy a vámszabályokban előírt kötelező rendelkezést hagyta figyelmen kívül.
A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a járásbíróság ítélete a cselekmény jogi minősítését tartalmazó részében törvénysértő, a törvénysértő rendelkezést hatályon kívül helyezve, a terhelt terhére rótt bűncselekményt a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő csempészet bűntettének minősítette. (B. törv. IV. 409/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás