PK BH 1983/114
PK BH 1983/114
1983.03.01.
Ha a sajtóközlemény egy káros társadalmi jelenséget kíván megvilágítani és bírálat tárgyává tenni, nem minősül a valóság hamis színben való feltüntetésének azoknak a tényeknek a megemlítése, amelynek a sajtó-helyreigazítást kérő fél jelleméhez, illetőleg jellemfejlődéséhez – ebben az összefüggésben – hozzátartoztak [Ptk. 79. §].
I. Az elsőfokú bíróság ítéletében a következő szövegű helyreigazítás közzétételére kötelezte az alperest:
„A lap 1982. február 16. napján megjelent számának 3. oldalán »Panaszos a Hétben« címmel megjelent közlemény alaptalanul állította, hogy V. K. »poharas jégkrémmel üzérkedett, és bizonylatokat hamisított meg«, továbbá azt, hogy »akkumulátort lopott«.
Ezzel szemben valóság az, hogy a fenti cselekmények miatt V. K.-val szemben olyan fegyelmi vagy más hatósági határozat nem keletkezett, amely a fenti közlést megalapozta volna.”\parA felperesnek ezt meghaladó keresetét az elsőfokú bíróság elutasította és kimondta, hogy a felmerült perköltségeiket a felek maguk viselik.
Az ítélet ellen – a kereset teljes elutasítása iránt – az alperes fellebbezett. A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
II. A fellebbezés helytálló.
A sajtóközlemény számos egyéb állításának a helyreigazítására irányuló igényt az elsőfokú bíróság elutasította. A felek ez ellen nem fellebbeztek. A Legfelsőbb Bíróság ezért az elutasító rendelkezést a másodfokú eljárásban nem érinti.
A másodfokú eljárásban hivatalból beszerzett iratok alapján a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletben megállapított tényállást a következőkkel egészíti ki.
Az 1951-ben született, gépkocsivezető foglalkozású felperesnek a jelenlegi a 27. munkahelye. Korábban a B. SZKV alkalmazásában volt, ugyancsak gépkocsivezetőként. A vállalat illetékes vezetője 1978-ban fegyelmi határozatot hozott a felperes ellen, aki ez ellen panaszt nyújtott be a szövetkezeti döntőbizottsághoz. A döntőbizottság határozatával a panaszt elutasította. A határozat az indokolásában bizonyítottnak fogadta el azt a megállapítást, hogy a felperes a vendéglátó-egységnek szállított hiányos árut – a hiány ismerete ellenére – adta át, és utalt a B.-i Vendéglátó Vállalat egyik egységében történt eseményről felvett jegyzőkönyvre, amely szerint a felperes kísérletet tett (ajánlatot tett), hogy az általa szállított és számlázott árun felül is értékesítsen jégkrémet.
Ugyancsak megvizsgálta a döntőbizottság a felperes által vezetett gépjármű menetleveleit és egyéb szállítólevél-bizonylatokat, és megállapította, hogy a felperes azokon valótlan bejegyzéseket tett.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen a bírósághoz fordult. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A felperes akkor – egyebek között – az N. alpereshez is intézett panaszlevelet. A lap az 1979. január 4-i számában, „Válaszlevél panasz ügyben” címmel Sz. J. aláírásával cikket tett közzé, amelyben a név szerint megjelölt felperesnek a B. Vállalatnál volt tevékenységéhez bíráló megjegyzéseket fűzött, egyebek között a menetbizonylatok kitöltésén észlelhető valótlan adatokra is utalva. E sajtóközlemény helyreigazítása végett a felperes nem lépett fel.
A Magyar Televíziónak az 1982. február 14-én sugárzott „A HÉT” című műsorában riportot közvetítettek a felperesnek a jelenlegi munkahelyén tapasztalható körülményekről. A riportot a felperesnek a TV-hez intézett panaszlevele nyomán készítették.
Az alperes napilap 1982. február 16-i számában, ugyancsak Sz. J. tollából, ismét megjelent egy cikk a felperes személyével kapcsolatban, „Panaszos a Hét-ben” címmel. Az írás utal a felperesnek az 1978. szeptemberi ténykedésére, és párhuzamot von az akkori és a mostani események között. Következtetést von le a felperes jellemének változatlanságáról. Bírálja azt a magatartásformát, hogy a saját hibáinak következményeit úgy „próbálja megúszni”, hogy a demokráciát „saját takarónak” tekinti; visszaélni próbál „a szót emelés nagyon fontos emberi jogával”.
A tények felsorolásánál megemlíti, hogy a korábbi munkahelyen, a B-nél a felperes... „poharas jégkrémmel üzérkedett és bizonylatokat hamisított”... a jelenlegi munkahelyén „... két ízben dinnyét és akkumulátort lopott... Ott több különféle fegyelmi büntetést kapott; itt kettőt”.
Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában azzal érvelt, hogy a... „poharas jégkrémmel üzérkedett és bizonylatokat hamisított meg... és akkumulátort lopott” olyan kitételek a sajtóközleményben, amelyekre megnyugtató bizonyítékok nincsenek. Ezért találta megalapozottnak e körben a helyreigazítási keresetét.
Ez az álláspont azonban téves.
A kiegészített bizonyítás alapján tényként állapítható meg az, hogy mind a dinnye-, mind az akkumulátor-üggyel kapcsolatban fegyelmi eljárás volt. Az utóbbi miatt az 1981. szeptember 9-én kelt jogerős határozattal a felperest „megrovás” fegyelmi büntetésben részesítették. A felperes vállalati akkumulátort akart kivinni a telepről, hogy azt a saját gépkocsijába építse be. A felperesnek azt a védekezést, amely szerint nem tudott arról, hogy „bármit a telepre behozni vagy kivinni csak engedéllyel lehet”, a fegyelmi hatóság nem fogadta el.
Téves tehát az elsőfokú bíróságnak az az érvelése, hogy nem volt olyan határozat, amely az akkumulátorlopásra vonatkozó állítást megalapozta.
A B. Vállalatnál betöltött munkakörrel kapcsolatban a munkaügyi döntőbizottságnak az iratokhoz csatolt határozata, az ehhez tartozó kihallgatási jegyzőkönyvek, a B.-i Vendéglátó Vállalatnál a jégkrém szállításával kapcsolatban felvett jegyzőkönyv tartalma bizonyítja a sajtóközleményben állított tények megtörtént voltát. Eszerint a felperes menetleveleket, bizonylatokat megváltoztatott, nem a tényeknek megfelelően töltött ki, vagyis a szó általánosan elfogadott jelentése szerint „hamisított”. Igazolják azonban az említett iratok a „jégkrémmel üzérkedett” tényállítás valóságát is. Ez az állítás – ugyancsak a szó általános elfogadott jelentése szerint – olyan nyerészkedő, a vevőket megkárosító kereskedelmi tevékenység folytatására utal, amely ráillik a felperesnek az ellene indult fegyelmi eljárásban feltárt és a határozatban értékelt magatartására.
A felperes a tárgyaláson kiegészített keresetében nemcsak a valótlan tényállítások miatt, hanem a való tények hamis színben való feltüntetése miatt is kért sajtó-helyreigazítást. Azt is vizsgálni kellett tehát, hogy ha a kifogásolt sajtóközlemény való tényállításokat tartalmaz ugyan a felperesről, nem tünteti-e fel ezeket hamis színben.
A valónak bizonyult tényállításokat a cikk közlési módja sem tünteti fel hamis színben. A közlés a magatartás súlyát is híven tartalmazza, amikor arról tudósít, hogy a felperes cselekményeinek fegyelmi következményei voltak. A cikk egy káros társadalmi jelenséget kívánt megvilágítani és bírálat tárgyává tenni, egy olyan eseménysorozattal kapcsolatban, amelynek széleskörű nyilvánosságra jutását éppen a felperes, mint az események szereplője, kezdeményezte. Azoknak a tényeknek a megemlítése, amelyek a felperes jelleméhez, illetőleg jellemfejlődéséhez – ebben az összefüggésben – hozzátartoztak, nem minősül a valóság hamis színben való feltüntetésének.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – a fellebbezéssel megtámadott részében – megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította [Pp. 253. § (2) bek.].
Köteles a pervesztes felperes az alperes mindkét fokú eljárási költségeinek viselésére. [Pp. 78. § (1) bek.] (Pf. IV. 20 611/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás