PK BH 1983/116
PK BH 1983/116
1983.03.01.
A foglalóként átadott pénzösszeg rendeltetésén nem változtat, hogy azt meghatározott célra – az ügylet tárgyát képező dolog rendbehozatalára – kell felhasználni [Ptk. 243. §, 245. § (1) bek.].
A felek megállapodtak abban, hogy a felperes 35 000 forintért megveszi az alperes Polski Fiat gyártmányú gépkocsiját. Az 1981. szeptember 29-én kiállított elismervény ellenében az alperes foglalóként 5000 forintot vett át a felperestől. A megegyezésük szerint ebből az összegből az alperes a hat éve nem használt gépkocsit üzemképes állapotba hozza és levizsgáztatja. A felperes a gépkocsi átvételekor 20 000 forint, két hónap múlva pedig 10 000 forint megfizetését vállalta.
Az alperes előbb az AFIT-nál akarta a javítást elvégeztetni, de később a gépkocsiszerelő sógorával együtt végezte a javítást, amihez a felperes hozzájárult. Az átadás pontos határidejét a felek nem határozták meg. A javítás után, október hónap közepén tartott vizsgán a gépkocsi nem felelt meg, ezért az alperes további javításokat végzett. Az 1981. november 2-án kelt és az alpereshez 3-án érkezett levélben a felperes a szerződést felbontottnak nyilvánította arra hivatkozással, hogy a javítás elhúzódott, és a gépkocsi a vizsgán nem felelt meg. Egyben kérte az 5000 forint visszafizetését. Az alperes november 4-én a gépkocsit levizsgáztatta, és a felperesnek írt levelében a szerződés felbontását nem vette tudomásul, kérte a gépkocsi átvételét azzal, hogy ellenkező esetben a felperes a foglalót elveszti.
A felperes a keresetében az alperesnek 5000 forint visszafizetésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint az átadott összeg nem foglaló, hanem előleg volt. A gépkocsi vételétől azért állt el, mert a javítás a szerinte vállalt két hét alatt nem készült el.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperes az 5000 forintot foglalóként adta, és indokolatlanul állt el a szerződéstől.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az indoklás szerint az átadott 5000 forint az elismervényből kitűnően foglalónak minősült. Ezt megerősíti a felperesnek a tárgyaláson tett az a nyilatkozata, hogy a pénzt azért adta át, hogy az alperes biztosan tudja: meg akarja venni a kocsit.
A teljesítés meghiúsulásáért a felperes felelős, mert akkor állt el a szerződéstől, amikor a gépkocsi már ki volt javítva, a felek egyébként sem határozták meg az átvétel pontos idejét. A felperes ezért a foglalót a Ptk. 245. §-a értelmében elvesztette.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatva az alperest kötelezte 5000 forint megfizetésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem az az ügydöntő, hogy az elismervényen az 5000 forint foglalónak van feltüntetve, hanem az, hogy a felek egyező előadása szerint ennek az összegnek az a rendeltetése, hogy az alperes annak felhasználásával hozza a gépkocsit üzemképes állapotba. Ezzel ugyanis a felek az átadott összeget vételárrészletnek tekintették. A gépkocsit 1981 októberében a vizsgán nem engedték át, ezért a felperes a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján jogosan állt el a szerződéstől. Ennek folytán a szerződéskötés előtti helyzetet kell visszaállítani.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Ptk. 243. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a szerződés megkötésekor a kötelezettségvállalás jeléül foglalót lehet adni, az átadott pénzösszeg vagy dolog csak akkor tekinthető foglalónak, ha ez a rendeltetése a szerződésből kétségtelenül kitűnik.
Megállapítható, hogy a felek a szóbeli szerződéssel egyidejűleg készített elismervényben az átadott 5000 forintot kifejezetten foglalónak jelölték meg. Azt, hogy a szerződés megkötésekor nem volt vitás vagy bizonytalan a felek között az átadott összeg rendeltetése, alátámasztja a felperesnek a perben tett és az első fokú ítéletben hivatkozott nyilatkozata, amely tartalmát tekintve az átadott pénznek a kötelezettségvállalás jelekénti minőségére utal. Ilyen körülmények között a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az okirat szövegével és e nyilatkozatával szemben mégsem foglalót adott. Ezt azonban csak állította, de nem bizonyította. A foglalónak ezt a minőségét nem érintette az, hogy az alperes annak felhasználásával kívánta a gépkocsit üzemképes állapotba hozni. A másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos okfejtése téves. A készpénzben adott foglaló felhasználását ugyanis a jogszabály nem tiltja, és a szerződés teljesítése esetén az éppen úgy részét képezi a vételárnak, mint az előleg.
Téves a másodfokú bíróságnak az az álláspontja is, hogy a felperes jogosult volt az elállásra. A Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján csak érdekmúlás esetén lehetett a szerződéstől elállni. Az érdekmúlást pedig a felperes nem bizonyította. Nem lehet szó a Ptk. 300. §-ának (2) bekezdése alapján történt elállásról sem, mert a felek meghatározott határnapban nem egyeztek meg, és a felperes az utólagos teljesítésre nem szabott megfelelő határidőt. Az ellátás tehát alaptalanul történt, és így a felperes a foglalót az első fokú ítéletben kifejtettek szerint elvesztette (Ptk. 245. §-ának (1) bekezdése).
A kifejtettekből az következik, hogy a másodfokú ítélet törvénysértő, az első fokú ítélet érdemben helyes. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az első fokú ítéletet pedig helybenhagyta. A pernyertes alperes személyesen járt el, perköltsége nem merült fel. (P. törv. III. 20 616/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás