PK BH 1983/119
PK BH 1983/119
1983.03.01.
Az ajándékba adott telektulajdoni hányad visszakövetelését nem zárja ki az, hogy a telekre a felek házassági életközösségük alatt közös vagyonukból építményt emeltek. Ilyenkor az ingatlanra vonatkozó tulajdoni arányok megállapításánál a visszakövetelt ajándék értékét az ajándékozó különvagyonaként kell figyelembe venni [Ptk. 582. § (3) bek., 137. § (2) bek.; Csjt. 31. §].
A felek 1974. április 20-i házasságkötése után a felperes 1974. július 24-én az alperesnek ajándékozta a kizárólagos tulajdonában levő különvagyoni házhely ingatlan 1/2 részét, így a szóban levő építési telek a peres felek 1/2-1/2 arányú közös tulajdonába került.
A házassági életközösség alatt a felek az ingatlanon OTP-kölcsön felhasználásával családi ház építését kezdték meg, amely jelenleg 80%-os készültségű.
A felek házassága megromlott, életközösségük 1978. július 15-én megszakadt. A felperes pert indított a házasság felbontása és a házastársi közös vagyon megosztása iránt. Kérte az ingatlan közös tulajdonának megszüntetését is olyan módon, hogy a bíróság rendelje el az ingatlan árverési értékesítését, és a befolyt vételárat – az OTP kölcsönösszegének levonása után – a tulajdoni arányok szerint ossza fel.
Ebben a perben a felek között a bíróság által jóváhagyott részegyezség jött létre, amelyben az ingatlan megosztott használatát rendezték. Ezt követően a bíróság részítélettel a felek házasságát felbontotta, majd végzésével a házastársi közös vagyon megosztására irányuló kereseti kérelem tárgyában a per tárgyalását a jelen per jogerős befejezéséig felfüggesztette [Pp. 152. § (2) bek.].
A felperes módosított keresetében az alperesnek adott ajándékot visszakövetelte. Arra hivatkozott, hogy meghiúsult a házasságuk tartósságára vonatkozó, az ajándékozásra vezető feltevése. Kérte, hogy a bíróság az ajándék visszakövetelésére tekintettel az ingatlan tulajdoni arányát úgy módosítsa, hogy a felperest 11/18 rész, az alperest 7/18 rész tulajdonjoga illeti meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 30 nap alatt fizessen meg a felperesnek 40 750 forintot. Az ezt meghaladó keresetet elutasította, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2500 forint perköltséget és az államnak külön felhívásra 2400 forint le nem rótt illetéket. Az ítélet indoklása szerint a felperes az ajándékot abban a feltevésben adta, hogy házasságuk tartós lesz. Tekintettel arra, hogy ez a feltevés meghiúsult, a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése szerint az ajándékot visszakövetelheti. Miután a közös építkezésre tekintettel az ajándékot nem lehet visszaadni, és az alperes vállalta az ajándék értékének megtérítését, a bíróság a telek 81 500 forintos értéke 1/2 részének, 40 750 forintnak megfizetésére kötelezte az alperest.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helybenhagyta. Álláspontja szerint az alperes az ajándék tárgyát, az üres telket, természetben nem tudja visszaadni, mert a közös építkezésre tekintettel a föld 1/2 részének tulajdonjogát a Ptk. 137. §-ának (2) bekezdése szerint akkor is megszerezte volna, ha az ajándékozásra nem került sor. Helyesen döntött tehát a járásbíróság, amikor a tulajdoni arányok változatlanul hagyása mellett az ajándék értékének megfizetésére kötelezte az alperest.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A törvényességi óvás nem érintette a jogerős ítéletnek azt a döntését, hogy a felperes az ajándékot a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése értelmében jogszerűen követelte vissza. Ezt az alperes sem vitatta. Az ajándék visszakövetelése címén az alperesnek az ajándék értéke megfizetésére való kötelezése azonban törvénysértő.
A Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket akkor is, ha az a feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor.
A jogszabály e rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy az ajándék visszakövetelésének tárgya maga az ajándék, s ha ez nincs meg, úgy a helyébe lépett értéket lehet követelni.
A perbeli esetben a felperes a tulajdonában állott telek fele részét adta ajándékba az alperesnek, ez a telekilletőség megvan, így az ajándék eredményes visszakövetelése folytán a bíróságok akkor jártak volna el helyesen, ha az egész telket a felperes különvagyonának tekintik. A felek a telken közösen építkeztek, s ez az alperes javára akkor is tulajdonszerzést eredményezett volna, ha az ajándékozásra nem kerül sor. Az alperes tulajdonszerzése ebben az esetben a közös vagyoni ráfordításból reá eső rész arányában következett volna be. Erre tekintettel kellett volna a felek tulajdoni arányát – a felperes teljes telektulajdona, illetőleg a Ptk. 137. §-ának (2) bekezdése és a Csjt. 31. §-a figyelembevételével – megállapítani.
A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős ítélet törvénysértő, de a tényállásnak a téves jogi álláspont következtében való fel nem derítése miatt megalapozatlan is. A Legfelsőbb Bíróság ezért mindkét fokú ítéletet a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. V. 21 202/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás