PK BH 1983/122
PK BH 1983/122
1983.03.01.
A bíróság nem hagyhatja jóvá a gyermekelhelyezés tárgyában kötött azt az egyezséget, amely a gyermek érdekeivel ellentétes. Ha a szülő a nála elhelyezésre kerülő gyermekkel együtt külföldre kíván kivándorolni, az egyezség jóváhagyásához a tényállás felderítése szükséges abban a vonatkozásban is, hogy a szülő személye biztosítékot nyújt-e arra, hogy a gyermek gondozása és nevelése nála a jövőben is biztosított lesz [Pp. 148. § (2) bek.; Csjt. 76. §; 17. sz. Irányelv].
K. Z. és K. Z.-né megjelentek a bíróság előtt és előadták, hogy korábban házastársak voltak és házasságukat a bíróság felbontotta, egyben a házasságukból született gyermekeket az anyánál helyezte el. Az anya Ausztriába kivándorlási engedélyt kapott, és a gyámhatóság akkor járul hozzá, hogy a gyermekeket is magával vigye, ha a gyermekek nála nyernek elhelyezést. Kijelentették, hogy ilyen tartalmú egyezséget kívánnak kötni.
Ezt követően a kérelmezők egyezséget kötöttek, amelyben a gyermekeket az anyánál helyezték el, és az apa kijelentette, hogy a gyermektartásdíjat „a korábbi ítélet alapján” továbbra is fizeti.
A bíróság az egyezséget jóváhagyta, és erre vonatkozó végzése a kérelmezőknek a fellebbezési jogukról történt lemondása folytán nyomban jogerőre emelkedett.
Az egyezséget jóváhagyó végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság már a XXXVII. számú Polgári Elvi Döntéssel módosított XXI. számú Polgári Elvi Döntésében felhívta a figyelmet arra, hogy a szocialista erkölcs szerint a szülőknek a gyermek elhelyezése kérdésében való megegyezésnél elsősorban a gyermek érdekeire kell figyelemmel lenniük, és olyan elhelyezést kell választaniuk, amely a gyermek egészséges testi, értelmi és erkölcsi fejlődését a legjobban biztosítja. Hangsúlyozta az elvi döntés azt is, hogy ha a szülők megállapodása nem felel meg a jogszabály követelményeinek és a gyermek érdekeinek, az egyezség jóváhagyásának feltételei nem állanak fenn.
Lényegében ugyanezeket a szempontokat emeli ki a kerületi bíróság előtti egyezség megkötését követően meghozott 17. számú Irányelv, amely kimondja, hogy a bíróság nem hagyhatja jóvá azt az egyezséget, amely a gyermek érdekeivel ellentétes, és hogy a bíróságnak a feleket az egyezség jóváhagyása előtt figyelmeztetnie kell egyezségük megfontolására.
Ahhoz azonban, hogy a bíróság elbírálhassa azt, vajon a gyermek érdekeit az egyezség nem sérti-e, tisztázni kell a felek körülményeit és a gyermek helyzetét.
Az adott esetben viszont a kerületi bíróság a tényállást a legcsekélyebb mértékben sem derítette fel, és egyszerűen elfogadta a kérelmezők előadását. Ilyen körülmények között pedig nem lehetett abban a helyzetben, hogy elbírálja, vajon megfelel-e az egyezség a gyermekek érdekeinek, és így az egyezség jóváhagyható-e. Nem figyelt fel a kerületi bíróság annak a felderítést igénylő kérdésnek a tisztázására sem, hogy ha a bontóperben hozott ítélet a gyermekeket az anyánál helyezte el, akkor miért volt szükség ilyen tartalmú egyezség megkötésére. Az a körülmény ugyanis, hogy a felek előadása szerint a gyermekeket 1978 óta az apa gondozza, erre nem ad kellő magyarázatot, és nem teszi feltétlenül szükségessé a gyermekek elhelyezésének eldöntését.
A gyámhatósági iratok alapján megállapítható, hogy az anya a gyermekekkel 1976-ban Ausztriába utazott, majd a hazatérést megtagadta, és a gyermekek 1978-ig Ausztriában maradtak, s csak ekkor kerültek vissza az apa eljárása folytán Magyarországra.
Az ezt követően indult peres eljárás adataiból a Legfelsőbb Bíróságnak hivatalos tudomása van arról, hogy a gyermekeknek Magyarországra történt visszatérését követően a bíróság a bontóítélet szerinti elhelyezést megváltoztatta és a gyermekeket az apánál helyezte el, egyben az apa gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét megszüntette.
1978-ban az anya is visszatért Magyarországra, az apához költözött, de munkaviszonyt nem vállalt, majd az apa ellen az előbb említett bíróságnál pert indított gyermektartásdíj fizetése iránt. A perben az apa egyezségileg vállalta a gyermektartásdíj fizetését, az egyezség jóváhagyására vonatkozó végzést azonban a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte, és a perben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Mindezek az adatok azonban a kerületi bíróság előtt az egyezség jóváhagyásánál ismeretlenek voltak, a szülők előadását a kerületi bíróság minden további nélkül elfogadta, és az előadásuk ellenőrzése és a tényállás felderítése nélkül jóváhagyta az egyezséget, amely a tervezett kivándorlás folytán a gyermekek sorsát és életük döntő módon való megváltoztatását döntően befolyásolhatja.
Az egyezség jóváhagyásához mellőzhetetlen lett volna annak megállapítása, hogy az anya kivándorlását a belföldi hatóságok valóban engedélyezték-e, hogy az anya elhelyezkedése, munkavállalása Ausztriában miként lenne biztosítva, és hogy az anya hogyan tervezi ott a gyermekek gondozásának és nevelésének a megoldását, illetőleg hogy erre vonatkozólag a feltételek adottak-e.
Szükséges lett volna továbbá a gyámhatóság véleményének a beszerzése arra vonatkozóan, hogy van-e akadálya a gyermekek kivándorlása engedélyezésének, és hogy a szülők és a gyermekek milyen viszonyok között élnek, az anya személye biztosítékot nyújt-e arra vonatkozóan, hogy a gyermekek gondozása és nevelése nála a jövőben biztosított lesz. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül az anya korábbi eljárása, aki engedély nélkül már egyszer Ausztriában maradt, és bár később hazatért, munkát nem vállalt.
Ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok nem nyújtanak tájékoztatást arra nézve, hogy az apa, aki annak idején a gyermekek hazahozatalát szorgalmazta, miért járulna most minden további nélkül hozzá ahhoz, hogy a gyermekek külföldre távozzanak.
A gyámhatósági iratok szerint az egy lakásban lakó szülők között gyakori a civakodás, és felmerülhet még annak kérdése is, hogy egyáltalán megfelelő-e a gyermekek jelenlegi elhelyezése. Amennyiben ugyanis a gyermekek megfelelő gondozásával és nevelésével járó feladatoknak az apa sem képes eleget tenni, a már elrendelt védő-óvó intézkedésen kívül a gyermekek érdekében további gyámhatósági intézkedés is indokolt lehet.
Mindenesetre a kerületi bíróságnak a tényállás felderítése hiányában hozott és az egyezség jóváhagyására vonatkozó végzése megalapozatlan, és ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a törvényességi óvással megtámadott végzést hatályon kívül helyezte, és a kerületi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (P. törv. II. 20 577/1982/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás