GK BH 1983/126
GK BH 1983/126
1983.03.01.
Ha a szállító az árunak a fuvarozó által történt kiszolgáltatása alkalmával észlelt hiányt, sérülést vagy megsemmisülést tanúsító fuvar- és károkmányokat, valamint az engedményező okiratot kellő időben megkapta, az engedményezés ellen nem tiltakozott, és az okiratokat nem küldte vissza a megrendelőnek, nem mentesül a fuvarozó elleni igényérvényesítés kötelezettsége és az annak elmulasztásáért való felelősség alól azon a címen, hogy a megrendelő a szállítási szerződésben a kárveszélyt átvállalta [Ptk. 278. § (1) bek. c) pont, 279. § (2) bek.; 114 058/1966. I/8. E (Kk. 25.) sz. hirdetménnyel közzétett Megállapodás a Nemzetközi Árufuvarozásról (SZMGSZ) 28. cikk 5. §].
A peres felek különböző építőanyagok forgalmazására kötöttek szerződést, amelyben az alperes vállalta a felperes által megrendelt áruféleségek szállítását. A szerződés teljesítése érdekében az alperes egy külkereskedelmi vállalattal bizományi szerződést kötött, amelyben a KGST Általános Szállítási Feltételek (ÁSZF) hatályát kötötték ki.
A bizományi és a szállítási szerződés teljesítése során a rendeltetési vasútállomásra 1 vagon pala érkezett külföldről. A felperes a kiszolgáltatás előtt észlelte, hogy a vagonban törött palák vannak, ezért a vasút kiszolgáltatás előtti jegyzőkönyvet vett fel, a felperes pedig tanácsi megbízott igénybevételével kárjegyzőkönyvet készített. Ez utóbbi szerint 127 db hullámpala teljesen felhasználhatatlanná vált, 34 db 50%-os, 58 db pedig 25%-os áron értékesíthetőnek minősült. A töréskár teljes összege 24 798 Ft volt.
A felperes a szerződés 16. pontjának megfelelően a károkmányokat megküldte az alperesnek, amely az igény érvényesítése végett azokat a külkereskedelmi vállalathoz továbbította. A külkereskedelmi vállalat a külföldi szállítótól a követelés 20%-át behajtotta, és ebből 959 Ft-ot utalt át a felperesnek. A felperes keresetében a meg nem térült 23 839 Ft különbözetet érvényesítette, és az alperest annak megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes védekezésében arra hivatkozott, hogy a felperes által beszerzett károkmányok nem voltak alkalmasak annak a bizonyítására, hogy a töréskár a feladó ország területén következett be, és a KGST Általános Szállítási Feltételek 5. §-ának b) pontja szerint – amelyet a felperessel kötött szerződés 10. pontja értelmében is alkalmazni kell – a kárveszély akkor száll át a vevőre, amikor a küldemény az országhatárt átlépi. Lényegében tehát a tényállás és az összegszerűség vitatása nélkül arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kárt a felperesnek kell viselnie, a felperes a kifizetett összeget is jogalap nélkül kapta meg.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perbeli küldemény esetében a teljesítés helye a belépő vasútállomás volt, tehát az alperesnek ott és nem a rendeltetési állomáson kellett hibátlanul teljesítenie. Mivel a felperes csak azt tudta bizonyítani, hogy a töréskár a kiszolgáltatáskor állott fenn, és a kárveszély a teljesítés helyén már a felperesre átszállt, a keletkezett kárt neki kell viselnie.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kiemelte, hogy a felek között nem bizományi, hanem szállítási szerződés jött létre, amelyben a teljesítés helyeként a belépő határállomást jelölték meg, és az ÁSZF hatályát kötötték ki. E kikötést úgy értelmezte, hogy az alperes kárveszélyt nem vállalt, a küldeményt a határállomáson a felperesnek kellett volna átvennie, és mivel az alperes nem volt köteles az engedményezést vállalni, a fuvarozó ellen a felperesnek kellett volna fellépnie.
A másodfokú ítélet ellen – az első fokú ítéletre is kiterjedően – emelt törvényességi óvás alapos.
A felek között létrejött szállítási szerződés 10. pontjában a felperes valóban vállalta mindazokat a szerződési feltételeket, amelyeket az alperes mint megrendelő a külkereskedelmi vállalatokkal, illetőleg a szállítókkal a jogszabályi és hatósági előírások keretei között kötött ki. Azt is helyesen állapította meg az ítélet, hogy az importtermékeknél teljesítési helyként a belépő határállomás volt kikötve [Ptk. 278. § (1) bek. c) pont]. A szerződés 3. sz. melléklete azonban tartalmazza azt is, hogy hiány vagy töréskár esetén a kár jegyzőkönyvezése hogyan történik, és a szerződés 16. pontja a felperes kötelezettségévé tette, hogy a „károkmányokat” érvényesítés céljából haladéktalanul, de legkésőbb 6 napon belül küldje meg az alperesnek. A szerződés ugyanezen pontja a továbbiakban úgy rendelkezik, hogy ha a károkmányok érvényesítésre alkalmasak, akkor a szállító térítését követően az alperes 8 napon belül átutalja a kár összegét a felperesnek.
A felperesnek az alperes által sem vitatott perbeli előadása szerint az igény érvényesítésére szükséges iratok az engedményező okirattal együtt a kikötött határidőben az alperes rendelkezésére álltak. Ennek alapján az alperesnek megvolt a lehetősége arra, hogy a kárigényt kellő időben érvényesítse (SZMGSZ 28. cikk 5. §). A felek által kötött szerződés nem tartalmazza és egyéb adat sincs arra, hogy az alperes a vasúttal szembeni igényérvényesítést nem vállalta. Nincs felderítve, hogy a felperes engedményező okirata mit tartalmazott, és hogy az alperes a vasúttal szemben érvényesíthető igény vonatkozásában közölte-e a felperessel, hogy az engedményezést e részben nem fogadja el, a felszólamlást a felperesnek magának kell megtennie. Az ilyen kikötés, illetőleg ilyen álláspont közlése, továbbá a megfelelő iratok visszaküldése azért is indokolt lett volna, mert a kárigény érvényesítéséhez szükséges okiratokat az alperes kapta meg, tehát azok birtokában neki volt módjában minden olyan intézkedést megtenni, amelynek alapján a felperes kára megtérülhetett volna.
Az eljárt bíróságok a perbeli jogvitát csak a szállítási, illetőleg a bizományi szerződés tartalmát véve figyelembe, a kárveszély átszállásából kiindulva bírálták el [Ptk. 279. § (2) bek.]. Nem vizsgálták azonban kellően a fuvarozási szerződéssel kapcsolatos felelősség érvényesítésének a lehetőségét, amelyre a felperes az eljárás során hivatkozott. Ennek következtében tisztázatlan maradt az a kérdés is, hogy az alperest nem terheli-e mulasztás a fuvarozóval szembeni igényérvényesítés tekintetében, és igenlő esetben a mulasztás folytán nem állapítható-e meg kártérítési felelőssége a felperessel szemben.
A per anyaga alapján azonban az sem kizárt, hogy az alperes nem közvetlenül, hanem az importáló külkereskedelmi vállalat útján lépett fel a fuvarozóval szemben. Ebben az esetben vizsgálni kell az alperes és a külkereskedelmi vállalat közötti szerződést is, elsősorban abból a célból, hogy az igényérvényesítés kérdéseit illetően mennyiben volt összhangban a peres felek szerződésével, továbbá hogy az alperes a külkereskedelmi vállalathoz milyen utasításokkal továbbította a felperes kifogásait.
Amennyiben megállapítható volna a külkereskedelmi vállalat vagy az annak magatartásáért felelős alperes igényérvényesítési mulasztása, vizsgálni kell a vasút elleni sikeres fellépés realitását is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa mindkét ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. G. törv. 31 633/1980. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás