GK BH 1983/127
GK BH 1983/127
1983.03.01.
A méhekre veszélyes vegyszerrel növényvédelmi munkát végeztető gazdálkodó szervezet akkor tesz eleget az előzetes figyelmeztetési kötelezettségének, ha a szándékolt ilyen tevékenységről a méhészeket közvetlenül értesíti, vagy legalábbis meggyőződik arról, hogy bejelentése alapján a méhészek tájékoztatása a helyi tanács szakigazgatási szerve részéről megtörtént [Ptk. 339. §; 43/1968. (XII. 6.) MÉM sz. r. 50. §].
Az I. r. alperes növényvédelmi munkák céljára bérbe vett a felperestől egy mezőgazdasági repülőgépet. A felek a szerződésben egyebek mellett megállapodtak abban, hogy
– a légi jármű üzemeltetéséhez szükséges szakszemélyzetet a felperes biztosítja,
– a harmadik személyekkel szemben a felperes minősül ugyan a veszélyes üzemi tevékenység folytatójának, de az e szerződésből eredő belső jogviszonyukban a növényvédő szerek alkalmazásával járó fokozottan veszélyes tevékenységért való felelősséget a dologi károk tekintetében az I. r. alperes magára vállalja, s e vonatkozásban a felperessel szemben helytáll, kivéve azokat az eseteket, amikor a kár a gép elhárítható műszaki hibája vagy a gép szakszemélyzetének vétkes magatartása miatt következett be,
– az I. r. alperes a bérleti időszak alatt a gépet saját veszélyére és felelősségére más mezőgazdasági nagyüzemnél is foglalkoztathatja.
A III. r. alperes egy alkalommal az I. r. alperes által használatra átengedett repülőgépről leszórt, méhekre veszélyes szerrel kezelte a növényi kultúráját. Ennek során több magánszemély méhészete károsodott. A károsult méhészek által indított perekben a felperest a bíróságok jogerős ítéletekkel a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján a felmerült kár megtérítésére kötelezték, megállapítva azt is, hogy a felperes pilótája a kezelésre kijelölt területen „túlrepült”, vagyis munkáját gondatlanul végezte. A felperes a kárt megtérítette.
Ilyen előzmények után a felperes keresetet indított a vele jogviszonyban levő I. r. alperes ellen 464 146 Ft és kamata iránt, aki a felperes vétkességére hivatkozva elutasítást kért, egyben azonban a II. r. alperest a vele kötött biztosítási szerződés alapján a kár 80%-ának, a III. r. alperest pedig szerződésen kívül okozott kár címén a fennmaradó 20%-ának a megfizetésére kérte kötelezni.
A II. r. alperes a kockázatvállalását kizáró I. r. alperesi mulasztásra, a III. r. alperes pedig a kártérítési felelőssége megállapításához szükséges vétkesség hiányára hivatkozással kérte az ellene támasztott keresete elutasítását.
A perben kirendelt szakértő szerint a kárt egyedül az a körülmény okozta, hogy „a poroztató fél vagy felek figyelmen kívül hagyta – vagy hagyták – a méhekre veszélyes rovarölő szerek használatát szabályozó előírásokat”.
Az elsőfokú bíróság beszerezte a korábbi perek iratait, tanúkat hallgatott meg, majd ítéletet hozott, és abban a II. r. alperesre át nem hárítható, összegszerűségében nem vitatott kár 20%-ának, azaz 92 829 Ft-nak a megfizetésére az I. r. alperest, a kár 80%-ának, azaz 371 317 Ft-nak a megfizetésére pedig a II. r. alperest kötelezte. A III. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet bizonyítottság hiánya miatt elutasította. Az ítélet indokolása szerint
– az I. r. alperes a légi járműről leszórt, mérgező hatású anyag által okozott kárért való felelősséget a felperestől szerződéssel átvállalta,
– az I. r. alperes felelősségvállalása tárgyában a III. r. alperessel nem egyezett meg,
– a felperes és a III. r. alperes vétkessége kizárható.
A II. r. alperesre át nem hárítható kárösszeg erejéig tehát – vállalása alapján – az I. r. alperes, az ezt meghaladó rész tekintetében pedig a vele kötött vagyonbiztosítási szerződés alapján a II. r. alperes köteles a felperes kárát megtéríteni. Az eljárás során nem igazolódott be a felperes dolgozójának (pilótájának) gondatlan munkavégzése. A III. r. alperes a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően járt el, amikor az illetékes tanács szakigazgatási szervét előzetesen értesítette a méhekre veszélyes munkavégzés időpontjáról.
Az ítélet ellen az I. r. és a II. r. alperes fellebbezett.
Az I. r. alperes a fellebbezési tárgyaláson a III. r. alperest olyan összeg erejéig kérte kötelezni, mint amilyen összeget neki kell fizetnie a felperes javára.
A III. alperes változatlanul fenntartotta azt az álláspontját, amely szerint objektív felelőssége nincs, vétkessége pedig nem bizonyított.
Mindkét fellebbezés alapos.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság azt, hogy az eljárás anyaga, különösen pedig dr. T. B. repülési szakértő véleménye, amelyet a Legfelsőbb Bíróság is elfogadott, kizárta a felperes vétkességen alapuló felelősségét. Ezért az I. r. alperes köteles megtéríteni a felperesnek az utóbbi által harmadik személyek javára megfizetett kártérítési összeget, minthogy a felperesnek a növényvédő szerek alkalmazásából eredő, fokozott veszéllyel járó tevékenységért fennálló felelősségét a dologi károk tekintetében magára vállalta.
A felek további szerződéses láncolatára tekintettel azt kellett vizsgálni, hogy az I. r. alperes igényelheti-e az így keletkezett kárának a megtérítését a vele biztosítási jogviszonyban levő II. r., illetőleg a növényvédelmi munkálatokat végző III. r. alperestől. Az I. r. alperessel biztosítási jogviszonyban levő II. r. alperes helytállási kötelezettsége ugyanis csak az esetben állapítható meg, ha a kár továbbhárítására nincs lehetőség, és egyben a biztosítási szerződés feltételei is megvalósultak. Ebből a szempontból a III. r. alperes vétkességén alapuló kártérítési felelősségnek van perdöntő jelentősége, minthogy az a növényvédő szerek alkalmazásából eredő fokozott veszéllyel járó tevékenységgel összefüggő dologi károk megtérítésére nem kötött megállapodást az I. r. alperessel.
Amikor az elsőfokú bíróság az I. r. és a II. r. alperest marasztalta, abból indult ki, hogy a III. r. alperes betartotta a növényvédelemről szóló 1968. évi 32. sz. tvr. és a 44/1968. (XII. 6.) Korm. sz. rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 43/1968. (XII. 6.) MÉM sz. rendelet 50. §-ában foglalt szabályokat, következésképpen a kárért felelőssé nem tehető. Ez az álláspont azonban a következők miatt téves.
A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Kétségtelen, hogy a III. r. alperes a méhekre veszélyes növényvédelmi munkák időpontjáról értesítette a területileg illetékes helyi növényvédelmi szakigazgatási szervet. Feladata azonban ezzel még nem ért véget, mert – amint azt a Legfelsőbb Bíróság a P. törv. V. 20 645/1973. sz. határozatában kifejtette – elvárható lett volna tőle, hogy a méhészeket közvetlenül értesíti a szándékolt, méhekre veszélyes vegyszerezésről, de legalábbis meggyőződik arról, hogy a tanács szakigazgatási szerve megfelelően értesítette-e a méhészeket. A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el a III. r. alperesnek azt az érvelését, amely szerint tárgyi felelőssége hiányában az állásfoglalás reá nem vonatkoztatható. Az állásfoglalás az adott perben valóban a tárgyi felelősséggel tartozó fél tekintetében mondta ki a tájékozódási kötelezettséget, helyes értelme szerint azonban elvárhatósági követelményt állított fel mindazokkal szemben, akik a hivatkozott jogszabályok értelmében a környezetet veszélyeztető tevékenységük káros következményeinek megelőzése végett bejelentési kötelezettséggel tartoznak. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jelen perbeli tényállásra is alkalmazandónak tartotta a törvényességi határozatában kifejtett, környezetvédelmet szolgáló elveket.
A III. r. alperes maga sem vitatta, hogy a 43/1968. (XII. 6.) MÉM sz. rendelet 50. §-ában foglalt bejelentési kötelezettség őt terhelte. Ennek eleget is tett. Nincs viszont adat a perben, és a III. r. alperes sem tett bizonyítási indítványt arra nézve, hogy a közlésen túlmenően meggyőződött volna a méhészek értesítésének megtörténtéről. Ezzel szemben a perbeli adatok annak a megállapítására nyújtanak alapot, hogy a méhészek nem kaptak megfelelő tájékoztatást, ezért nem védekezhettek. Ilyen értelemben foglalt állást a méhészek által kezdeményezett perben eljárt bíróság is, amikor ítéletének indokolásában megállapította, hogy a méhészek „a vegyszeres gyomirtásról nem tudtak, arról értesítést nem kaptak”. Ezt a tényállási elemet az abban a perben másodfokon eljárt bíróság is elfogadta.
A III. r. alperes értékelhető mulasztása és a kár között fennálló okozati összefüggést illetően a fellebbezési tárgyaláson kifejtett, aggálytalan szakvélemény alapján az volt megállapítható, hogy a méhek a környezetre veszélyes növényvédelmi munkálatok következtében pusztultak el. A vizsgált méhhullákban a III. r. alperes által alkalmazott szer mérgező hatóanyagát mutatták ki. A méhek pusztulása szempontjából nincs perdöntő jelentősége a patak medrében virágzó gyomnövényeknek, mert a méhek a szükséges megelőző intézkedések hiánya következtében szabadon repülhettek a légtér minden irányába, és ott a munkavégzés után mintegy fél napig a levegőben lebegő mérgező portól károsodtak. Ehhez viszonyítva a virágzó gyomnövényre hullott por károsító hatása elhanyagolható.
Mindezeket egybevetve tehát a méhészeket ért és a felperes által megtérített kár a III. alperes ki nem mentett jogellenes magatartásával áll okozati összefüggésben, ezért az I. r. alperesnek ellene támasztott keresete alapos. Az I. r. alperes ugyanis a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen követelte tőle annak a vagyoni hátrányának a megtérítését, amely őt az átvállalt tárgyi felelősség folytán érte.
A fentiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a III. r. alperest a rendelkező részben megjelölt kártérítési összeg és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte, az I. r. alperesnek a II. r. alperes ellen irányuló keresetét pedig elutasította. A III. r. alperesnek a felperes javára való közvetlen marasztalása a pénzügyi lebonyolítás egyszerűsítése végett történt. (Legf. Bír. Gf. II. 30 787/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás