GK BH 1983/130
GK BH 1983/130
1983.03.01.
I. A maximált árformába tartozó beruházás értékhatár alatti részfeladatának megvalósítására is csak maximált áras ellenszolgáltatásban lehet megállapodni.
II. Ha a megrendelő a munka elvállalása céljából a vállalkozót az árforma tekintetében tévedésbe ejti, a vállalkozónak kártérítési igénye lehet vele szemben [Ptk. 205. § (3) bek., 226. § (3) bek., 4. § (4) bek.; 3/1980. (I. 19.) ÉVM–ÁH sz. r. 3. § (1) bek. b) pont].
Az elsőfokú bíróság a keresetnek megfelelően arra kötelezte az alperest, hogy a telepen végzett faházépítési munkák hátralékos vállalkozói díja fejében fizessen meg a felperesnek 28 831 Ft-ot.
Az ítélet indokolása szerint annak a beruházásnak a költsége, amelynek céljára a faházépítés történt, építési rovaton meghaladja az 1 millió forintot, tehát maximált árformába [3/1980. (I. 19.) ÉVM–ÁH sz. r. 3. § (1) bek. b) pont] tartozott a vitás munka is. Ennélfogva a 28% bruttó fedezet helyett csak 19%, a 10% tartalékalap helyett csak 5% tartalékalap lett volna figyelembe vehető az általányárban. A szerződést azonban a tartalmuk szerint kell teljesíteni [Ptk. 277. § (1) bek.], ez pedig azt jelenti, hogy a kikötött díjat meg kell fizetni (Ptk. 389. §).
A felek a szerződés teljesítésében együttműködésre voltak kötelezve, ennek keretében az alperes köteles volt tájékoztatni a felperest [Ptk. 205. § (3) bek.] a beruházásnak költségeiről, és hogy ezek nagyságrendje miatt a felperes munkája is maximált árformába tartozik. E kötelezettségét a felperes költségvetésének elfogadásával megszegve, az alperes úgy nyilatkozott, hogy a munka szabad árformába tartozik. Ez a magatartás az alperesnek felróható. Márpedig saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat [Ptk. 4. § (4) bek.]. A felróható magatartást tanúsított alperesnek a részleges érvénytelenségre való hivatkozása előnyszerzés végett történt; ezt a per eldöntésénél nem lehetet figyelmen kívül hagyni.
Az alperes fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását. Nem vitatta, hogy a szerződés megkötésénél elmulasztotta a felperes tájékoztatását, ezt azonban megtette a szerződésmódosítás alkalmából. Vitatta annak az elvi álláspontnak a helyességét, amely marasztalására vezetett. Olyan gyakorlat esetén, mely szerint a szerződésnek azt a rendelkezését is teljesíteni kell, amely semmis, nem érvényesülne sem a Ptk., sem egyéb jogszabály tiltó rendelkezése.
A fellebbezés alapos.
A 3/1980. (I. 19.) ÉVM–ÁH sz. rendelet 3. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint maximált árformába tartoznak az építési rovaton 1 millió forint értékhatárt meghaladó beruházások is. Az alperes telephelyén saját beruházásában megvalósított – építési munkák értéke nem vitatott adatai szerint 2 842 000 Ft, ebből a felperes közreműködésével létesített irodaépületé 1 317 000 Ft. A felperes az irodaépületből csak a faház összeszerelését és a szerkezet egy részének gyártását végezte. Az iroda és az oktatás célját szolgáló épület ezzel azonban még nem készült el, hiszen előzőleg alapozni kellett, majd el kellett végezni a külső és belső épületgépészeti (elektromos, erőátviteli, víz-, csatorna-, fűtésszerelési), szakipari stb. munkákat is. A felperes tehát csak az említett létesítmény részbeni kivitelezésére vállalkozott, nem alvállalkozóként, hanem közvetlenül a megrendelővel kötött szerződés alapján. Ez utóbbi körülmény, amelyet a per során a felperes többször hangsúlyozott, nem változtat azon, hogy az idézett, kötelező erejű jogszabályi rendelkezés szerint a faházszerelési munkák maximált árformába tartoztak.
A 498 738 Ft költségvetési összegű faházépítési munkákra – a megrendelő által szolgáltatott anyag értékének levonása után – 235 177 Ft átalányösszegű építési szerződés tervezetét 1980. szeptember 9-i kelettel a felperes állította ki. A szerződés alapjául szolgáló költségvetésben, melyet szintén a felperes készített, ő tüntette fel a szabad árformát.
Nincs adat arra, hogy az alperes az említett döntő kérdésben előzetesen tévesen tájékoztatta volna a felperest. Arra lehet tehát csak következtetni, hogy a felperes a költségvetés összeállítása előtt nem tájékozódott megfelelően az alperesnél. Azt pedig külön tájékoztatás nélkül is felmérhette, hogy a faház építésével a beruházás – ha csak az iroda-oktatási központi épületre korlátozódott volna is – nem fejeződik be. Saját érdekében tájékoztatást kellett volna kérnie a beruházás építési rovatának előirányzatáról; ez az adat ugyanis minden építéstervezésnek (költségvetés készítésnek), esetleg a munka elvállalására vonatkozó döntésének is egyik fontos kiinduló pontja.
Az alperesnek az a kétségtelenül szintén hanyag (gondatlan) eljárása, hogy a költségvetésben megjelölt, de a szerződés szövegében fel nem tüntetett „szabad” árforma-megjelölést nem kifogásolta, nem vezethet olyan megállapításra, hogy a szerződés semmisségére nem hivatkozhat.
Az elsőfokú bíróság is megállapította, hogy a szerződés részben semmis. Ebből azonban nem azt a következtetést vonta le, hogy a felperes nem követelheti a maximált árat meghaladóan kikötött ellenszolgáltatást [Ptk. 226. § (3) bek.]. Ehelyett ítéletét a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdésére alapította, ez a rendelkezés azonban a jelen tényállásra nem alkalmazható. Az alperes ugyanis a semmisséget megállapító jogszabályi rendelkezésre nem előnyök szerzése véget hivatkozott. Nem tekinthető ilyen hivatkozásnak, ha a kötelezett csak a hatósági (maximált) árat kívánja megfizetni. Előfordulhat ugyan, hogy a megrendelő a munka elvállalása céljából az árforma tekintetében a vállalkozót tévedésbe ejti. Ilyen esetekben – ha elállásra már nincs módja – a vállalkozónak az elmaradt vagyoni előny megtérítésének szabályai szerint kártérítési igénye keletkezhet a megrendelővel szemben. Erről azonban az ismertetett tényállás szerint a felperes saját mulasztásai folytán a jelen esetben nem lehet szó.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. V. 30 885/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás