GK BH 1983/135
GK BH 1983/135
1983.03.01.
A biztosító nem követelheti bírósági úton a balesetet okozó gépjármű üzemben tartójától annak a kifizetett életjáradéknak a megtérítését, amelyre vonatkozóan az igényt vele szemben a biztosított alapos ok nélkül a lejárattól számított 6 hónap után érvényesítette [Ptk. 280. § (3) bek.; 42/1970. (X. 27.) Korm. sz. r. 13. § d) pont].
A felperes biztosító vállalat előadta, hogy 1974. május 29-én az alperes alkalmazásban álló L. I. nevű gépkocsivezető az alperes gépkocsiját ittasan vezette, balesetet okozott, amelynek következtében a gépkocsiban utazó J. E. életét vesztette. E káresemény kapcsán 1979. május 28-án az alperes felelősségbiztosítása alapján az elhalt özvegyének – J. E. 20%-os közrehatásának megállapítása mellett – visszamenőlegesen 88 471 Ft, 1979. június hó 1-jétől 1979. december 31-ig terjedő időre pedig havi 1797 Ft, összesen 12 579 Ft járadékösszeget fizetett ki. Ennek megtérítésére az alperest a 42/1970. (X. 27.) Korm. sz. rendelet 13. §-ának d) pontja alapján eredménytelenül hívta fel, ezért keresetében összesen 101 050 Ft és annak a keresetindításától járó kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését.
Az alperes a védekezésében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes elévült követelést egyenlített ki. Ezen túlmenően állította, hogy a felperes a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdését is figyelmen kívül hagyta. Vitatta az üzemben tartói felelősségét, mivel L. I. munkaidőn túl, jogtalanul használta a gépkocsit, amikor azzal balesetet okozott. Sérelmezte a kármegosztás mértékét és vitatta az összegszerűséget is.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Nem fogadta el az alperes elévülési kifogását, mivel a felperes az 1978. május 28-i kifizetést követő egy éven belül terjesztette elő a keresetét. Tényként állapította meg, hogy a baleset napján L. I. gépkocsivezető és J. E. munkaideje délután 15.45 óráig tartott. A munkaidő után együtt italoztak, majd J. E. kérésére együtt indultak el az alperes tulajdonát képező gépkocsival S.-re, ahol J. E.-nek elintézendő magánügye volt. A vállalati gépkocsit munkaidőn túl L. I. és J. E. jogtalanul vette igénybe, így a felperes megtérítési igénye az alperessel szemben alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes és a megyei főügyészség fellebbezett.
A fellebbezések alapján a másodfokon eljáró megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest kötelezte 101 050 Ft és 1980. március 17-től járó kamatainak a megfizetésére. J. E.-né igényével kapcsolatban – annak alapján, hogy az özvegy 1977 októberétől folyamatosan különböző szervekkel levelezett a baleset üzemi jellegének elismerése érdekében – a Ptk. 326. §-a (2) bekezdésének alkalmazását látta indokoltnak. Rámutatott arra, hogy a Ptk. 280. §-ának (3) bekezdése a hat hónapon túli járadékigények kielégítésére is lehetőséget ad olyan esetekben, amikor a jogosult akadályozva volt az igény korábbi érvényesítésében. Ilyen akadálynak minősítette azt, hogy az alperes a balesetről felvett jegyzőkönyvet nem küldte meg az özvegynek, illetve, hogy a baleset üzemi jellegének megállapításával kapcsolatban eljárás volt folyamatban. A megtérítési igény érvényesítésének alapjául szolgáló, az alperes által nem is vitatott ittas vezetés tényét a gépkocsivezető ellen folyamatban volt büntetőper anyaga alapján megállapította, tehát erre figyelemmel indokoltnak látta az alperes marasztalását.
A megyei bíróság ítéletének azon része ellen emelt törvényességi óvás, amellyel az alperest 88 471 Ft-ban és annak 1980. március 17-től járó évi 15% kamatában marasztalta, alapos.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a halálos kimenetelű baleset 1974. május 9-én történt. Ezt követően – az eddigi adatok szerint 1975-ben – az özvegy a felperestől megkapta a dologi károk ellenértékét és a temetés költségeit. Adatok vannak arra is, hogy 1977–1978-ban az özvegy az alperessel, a társadalombiztosítási szervekkel és az ügyészséggel levelezést folytatott a baleset üzemi jellegének elismerése végett, nincs azonban semmi adat a perben arra, hogy 1975. és 1977. évek között tett-e valami intézkedést járadékigényének az érvényesítése érdekében. A felpereshez 1979. február 7-én érkezett özvegy J. E.-né beadványa, amelyben előadta, hogy özvegyi nyugdíjat csak egyévig kapott és visszamenőlegesen is kérte a kártérítés kifizetését. E beadványon található – feltehetően a felperes alkalmazottjától származó – rendelkezés arra, hogy „a Ptk. 280. § (3) bekezdés alkalmazásától tekintsünk el”. A felperes a rendelkezésnek megfelelően számította ki a balesetig visszamenőleg az özvegy járadékát, és ennek megfelelően történt annak kifizetése is.
Ilyen adatok mellett az alperes nem indokolatlanul sérelmezte, hogy a bíróság a Ptk. 280. §-a (3) bekezdésének rendelkezését nem alkalmazta. Az a körülmény ugyanis, hogy 1977–1978-ban az özvegy levelezést folytatott különböző szervekkel valamilyen címen való kártalanítás érdekében – ami lehetővé teszi az igényérvényesítési késedelem kimentettségének mérlegelését – nem teszi indokolttá a vizsgálat mellőzését arra vonatkozóan, hogy a 6 hónapnál régebben lejárt járadékok tekintetében történt-e valamilyen jogfenntartó lépés az igény érvényesítése céljából. A jogosult a 6 hónapnál régebben lejárt járadékot csak akkor érvényesítheti, ha alapos oka volt annak, hogy az igényérvényesítés 6 hónapon belül nem történt meg. A Polgári Törvénykönyv e rendelkezésének indokolása szerint az ilyen szolgáltatásoknak a mindennapi életszükségletek kielégítését célzó jellegével ugyanis nem fér össze, hogy hosszabb időre visszamenőleg tőkekövetelésszerűen váljanak érvényesíthetővé. Kivétel e szabály alól, ha a jogosult személyében vagy körülményeiben rejlő oknál fogva alapos indokból nem tudta érvényesíteni a hátralékos részleteket; a korábban elmondottakból következik azonban, hogy ezt a kivételt szorosan kell értelmezni.
Kétségtelen, hogy a fenti rendelkezés bírósági úton történő érvényesítésre vonatkozik, tehát a felperes megtehette, hogy a szóban levő rendelkezést nem alkalmazta, de ebben az esetben számolnia kellett azzal, hogy a törvényi rendelkezés mellőzésével kifizetett összeget bírósági úton már nem érvényesítheti.
E tény- és jogkérdések tisztázása nélkül a hat hónapnál régebben lejárt igényre vonatkozó döntés megalapozatlan, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amellyel az alperest 88 471 Ft és 1980. március 17-től számítandó évi 15%-os kamatában marasztalta, hatályon kívül helyezte és ebben a keretben a másodfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. G. törv. III. 30 118/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás