MK BH 1983/138
MK BH 1983/138
1983.03.01.
A felmondást hatálytalanítani kell, ha megállapítható, hogy a felmondás célja a helytálló bírálatot gyakorló és emiatt összeférhetetlennek minősített dolgozó eltávolítása volt [1967. évi II. törvény 2. §, 29. §; MK 95. sz.].
A felperes igazgatója az 1981. február 16-án hozott határozatával az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése alapján felmondással szüntette meg az alperes munkaviszonyát. A határozat indoklása szerint az alperes munkaviszonyának megszüntetésére azért került sor, mert:
1. a munkahelyi magatartásán a felmerült kifogások ellenére sem változtatott;
2. egyre gyakoribbá és súlyosabbá váltak konfliktusai az iskolavezetéssel, munkatársaival és a tanulókkal egyaránt;
3. a szakmai munka végzésére vonatkozó kritikai észrevételek jogosságát alaptalanul vitatta;
4. feletteseivel szemben megengedhetetlen hangnemet használt munkájának, magatartásának jogos bírálata kapcsán, ezen a magatartásán többszöri figyelmeztetés ellenére sem változtatott;
5. 1980. szeptember 22-én írásbeli figyelmeztetésben részesült a megyei kórház ügyeibe való illetéktelen beavatkozásért, az iskola-kórház kapcsolat bomlasztásáért;
6. a munkavégzés során tanúsított nevelői magatartása a szakközépiskolai rendtartásban meghatározott elvekkel ellentétes;
7. a megyei tanács elnöke által 1980. december 1. napján elrendelt és egy hattagú bizottság által lefolytatott vizsgálat megállapításai egyértelműen alátámasztják, hogy összeférhetetlenségével káros irányba befolyásolta a nevelőtestület tevékenységét és ez negatívan hatott a nevelésre is.
A felmondás előtt az alperesnek középiskolai kollégiumi nevelői, valamint napközis nevelői állást ajánlottak fel, azonban egyiket sem fogadta el.
Az alperes a felmondás hatálytalanítása iránt kérelmet nyújtott be a döntőbizottsághoz. Ebben arra hivatkozott, hogy a felmondás indoklása nem felel meg a valóságnak, nem tűnik ki világosan a felmondás oka, annál inkább a munkáltató részéről ellene irányuló személyeskedés.
A döntőbizottság a határozatával hatályon kívül helyezte a felmondást.
A határozatot a munkáltató keresettel támadta meg. Ebben kérte a felmondás hatályban tartását, egyúttal – lényegében összegezve – közölte a felmondás indokait. Eszerint az alperes gyakran összetűzött a pedagógus kollégákkal, beleavatkozott a dolgaikba, agresszív magatartása miatt a vezetéssel is állandóan szembehelyezkedett és a tanulókkal sem a helyes pedagógiai módszereknek megfelelően bánt.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével elutasította az alperesnek a felmondás hatálytalanítására irányuló kérelmét.
A bizonyítási eljárás anyagának értékelése alapján azt a következtetést vonta le, hogy a munkáltató felmondása megalapozott volt, megfelelt a jogszabály feltételeinek, valamint a Munkaügyi Kollégium 95. számú állásfoglalásában foglaltaknak. A felmondási okok valósak és alaposak.
A munkaügyi bíróság ítélete ellem emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság az új eljárás során 19 tanút hallgatott ki, akik közül kilencen a felperes dolgozói, hárman a felperessel együttműködő kórház orvosai, hatan pedig a megyei tanács által elrendelt vizsgálatot végző bizottság tagjai. Tanúként hallgatta ki továbbá az iskola szakfelügyelőjét is.
Az alperes munkatársai és a vele munkakapcsolatban álló orvosok az alperes munkájáról, magatartásáról, valamint a vezetőihez, a kollégáihoz és a tanulókhoz való viszonyáról közvetlen tapasztalataik alapján tettek előadást. Egybehangzóan vallották, hogy az alperes nagyon jó pedagógus. A tanítást hivatásának tartja és eredményesen végzi. A tanulókat szereti, de szigorú és következetes velük. Munkatársaival őszinte, nyílt és bíráló. Szakmai kérdésekben sok vitát kezdeményez, de engedi magát meggyőzni is. Valamennyien állították, hogy az alperessel jó viszonyban vannak és nem tapasztalták, hogy a többi pedagógussal szemben durva, sértő magatartást tanúsított, vagy a kórházban kifogásolható módon viselkedett volna. Hangot adtak annak a véleményüknek is, hogy a felperesnél a munkahelyi hangulat megromlásáért elsősorban az igazgató a felelős. Vallották, hogy a tantestületben a hangulat változatlanul rossz, a tantestületi egység az alperes távozását követően sem állott helyre.
A vizsgálóbizottság tagjai az alperesről az igazgatóval, a pedagógusokkal és a kórház igazgatójával folytatott beszélgetések alapján – lényegében a jelentésben foglaltakat megismételve – tettek tanúvallomást. Közvetlen tapasztalatuk az alperes magatartását illetően nem volt. Megerősítették azonban ők is, hogy a tantestületben a munkahelyi hangulat változatlanul rossz maradt, és az igazgatónő a munkastílusán az alperes távozását követően sem változtatott. Ezért döntés született arról, hogy az igazgatónak az 1981–82-es tanév végével lejárt vezetői megbízatását felettesei nem hosszabbítják meg.
A tanúvallomások tartalmának egybevetése alapján a következőket lehet megállapítani:
– a felmondás indokainak egy része nem felel meg a valóságnak;
– a valós felmondási okok pedig jellegüknél fogva nem szolgálhattak alapul a munkaviszony megszüntetésére;
– a felperes a felmondási jogát nem társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolta.
A hét felmondási ok közül négy (a 2., 3., 4. és a 7. pont) valódisága nem bizonyosodott be.
A felperes nem bizonyította, hogy az alperes egyre gyakoribb és súlyosabb konfliktusokba került a tanulókkal és a munkatársaival (2. felmondási ok).
Az alperes közvetlen munkatársainak a tanúvallomásai alapján tényként állapítható meg, hogy az alperes igen jó szakember és olyan pedagógus, aki a tanítványaival sokat törődött, szerette őket. Szigorú és következetes volt, de az osztályában jó hangulat uralkodott.
Azok a hallomáson alapuló tanúvallomások, amelyek szerint az alperes mások előtt jogosan kifogásolta a tanulók viselkedését, öltözködését, illetőleg kirívó esetekben erősebb kifejezést is használt, még valóságuk esetén sem bizonyítják, hogy az alperes súlyos konfliktusokba került volna a tanítványaival.
Nem bizonyosodott be az sem, hogy az alperes és pedagógustársai között gyakori és súlyos nézeteltérések voltak. A felperesnek az eljárás során kihallgatott dolgozói, az iskolával együttműködő kórház orvosai és a szakfelügyelő a felmondásnak ezt az indokát lényegében megcáfolták. Az alperes magatartását e körben – tizenhárom tanúval szemben – négy munkatársa marasztalta el. Azt az állításukat azonban, hogy az alperes összeütközésbe került a pedagógustársaival, ők sem tudták konkrét és közvetlen tapasztalatokon alapuló tényekkel alátámasztani.
Az alperes magatartásának vizsgálata során nem hagyható figyelmen kívül V. O. tanár álláspontja sem, akit a felperes iskolánál új igazgatóként vettek számításba. Tanúként történt kihallgatása során többek között a következőket adta elő:
„... egyébként még egyszer hangsúlyozom, hogy ha mind a ketten ott maradnak az iskolában (mármint az igazgatónő és a felperes), nem vállalom el a funkciót, ha a felperesnek kell csak visszajönnie és az igazgatónő megy, akkor én ezt vállalom”.
Az alperes és a munkatársai között gyakori és súlyos összeütközések tényének mond ellent a felmondást megelőző vizsgálatának az a megállapítása is, hogy a pedagógusok fele az igazgatóval szemben az alperes mellé állt.
Nem tekinthető bizonyítottnak az a felmondási ok sem, hogy az alperes alaptalanul vitatta a szakmai munkavégzésre vonatkozó kritikai észrevételek jogosságát (3. pont). A felperes a felmondásának ezt a megállapítását lényegében csak azzal kívánta bizonyítani, hogy az alperes nem értett egyet az 1978/79. tanévben adott jelentésére vonatkozó észrevételekkel. Sz. E.-né szakmai igazgatóhelyettes vallomása szerint az alperes a kifogásokra azt válaszolta, hogy ő nem tud jobb jelentést készíteni. Az azonban nem állapítható meg, hogy a kritika jogos volt-e és azt az alperes alaptalanul vitatta-e. M. J.-né tanú ugyanis előadta, hogy az igazgatóhelyettes megmutatta neki az alperes jelentését, és szerinte nem a jelentés, hanem azoknak a kérdéseknek a feltevése volt rossz, amelyek alapján a jelentést el kellett készíteni.
Nem bizonyította továbbá a felperes azt a felmondási okot sem, hogy az alperes a feletteseivel szemben a munkájának és a magatartásának jogos bírálata során megengedhetetlen hangot használt (4. pont). A tanúvallomások és az iratoknál található egyéb bizonyítékok sem tartalmaznak olyan konkrét adatokat, amelyek alapján megállapítható volna, hogy az iskolavezetés jogosan bírálta az alperest és erre ő megengedhetetlenül reagált volna.
Nem felel meg a valóságnak végül az a felmondási ok sem, hogy az alperes összeférhetetlenségével káros irányba befolyásolta a nevelőtestület egységét, és ez negatívan hatott a nevelésre (7. pont). A munkáltató a lefolytatott eljárás során e felmondási okkal kapcsolatban csak azt kívánta bizonyítani, hogy az alperes összeférhetetlen volt és megosztotta a nevelőtestületet.
Tény, hogy a felperes szakmai kérdésekről sokat és hevesen vitatkozott. Nyíltan és szemtől szembe tett szóvá olyan dolgokat, amelyeket helytelennek tartott.
Ennek során esetenként indulatos volt, erősebb hangot használt, de elvétve az is előfordult, hogy gúnyos vagy más – a tantestületben ugyan megszokottnak tekinthető, de kifogásolható – kijelentéseket tett.
Az összeférhetetlenség fogalma azonban többet takar a visszásságok, a helytelen vagy annak tartott intézkedések, magatartások erőteljesebb kifogásolásánál. Feltételezi az együttműködési képesség teljes hiányát, a baráti és a munkatársi kapcsolatok létesítésére való alkalmatlanságot is. Az alperesről viszont tizenhárom munkatársa vallotta, hogy jó viszonyban vannak, kifogástalanul együttműködnek, és többen értékelték elismerőleg az alperes közösségi munkáját is.
Nem állapítható meg az alperes felelőssége a nevelőtestület egységének a bomlasztásáért sem. Már a vizsgálóbizottság jelentése is megállapította, hogy az iskola jelenlegi szervezetének létrehozásától kezdve megosztott a tanári kar és az egység, a megfelelő hangulat az erélytelen vezetés miatt ki sem alakult. Azt is rögzítette, hogy fokozta a kedélyeket az igazgató kampányjellegű fellépése az alperes ellen. A pedagógusok egy része helyeselte, mások kifogásolták, hogy az igazgató az alperes minden lépését figyeli. Az tehát, hogy a tantestület megoszlott az igazgató és az alperes között, elsősorban nem az alperes magatartásának, hanem az igazgató intézkedéseinek a következménye volt. Arra nézve ugyanis semmilyen adat nem merült fel, hogy az alperes korábban csoportosulást hozott volna létre maga körül, vagy egyébként bomlasztó magatartást tanúsított volna a tantestületben.
Tény, hogy a vizsgálóbizottság tagjai az igazgató mellett elsősorban az alperest marasztalták el a tantestületben uralkodó hangulatért. Tanúvallomásuk mérlegelése során azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vizsgálatot az igazgató kérésére, az alperes ellen tett bejelentés miatt folytatták, és ez a tantestületben is köztudomású volt. Ezért kérdéseik – miután a velük közölt információk jelentős része az alperesre vonatkozott – célirányosak voltak. Az alperes személye így előtérbe került, s ez alapvetően meghatározta, hogy a bizottság a tantestület ellentmondásos helyzetének kialakulásában az alperesnek a ténylegesnél nagyobb szerepet tulajdonított.
Valós azonban a felmondásnak az az indoka, hogy az alperesnek egyre gyakoribbá és súlyosabbakká váltak a konfliktusai az iskolavezetéssel (2. pont). Ez azonban elsősorban az iskolavezetésnek felróható okokból következett be. A vezetés és a szakmai irányítás hibáit részletesen feltárta a szakemberekből álló vizsgálóbizottság jelentése. Rámutatott többek közt – és ezt a bírósági eljárás egyéb adatai is igazolták –, hogy az igazgató nem viselkedett mindig vezetőhöz méltóan. Nem volt tárgyilagos és őszinte. Intézkedéseit a határozatlanság jellemezte, döntéseit – de a testületi döntéseket is – indokolatlanul megváltoztatta. Az ilyen magatartásnak természetes következménye, hogy a vezető a beosztottakkal szembekerül. A beosztottaknak nem lehet felróni, ha ezeket a jelentéseket nyíltan szóvá teszik és közlik a véleményüket a helytelen gyakorlatot folytató vezetővel.
Bizonyított az a felmondási ok is, hogy az alperest az iskola igazgatója 1980. szeptember 22-én írásbeli figyelmeztetésben részesítette, mert az egyik tanulója beiskolázása érdekében vitatkozott a kórház igazgatójával. Arra nézve azonban semmilyen adat nem merült fel, hogy az alperes ezt a magatartását megismételte volna, vagy egyébként rontotta volna az iskola és a kórház közötti kapcsolatot. Ennek ellenkezőjét bizonyította dr. Sz. Zs. tanúvallomása, aki szerint az alperes a kórház dolgozóival jó munkakapcsolatban volt. Ezért a felmondásnak ez az indoka sem lehet alapja a munkaviszony megszüntetésének.
Nem értékelhetők viszont külön azok a felmondási indokok, hogy az alperes szakközépiskolai rendtartás előírásaival ellentétes magatartást tanúsított (6. pont), illetőleg hogy magatartásán a felmerült kifogások ellenére sem változtatott (1. pont). Ezeket az összefoglaló indokokat ugyanis a felperes az előzőekben értékelt konkrét felmondási okokra alapította.
Az Mt. 29. §-a szerint a felmondást – többek között – akkor kell hatálytalanítani, ha az abban megjelölt indok valótlan. A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 95. számú állásfoglalása pedig rámutat, hogy a felmondás hatálytalanításának van helye abban az esetben is, ha a felmondás indokolása megfelel ugyan a valóságnak, de nyilvánvalóan nem szolgálhat alapul a munkaviszony megszüntetésére.
A felmondás bizonyított okai az adott esetben nem támasztják alá okszerűen az alperes munkaviszonyának felmondását. Kétségtelen, általában alapos felmondási oknak minősülhet, hogy a beosztottnak gyakori és súlyos konfliktusai vannak a vezetőkkel, indulatain nem tud uralkodni, illetőleg kifogásolható magatartásán figyelmeztetés ellenére sem változtat. A dolgozó magatartását azonban nem lehet a vezetés minőségétől, a munkahelyen uralkodó hangulatától és stílusától elkülönítve értékelni. Természetes emberi reakció, hogy a helytelen vezetői intézkedés és a sokszor ismétlődő kampányszerű, megalapozatlan számonkérés indulatokat vált ki a beosztottból. A helytelen vezetői magatartás oda is vezethet, hogy a beosztott idővel a helyes intézkedéseket is kétkedéssel fogadja, a jogos kritikát is visszautasítja.
A kialakult konfliktusoknak nem lehetett az a megoldása, hogy az egyébként kifogástalan szakmai munkát végző beosztott munkaviszonyát szüntessék meg. Elsősorban a vezetés bizonyított hibáit kellett volna megszüntetni és annak megfelelő színvonalát biztosítani.
Az említett állásfoglalás szerint hatálytalanítani kell a felmondást akkor is, ha megállapítható, hogy a munkáltató e jogát nem a társadalmi rendeltetésének megfelelően gyakorolta. Az állásfoglalás különösen azt az esetet minősíti ilyennek, ha a felmondás célja a helytálló bírálatot gyakorló dolgozó eltávolítása volt. A lefolytatott eljárás adatai pedig azt bizonyítják, hogy az alperest éppen – a túlnyomórészt helytálló – bírálatai miatt minősítették összeférhetetlennek, és az igazgató a munkaviszonya megszüntetésével a további bírálatoknak kívánta elejét venni.
A per valamennyi bizonyítékának egybevetése alapján tehát a munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes keresetét elutasítja. (M. törv. II. 10 241/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás