MK BH 1983/141
MK BH 1983/141
1983.03.01.
A dolgozó nemcsak a munkáltató általa sérelmesnek tartott intézkedésének megváltoztatása iránt, hanem azért is kezdeményezhet munkaügyi vitát, mert a munkáltató valamely intézkedést elmulasztott [1967. évi II. törvény 63. § (1) bek., 64. § (1) bek.; 19/1979. (XII. 1.) MüM sz. r. 10. § (1) bek.].
Az alperes portásként áll a felperes alkalmazásában. 1980. május 1-jétől hét egymást követő napon át folyamatosan dolgozik, utána egy szabadnapot és egy pihenőnapot kap. Munkaidő-beosztása egyebekben három műszakos. 1982. április 4-én és május 1-jén is dolgozott, de állítása szerint az e napokon végzett munka díját nem kapta meg.
Emiatt a döntőbizottsághoz fordult, és arra kérte kötelezni a munkáltatót, hogy az említett munkaszüneti napokon végzett munkáért a 17/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 39. §-ának (2) bekezdése szerinti díjazást részére fizesse meg. A kollektív szerződés 23. pontjára hivatkozással 1980. május 1-jétől kezdődően – igényt tartott a folytonos munkarendben végzett munkákért járó – havi törzsbére 10%-ának megfelelő – műszakpótlék és kamatai megfizetésére is.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával arra kötelezte a felperest, hogy az alperesnek a munkaszüneti napokon végzett munka díjaként 304 forintot, 6750 forint műszakpótlékot s ennek évi 5% kamatát, 337 forintot fizessen meg.
A döntőbizottság határozatát a munkáltató támadta meg keresettel. Ebben annak a megállapítását kérte, hogy az alperes a szóban levő munkaszüneti napokra járó díjazást megkapta, továbbá hogy a 10% műszakpótlék nem illeti meg, tekintettel arra, hogy az alperes nem folytonos munkarendben dolgozik.
A munkaügyi bíróság jogerős végzésével hatályon kívül helyezte a döntőbizottság határozatát.
A végzés indokolása szerint a bíróság a Pp. 357. §-a (2) bekezdésének második fordulata szerint határozott, mivel a döntőbizottság hatáskörét túllépve járt el, amikor munkáltatói határozat hiányában érdemben bírálta el a felek közötti vitát.
A munkaügyi bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1967. évi II. törvény 63. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó és a munkáltató között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában (munkaügyi vita) – ha jogszabály kivételt nem tesz – a munkaügyi döntőbizottság jár el.
Az 1967. évi II. törvény 64. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaügyi döntőbizottság eljárása kérelem alapján indul meg.
A 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 10. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a döntőbizottsághoz benyújtott kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmes intézkedés megváltoztatására vagy az elmulasztott intézkedés teljesítésére vonatkozó határozott kérelmet, a kérelem alapjául szolgáló tényeket és bizonyítékokat.
E rendelkezések alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felek között keletkezett vita munkaügyi vita, amelynek elbírálása a döntőbizottság hatáskörébe tartozik.
A munkáltató határozatának vagy intézkedésének hiánya ugyanis nem akadályozza a munkaügyi vita, illetőleg a per érdemi elbírálását, mert a munkáltató valamely mulasztása is alapul szolgálhat arra, hogy a dolgozó jogait a döntőbizottság előtt érvényesítse.
Egyebekben megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a munkaügyi bíróság – saját álláspontjához képest – akkor járt volna el helytállóan, ha a döntőbizottság határozatának hatályon kívül helyezésén túl a munkaügyi eljárást és a pert is megszünteti. (M. törv. II. 10 324/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás