BK BH 1983/142
BK BH 1983/142
1983.04.01.
Ha az elkövető ténybeli tévedésének kialakulását neki felróható gondatlanság idézte elő, a büntetőjogi felelősségét gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatt kell megállapítani, feltéve, hogy a Btk. Különös Része a gondatlan elkövetést büntetni rendeli [Btk. 27. §, 170. § (6) bek. 3. tétel].
A megyei bíróság a terhelt bűnösségét életveszélyt okozó, gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségében állapította meg, és ezért 6 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a büntetés végrehajtása esetén a szabadságvesztést fogházban kell foganatosítani.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt házasságából 4 gyermek származott. A nagy létszámú család szűkös anyagi körülmények között élt. A terheltet a férje hibáztatta a sok gyermek születése miatt, sőt ezért tettlegesen is bántalmazta.
A terhelt észlelte, hogy immár ötödik gyermekével terhes, és terhességének előrehaladottsága folytán annak megszakítására már nincs mód. Az újabb veszekedésektől és férje bántalmazásától tartva környezete előtt titkolta terhességét, és úgy gondolta, hogy orvosi vizsgálatra csak közvetlenül a szülést megelőző időpontban fog jelentkezni.
A vádbeli napon a terhelt a kora hajnali órákban erős fájdalmakat érzett, és a magzatvíz is elfolyt. A terhelt ekkor szólt a legidősebb – 12 éves – leánygyermekének, hogy szülni fog, majd egy tiszta lepedőt vett magához, és a konyhában levő heverőhöz ment. Mivel azonban a 3 éves beteg gyermeke utána ment, és nem akart a gyermek előtt szülni, úgy határozott, hogy a konyhából nyíló kamrahelyiségben fogja a világra hozni gyermekét.
A világítás nélküli, sötét kamrahelyiségben a lepedőt a mosásra előkészített szennyes ruhákra térítette, majd kb. 1/4 óra leforgása alatt megszülte a gyermeket. Az újszülött a ruhákra terített lepedőre esett, miközben a köldökzsinór elszakadt. Az újszülöttnek a lepedőre esésekor a terhelt nyekkenő jellegű hangot hallott, majd az újszülött rövid ideig halk, sírásszerű hangot adott. A terhelt tenyerébe fogta az újszülöttet, és a sötétség ellenére igyekezett megnézni. A váratlanul és gyorsan lezajlott (ún. rohamos) szülés utáni állapotában a kézben tartott csecsemőn mozgást vagy egyéb életjelenséget nem észlelt, és minthogy sírást sem hallott, a terheltben az a feltevés alakult ki, hogy a csecsemő már nem él. Ekkor az újszülöttet a kamrahelyiségben levő fürdőköpenybe, majd gyermekének kabátjába betakarta, és a fűtetlen, cementes kamra kövezetére helyezte.
A terhelt visszament a konyhába, lefeküdt a heverőre, és a legidősebb leánygyermekével – annak érdeklődésére – közölte, hogy a csecsemő meghalt. A későbbiek során érdeklődött 12 éves gyermekétől, hogy hall-e sírást a kamrából, de a gyermek nemleges választ adott.
A terhelt a szülést követően erősen vérzett, és a nagyfokú vérveszteség folytán egyre gyengébb állapotba került. A délelőtti és a koradélutáni napszakban időnként tudatborult állapotba került, de segítséget nem hívott.
A terhelt férje délután érkezett haza, értesült feleségétől, hogy szült, és az újszülött meghalt. A terhelt férje elhívta a sógornőjét, majd a mentőkért és a rendőrségre telefonáltak. A 12 éves kislány a kamrából behozta az újszülöttet, és az anyja mellé helyezte. A terhelt az újszülöttet kitakarva észlelte, hogy az él.
A mentő az újszülöttet és a terheltet kórházba szállította, ahol megállapították, hogy az érett, életképes újszülött életveszélyes állapotban van, mivel testhőmérséklete a 33 C fokot sem érte el. Ezt az életveszélyt sikerült akként elhárítani, hogy a gyermeknél maradandó fogyatékosság vagy egészségromlás sem jelentkezett.
Mintegy két hét elteltével a terheltet és a csecsemőt a kórházból hazabocsátották. Azóta a gyermek a terhelt gondozása alatt áll, aki lelkiismeretesen és jó anya módjára látja el.
A terhelt a szüléskor és az azt követő időben fennálló tudatzavart állapota folytán cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében enyhe fokban korlátozva volt.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság határozatának a cselekményt minősítő, a büntetést kiszabó és a büntetés-végrehajtási fokozatot megállapító rendelkezéseit megváltoztatta: a terhelt cselekményét emberölés bűntette kísérletének minősítette, és ezért a terheltet 2 évi – végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén ezt a büntetést börtönben kell végrehajtani.
A Legfelsőbb Bíróság ítélete ellen a cselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, valamint a büntetés-végrehajtási fokozatra vonatkozó rendelkezések miatt emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés elbírálása során úgy találta, hogy a megyei bíróság a tényállást minden vonatkozásban megalapozottan, a rendelkezésre álló bizonyítékok helyes értékelésével állapította meg, és helyes az a megállapítása is, hogy a terhelt az újszülött életben léte tekintetében ténybeli tévedésben volt, s ezt a tévedését gondatlanság okozta.
Ennek ellenére a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó álláspontjával nem értett egyet, és a terhelt cselekményét emberölés bűntette kísérleteként értékelte.
Álláspontját arra alapította, hogy a tévedés csak akkor zárja ki az elkövető büntethetőségét, ha a jogilag jelentős tényről az elkövetés időpontjában nem tudott, de a Btk. 27. §-ában foglalt rendelkezés nem alkalmazható annak javára, aki a tévedését maga okozza. Az eljárás adataiból – a Legfelsőbb Bíróság szerint – viszont az következik, hogy a terhelt az újszülött halálával kapcsolatos téves tudatát szándékosan maga alakította ki, s mivel e téves képzet kialakítása szándékos mulasztással és annak ismeretében történt, hogy a magára hagyott újszülött halála külső segítség hiányában bekövetkezhet: eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérlete megállapításának van helye.
A Legfelsőbb Bíróság fentiekben kifejtett álláspontja a Btk. 27. §-ában foglalt rendelkezés téves értelmezésén alapszik.
A Btk. 27. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint büntethetőséget kizáró ok valósul meg, ha a ténybeli tévedés kialakulásában az elkövetőnek még a gondatlansága sem állapítható meg. A Btk. 27. §-ának (3) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint abban az esetben azonban, ha az elkövető tévedését neki felróható gondatlanság idézte elő, tehát az elkövető a tőle elvárható figyelem vagy körültekintés mellett felismerhette volna a való tényt, és ugyanakkor a cselekménynek gondatlanságból elkövetését a Btk. a Különös Részben büntetni rendeli: az elkövető felelősségét gondatlan bűncselekményben kell megállapítani.
A Legfelsőbb Bíróság határozatának indokolásából az tűnik ki, hogy az elkövető tévedése – mint büntethetőséget kizáró körülmény – csak abban az esetben zárja ki a büntetőjogi felelősség megállapítását, ha az elkövetőt más tévedésbe ejti vagy tévedésben tartja és ennek hatása alatt cselekszik, míg ettől eltérő egyéb esetben az elkövető büntetőjogi felelőssége megállapítható.
Ez az álláspont téves.
A szándékos bűnösség megállapításának feltétele, hogy az elkövető tudata átfogja a bűncselekmény tárgyának és tárgyi oldalának lényeges ismérveit. Ha ezek tekintetében az elkövető tévedésben van – függetlenül attól, hogy más ejtette-e tévedésbe, vagy pedig a körülmények gondos figyelembevételének az elmulasztása folytán nem ismeri fel a valóságnak megfelelően a tényeket – a tévedésre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, és a szándékos bűncselekmény megállapítása szóba sem kerülhet.
A megyei bíróság ítéletében helyesen fejtette ki a Btk. 27. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmét és – a vádtól eltérően – törvényesen minősítette a terhelt cselekményét életveszélyt okozó, gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségének. Törvénysértéssel változtatta meg tehát a Legfelsőbb Bíróság a cselekmény jogi minősítésére vonatkozó rendelkezést.
A bűnösség téves megítélése és a cselekmény helytelen minősítése a Legfelsőbb Bíróság részéről eltúlzott mértékű büntetés kiszabását eredményezte, a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje is olyan tartamú, amely vétség esetében a Btk. 89. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint nem alkalmazható. Végül ugyancsak a fentiekben említett okra vezethető vissza a büntetés-végrehajtási fokozat téves megállapítása.
Mindezekre tekintettel az Elnökségi Tanács megállapította, hogy a törvényességi óvással megtámadott legfelsőbb bírósági határozat a cselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, valamint a büntetés-végrehajtási fokozat megállapítására vonatkozó részében törvénysértő, ezért az ítélet fenti rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot.
Ennek során az Elnökségi Tanács – a megyei bíróság álláspontjával egyetértésben – a terhelt cselekményét a Btk. 170. §-a (6) bekezdésének 3. tétele szerinti életveszélyt okozó, gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségének minősítette.
A büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezés meghozatala során az Elnökségi Tanács észlelte, hogy az eljárt bíróságok a terhelt terhére jelentkező súlyosító körülményt nem észleltek, ezzel szemben nyomatékos enyhítő körülményként vették figyelembe a terhelt büntetlen előéletét, többgyermekes családos állapotát, beismerését, megbánást mutató magatartását, a gondatlan cselekmény elkövetése idején a beszámíthatóság tekintetében fennálló enyhe fokú korlátozottságot, amely az elvárhatóság mértékére volt kihatással, valamint azt a körülményt, hogy a terhelt kisgyermekét azóta a jó anya gondosságával neveli és gondozza.
A cselekmény tárgyi súlyára, a bűnösség fokára, valamint a már említett bűnösségi körülményekre tekintettel az Elnökségi Tanács úgy találta, hogy az első fokon eljárt megyei bíróság által kiszabott 6 hónapi szabadságvesztés alkalmas a büntetési cél elérésére, s ennek a Btk. 89. §-ának (1) bekezdése alapján 2 évi próbaidőre felfüggesztése is kellően szolgálja a visszatartó hatást.
Minthogy a terhelt cselekménye vétség, az Elnökségi Tanács megállapította, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a büntetést fogházban (Btk. 44. §) kell foganatosítani. (Eln. Tan. B. törv. 1029/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás