BK BH 1983/143
BK BH 1983/143
1983.04.01.
A szigorított őrizet elrendelésének törvényi feltételeként megjelölt, háromszori – egyenként 1 évet meghaladó időtartamú – szabadságvesztés szempontjából kizárólag az alapítéletekben kiszabott büntetések az irányadók;
az összbüntetésként megállapított 1 évet meghaladó szabadságvesztés akkor is figyelmen kívül marad, ha az egymással ún. quasi halmazati viszonyban álló alapítéleteket érintett [Btk. 78. § (1) bek., 93. § (4) bek.].
A járásbíróság illetőleg a megyei bíróság a terheltet különböző vagyon elleni és más bűncselekmények miatt halmazati büntetésül – mint többszörös visszaesőt – 6 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre, továbbá 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a terhelt szigorított őrizetét, és meg szüntette a terhelt korábbi ügyében kiszabott szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot.
A terhelt ezt megelőzően a következő esetekben volt elítélve:
1. A járásbíróság 1972. július 14. napján tiltott határátlépés bűntettének kísérlete miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte.
2. Ezt követően a városi bíróság 1972. augusztus 7. napján különös kegyetlenséggel elkövetett könnyű testi sértés bűntette miatt 4 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ezt a bűncselekményt a korábbi elítélése előtt követte el.
3. A kerületi bíróság 1972. november 2. napján közveszélyes munkakerülés vétsége és lopás bűntette miatt 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ezt a bűncselekményt az 1. és 2. alatt hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követte el.
I. Az 1–3. alatt jelzett, egymással quasi halmazati kapcsolatban álló szabadságvesztéseket a kerületi bíróság 1973. január 19. napján összbüntetésbe foglalta, melynek mértékét 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztésben állapította meg, amelyet a terhelt 1973. november 12. napján töltött ki.
4. A járásbíróság az 1974. november 19. napján visszaesőként elkövetett járműlopás bűntette miatt 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte, amelyet 1975. augusztus 18. napján töltött ki.
5. A városi bíróság 1978. október 10. napján – az 1978 májusában elkövetett – lopás bűntette és közlekedési vétség miatt 1 évi és 10 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Ebből a büntetéséből 1979. október 24. napján került feltételes szabadságra.
A terhelt a jelen ügyben elbírált cselekménysorozatot a feltételes szabadság tartama alatt követte el.
Az eljárt bíróságok ítélete ellen a szigorított őrizet elrendelése miatt emelt törvényességi óvás alapos.
Az ügyben eljárt bíróságok álláspontja szerint a kerületi bíróság I. alatt jelzett összbüntetési ítéletével megállapított 1 évi és 4 hónapi szabadságvesztés – minthogy az alapítéletek egymással quasi halmazati viszonyban vannak – egyetlen elítélésnek számít. Mivel pedig ennek a büntetésnek a tartama az 1 évet meghaladja, és azt követően a terheltet még két esetben ugyancsak 1 évet meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélték: megvalósult a Btk. 78. §-ának (1) bekezdésében írt az a feltétel, amely szerint szigorított őrizet abban az esetben rendelhető el, ha az elkövetőt korábban legalább háromszor, egyenként egy évet meghaladó, végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték.
Ez az álláspont téves.
A Btk. 93. §-ának (4) bekezdése szerint, ha valamennyi bűncselekményt a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követték el (ún. quasi halmazat), az összbüntetés tartamát úgy kell meghatározni, mintha halmazati büntetést szabnának ki. Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy az így kiszabott büntetés egy elítélést jelent. Ez a rendelkezés a többszöri eljárás és elítélés tényéből fakadó indokolatlan hátrány kiküszöbölését célozza.
A Btk. 78. §-a szerint háromszori „egyenként egy évet meghaladó szabadságvesztés” a szigorított őrizet elrendelésének törvényes előfeltétele. Ennek indoka az, hogy e valóban igen szigorú intézkedés csak azokkal szemben kerülhessen alkalmazásra, akiknél a társadalom védelme ezt – a korábbi büntetések súlyára és hatástalanságára figyelemmel – nélkülözhetetlenné teszi. Ez a feltétel azonban csak akkor valósul meg, ha a terheltet alapeljárás során ítélték egy évet meghaladó szabadságvesztésre.
Az összbüntetésbe foglalás jogintézménye – amely alapvetően az elitélt érdekét szolgálja – nem szolgálhat alapul az igen súlyos joghátrány alkalmazására. Ebből a szempontból közömbös, hogy az alapügyekben elbírált cselekmények quasi halmazati kapcsolatban állnak-e egymással.
Az eljárt bíróságok álláspontjának elfogadása arra vezetne, hogy a terhelt éppen az egyébként érdekeit szolgáló összbüntetési eljárás elmaradása esetén jutna kedvezőbb helyzetbe a szigorított őrizet elrendelése szempontjából. Egyébként sem vitatható, hogy a szóban levő anyagi jogszabály alkalmazhatósága nem tehető függővé az összbüntetési eljárás lefolytatásától vagy annak elmaradásától.
Ez az álláspont nem érinti az ítélkezés során általánossá vált annak a gyakorlatnak a helyességét, mely szerint a szigorított őrizet feltételei szempontjából az egymással quasi halmazati viszonyban álló elítélések egy elítélésnek tekintendők (BJD 7301. sz.).
Minthogy a bíróság törvényi előfeltétel megvalósulásának hiányában rendelte el a terhelt szigorított őrizetét, ez az intézkedés törvénysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság azt hatályon kívül helyezte. (B. törv. IV. 44/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás