BK BH 1983/145
BK BH 1983/145
1983.04.01.
Jelentős értékre, dolog elleni erőszakkal, társtettesként elkövetett lopás helyett csoportosan, jelentős értékre nézve elkövetett rablás megállapítása és az egyedül élő, idős életkorú sértettel szemben az azt megvalósító terheltekre szigorú szabadságvesztés kiszabása [Btk. 83. §, 321. § (4) bek. b) pont].
A városi bíróság az I. r., a II. r. és a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki jelentős értékre dolog elleni erőszakkal, társtettesként elkövetett lopás bűntettében, és ezért az I. r. terheltet – mint többszörös visszaesőt – 3 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 5 évi eltiltásra; a II. r. terheltet – mint visszaesőt – 2 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 4 évi eltiltásra; a III. r. terheltet pedig 2 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte, egyben elrendelte mindhárom terhelt kényszergyógyítását.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A többszörös és különös visszaeső I. r. terhelt – aki nem sokkal korábban szabadult ki az utolsó büntetéséből – munkát nem vállalt, és folytatta alkoholista életmódját.
Az italboltban ismerkedett meg az ugyancsak alkalmi munkából élő és alkoholista életmódot folytató II. r. és III. r. terhelttel, akikkel ezt követően gyakran együtt italozott.
Az I. r. terhelt javaslatára elhatározták, hogy alkalmi munkavállalás céljából felkeresik a tanyáján egyedül élő sértettet. Fel is keresték, de munka nem lévén számukra, visszatértek a városba. Ekkor az I. r. terhelt közölte társaival, hogy a sértett nagyobb összegű pénzzel rendelkezik, javasolta, hogy azt szerezzék meg tőle. A terhelt társai a javaslatot elfogadták. Abban állapodtak meg, hogy visszamennek a sértetthez, ahol a II. r. és a III. r. terhelt kér bebocsátást, majd az ajtó kinyitása után a III. r. terhelt lábát az ajtónyílásba teszi, egyidejűleg a sértettet úgy meglöki, hogy az elessék, és ellenállásának meghiúsítása céljából nagykabátját a fejére teríti.
Másnap este a három terhelt taxival a sértett tanyájára ment, ahol az épület ablakán benézve észlelték, hogy az egyedül élő, idős, nagyot halló, gyengén látó és egyébként is beteges sértett a televízió előtt ül.
Ekkor a korábbi tervüket akként módosították, hogy behatolnak a lakásba, a II. r. terhelt beköti egy sállal a sértett szemeit, és mindvégig úgy tartja az összecsomózott sálat, amíg a két társa a sértett értékeit el nem tulajdonítja.
Tervüknek megfelelően egy kővel betörték a bejárati ajtó üvegezett részét, az ajtót belülről kinyitva behatoltak a lakásba. Ott a II. r. terhelt a nyaksálat átvetette a sértett fején, a sálat megkötve addig tartotta a kezében, amíg a két társa eltulajdonított egy vaskazettát a benne levő 210 000 forintos betétet tartalmazó, bemutatóra szóló takarékbetétkönyvet és 8290 forint értékű különböző értéktárgyakat. Ezután a terheltek a helyszínről eltávoztak. A sértett kára – 2950 forintot kivéve – megtérült.
Az ítélet a II. r. és a III. r. terhelttel szemben első fokon jogerőre emelkedett.
A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bűncselekmény minősítése és a terheltekkel szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés mértéke ellen a terheltek terhére emelt törvényességi óvás alapos.
Az eljárt bíróságok nem tulajdonítottak kellő jelentőséget annak a ténynek, hogy a terheltek az elkövetést megelőző napon abban állapodtak meg, hogy a sértett ellen erőszakot alkalmaznak, az eltulajdonítani szándékozott érték megszerzése érdekében. Szándékuk tehát kifejezetten jogtalan eltulajdonítás céljából történő elvételre irányult, melyet a sértett személyével szemben alkalmazott erőszakkal kívántak véghezvinni.
Erre figyelemmel a terheltek a Btk. 321. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rablás bűntettének törvényi tényállását kívánták megvalósítani, és a vádbeli napon elkövetett cselekmény véghezvitele mindenben megfelelt ennek az előzetes elhatározásnak.
A cselekmény minősítése szempontjából közömbös, hogy a terheltek – a körülmények módosulása folytán – a rablási erőszak egyik formáját egy másikkal váltották fel, nevezetesen a sértettel szemben a fizikai erőszakot – eredeti tervüktől eltérően – úgy alkalmazták, hogy őt a tényállásban írt módon védekezésre képtelen állapotba helyezték.
Szándékuk változatlanul arra irányult, hogy a sértettet fizikailag megakadályozzák abban, hogy a terheltekkel szemben ellenállást tanúsítson, és így meggátolja értékei eltulajdonítását.
Erre utal egyébként az a körülmény is, hogy a II. r. terhelt csak akkor vette le a sértett fejéről a sálat, amikor terhelt-társai a lopott dolgokkal már távozóban voltak.
A kifejtettekre tekintettel a terheltek cselekménye helyesen a Btk. 321. §-a (1) bekezdésének II. fordulatába ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerinti, jelentős értékre, csoportosan elkövetett rablás bűntettének minősül, amelyet az I. r. terhelt többszörös visszaesőként, a II. r. terhelt pedig visszaesőként valósított meg.
E bűncselekmény törvényi büntetési tétele 5 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztés.
A bűncselekményük tárgyi súlyára és a terheltek személyében rejlő társadalomra veszélyesség fokára tekintettel a terheltekkel szemben kiszabott büntetések kirívóan enyhék, amelyek nem szolgálják megfelelően a büntetés célját.
Mindhárom terhelt alkoholista, akik rendszeres munkát nem vállaltak, ezenfelül az I. r. terhelt – aki a bűncselekmény kezdeményezője, irányítója volt – többszörös, egyben különös visszaeső. Az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták a Btk. 98. §-ában és a 97. §-ának (3) bekezdésében a többszörös és különös visszaesőkre vonatkozó törvényi rendelkezést is.
A II. r. terhelt büntetése a megváltozott minősítéshez képest – figyelemmel a visszaesőkénti elkövetésre – ugyancsak kirívóan enyhe.
A két terhelttel szemben az enyhítő rendelkezés alkalmazására nincs törvényes lehetőség.
A III. r. terhelt a cselekményét mint fiatal felnőtt valósította meg. E körülményre figyelemmel a büntetlen előélete nem vehető figyelembe. A terhelt 14 éves korában állami gondozásba került, később nagyapja nevelte, aki időközben meghalt. Így a terhelt minden családi kötelék nélkül élt. Ezért vele szemben a Legfelsőbb Bíróság a törvényben írt büntetés legkisebb mértékét is túl szigorúnak értékelte és alkalmazhatónak találta a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének b) pontját.
A fent kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a határozatok törvénysértő részeit hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a terheltek cselekménye jelentős értékre, csoportosan elkövetett rablás bűntettének minősül; ezért az I. r. terheltet – mint többszörös visszaesőt – 7 évi szabadságvesztésre és 6 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. terheltet – mint visszaesőt – 5 évi szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra; a III. r. terheltet pedig 3 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a büntetést valamennyi terhelt esetében fegyházban [Btk. 42. § (2) bek. b) pont] kell végrehajtani. (B. törv. III. 1089/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás