BK BH 1983/147
BK BH 1983/147
1983.04.01.
I. A hivatalos személy által működése során elkövetett bántalmazás csak akkor valósítja meg a kényszervallatás bűntettét, ha az erőszak vagy fenyegetés alkalmazásának célja vallomás vagy nyilatkozat kikényszerítése [Btk. 227. §].
II. Azonos sértett sérelmére, ugyanazon célból több cselekménnyel megvalósított hivatali visszaélés folytatólagosan elkövetettként minősül, amennyiben az egyes magatartások között huzamosabb idő nem telt el [Btk. 12. § (2) bek., 225. §].
A katonai bíróság a rendőrtiszthelyettes vádlottat hivatali visszaélés bűntette és kényszervallatás bűntette miatt 5 hónapi, katonai fogdában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott mint ifjúságvédelmi feladatokkal megbízott rendőrnyomozó teljesített szolgálatot.
A fiatalkorú sértett a szülei lakását elhagyva oda több napon keresztül nem tért vissza. Ezt a körülményt a szülők a rendőrkapitányságon bejelentették, és kérték az intézkedést. A vádlott ennek alapján az üggyel foglalkozva, a fiatalkorút megtalálta és szüleihez kísérte. Ekkor a szülők kérték, továbbra is kísérje figyelemmel a fiatalkorú magatartását.
Ilyen előzmények után január 21. napján az ittas, szolgálatban nem levő vádlott az esti órákban az egyik szórakozóhelyen meglátta a fiatalkorút. Felelősségre vonta, hogy a késői időpontban miért tartózkodik nyilvános helyen, majd – szolgálatilag fellépve – elkísérte szülei lakására, ahol apja jelenlétében néhány esetben arcul ütötte.
Február 13. napján a vádlott szolgálatban volt, amikor észlelte, hogy a sértett ismét az egyik szórakozóhelyen italozik. Bár az intézkedésre alap nem volt, felszólította, menjen – a fiatalkorú által korábban ideiglenesen használt – lakásba. Ide a vádlott követte, majd ott kérdőre vonta. Az iránt érdeklődött, mit tud a lakásban fellelhető egyes tárgyak eredetéről, majd megkérdezte, hogy az utóbbi időben milyen bűncselekményben vett részt, s amikor a sértett erre nem adott választ, egy esetben tarkón ütötte.
A vádlott május 28. napján a sértettet indokolatlanul bekísérte a rendőrkapitányságra, majd odahívta az apját is. Itt ismét a magatartásával kapcsolatban tett fel kérdéseket. Ezek után együtt indultak a vádlott lakása felé. A vádlott eközben az utcán kifogásolta, hogy a sértett a hosszú haját miért nem vágatta le, majd a sértett hajába markolt, azt rángatta, valamint többször megütötte. Ezt a tevékenységét csak a vádlott apja felhívására hagyta abba.
I. Az ügy felülbírálata során a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottnak február 13. napján elkövetett azt a cselekményét, hogy a sértettet indokolatlanul bántalmazta, tévesen minősítette kényszervallatás bűntettének.
Az ezzel kapcsolatban megállapított tényállás szerint a vádlott indok nélkül kezdeményezett intézkedést, és érdeklődött a lakásban található egyes tárgyak eredetéről, eközben azt kérdezte a sértettől, milyen bűncselekmény elkövetésében vett részt legutóbb, majd amikor erre a kérdésre választ nem kapott, őt egy esetben megütötte.
A vádlott által feltett kérdések azzal függtek össze, hogy a sértett szülei korábban rendőri segítséget kértek, melynek alapján a vádlott továbbra is fokozott figyelemmel kísérte a fiatalkorú magatartását, s azt ismételten ellenőrizte. Mindezt egy ideig az apa tudtával és annak ellenkezése nélkül tette. A szülők által egy ideig nem kifogásolt felügyeleti tevékenysége során, szorosan ehhez kapcsolódóan tette fel az említett esetben is az általánosságban mozgó, konkrét tartalom nélküli kérdéseket, és ütötte meg a sértettet, amikor az nem válaszolt.
A vádlott tehát nem valamely konkrét vallomás vagy nyilatkozat kikényszerítése céljából bántalmazta a fiatalkorút.
A Btk. 227. §-ában írt kényszervallatás bűntettét viszont az a hivatalos személy követi el, aki azért alkalmaz erőszakot, fenyegetést vagy más hasonló módszert, hogy ezáltal vallomást vagy nyilatkozatot kényszerítsen ki. Minthogy az adott esetben a bántalmazás nem ebből a célból történt: kényszervallatás megállapítására nem kerülhetett sor.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vádlottnak ez a cselekménye nem minősül a Btk. 226. §-ában írt hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségének sem, a rendőri intézkedésre ugyanis alap nem volt, ezért a vádlottnak az említett cselekménye is hivatali visszaélés bűntettének minősül.
II. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, a vádlott attól kezdődően, hogy a sértett szülei a segítségét kérték, ismételten törvénybe ütköző módon intézkedett: azonos indíték alapján, egységes akaratelhatározással valósította meg a tényállásban írt hivatali visszaélés bűntettének minősülő cselekményt. Tekintettel a sértett azonosságára, valamint hogy az egyes ugyanolyan magatartások között huzamosabb idő nem telt el, a vádlott hivatali visszaélés bűntettének minősülő cselekménye a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése szerinti folytatólagosság egységébe tartozik. Ennek megfelelően megváltoztatta a cselekmények jogi minősítését és a bűncselekményeket folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettének minősítette, és az első fokon kiszabott szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. (Legf. Bír. Katf. I. 384/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás