PK BH 1983/151
PK BH 1983/151
1983.04.01.
I. Helyreigazító közleményként a sértett fél a válaszlevele közzétételét is kérheti. Ha a sajtó a sértett fél válaszlevelet nem közli, a sértett fél – a levél tartalmi körén belül – keresettel kérheti a helyreigazító közlemény közzétételének elrendelését.
II. A bíróság nem kötelezheti a sajtót olyan helyreigazításra, amely a sértett félnek a törvényes határidőn belül érvényesített igényét tartalmában meghaladja.
III. A helyreigazítás közlésének általában nem megfelelő módja az, ha olyan megjegyzéseket és egyéb nyilatkozatokat is fűznek hozzá, amelyek a közlemény sérelmezett tartalmát erősítik meg.
IV. A közlemény közzétételének módjával kapcsolatos esetleges megállapodást a bíróságnak a helyreigazítás szövegének megállapításánál figyelembe kell vennie [Ptk. 79. §; Pp. 342. §, 343. § (4) bek., 345. § (3) bek.].
A Somogyi Néplap 1982. április 28-i számának harmadik oldalán „Meddig mehetünk?” címmel cikk jelent meg, J. B. aláírásával. A cikk a név szerint és „kaposvári állampolgár”-ként megjelölt felperes és D. K.-né „szentendrei állampolgár” közös balatoni ingatlanával kapcsolatos építésügyi eljárás egyes körülményeit ismerteti. Írja, hogy a cikknek ezt a címet is lehetne adni: „Az állampolgárnak mindent szabad? Meddig mehetünk? Nem kellene néha jogvédelmet biztosítani a hatóság számára?” Majd ezt írja: „Az aktagyártásra gyakran a Tisztelt Állampolgár kényszeríti a hatóságokat… büntetlenül ki lehet osztani a hatóságot; vádakkal, rágalmakkal, személyes sertésekkel, illetve dolgozóit… Az említett ügyben 10 határozat, 9 fellebbezés és panasz, felülvizsgálati kérelem és levél található... közülük nem egy vádaskodó, rágalmazó, becsületsértő megjegyzések sorozatától terhes”. Így ír később: „Ahogy ilyenkor lenni szokott – más ügyekből jól ismerjük a módszert – (mert nem igaz, hogy megszűnt már az urambátyámos dzsentri mentalitás!), a magyar állampolgár keresztnevükön nevezve is kész a kormány tagjait, államférfiakat, vezető politikusokat, hivatkozási alapként – belekeverni bolhapiszkos egyéni ügyeibe. Úgy látszik nincs megállás. A most szereplő állampolgár fenyeget! Ha Somogyban nem kapok jogorvoslatot, kénytelen leszek országos szervhez fordulni... aztán már nemcsak a hatóságot, hanem az egyes vezetőket is törvényszegéssel vádolja… …Az Alkotmányra, a törvényekre hivatkozik, mintha minduntalan a főhatóságok, a megyei-járási-községi szervek szegnék meg előírásait, s az állampolgár – aki egyébként kijátszotta társtulajdonosát – az igazság bajnoka lenne… Megvádolja a megyei első titkárt tanácsai miatt. … Elképzelhetetlen, … hogy a hatóságok indítsanak rágalmazási vagy becsületsértési pert magyar állampolgár ellen, akinek úgy látszik fogalma sincs: mennyi hasznos munkától kíméli meg évekig a hatóság embereit. Meddig mehetünk?”\parA cikk megjelenését követően 1982. május 10-én a felperes – aki a K.-i Mezőgazdasági Főiskola tanára és a pártszervezet szervező titkára – a főiskola pártszervezete titkárának társaságában felkereste J. B.-t, az alperesi lap főszerkesztőjét és helyreigazítást követelt. Megállapodtak abban, hogy az alperes a lapnak „Az illetékes válaszol” című rovatában a felperes által megírandó válaszcikket közzéteszi. 1982. május 26-án a felperes benyújtotta az alperes szerkesztőségéhez a „Hallgattassék meg a másik fél is” című, névaláírását tartalmazó válaszlevél kéziratát azzal, hogy az alperes – a megállapodás szerint – ezt szó szerint tegye közzé. Az alperes június 8-án közölte a felperessel, hogy a felperes válaszcikkét – lényegtelen stiláris változtatással – közzéteszi, de ugyanabban a rovatban hozzáfűzi az építési hatóság ügyintézőjének a nyilatkozatát is. Ez a nyilatkozat – az építési hatóság álláspontjaként – lényegében egyetért a sérelmezett cikk tartalmával, és hangsúlyozza, hogy az „a valóságnak megfelel”, kijelenti, hogy a cikk „Elfogadhatatlan emberi magatartásra hívta fel a közvélemény figyelmét”.
A felperes a benyújtott válaszcikkének a hozzáfűzéssel való együttes közzététele ellen tiltakozott, és az 1982. június 18-án benyújtott keresetlevelében – sajtó-helyreigazításként – annak a nyilatkozatának a közzétételét kérte, amelyet válaszlevélként az alpereshez benyújtott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a felperes a törvényben erre nyitva álló határidő alatt nem követelt sajtó-helyreigazítást, hanem „a válasziratának közzétételében egyeztek meg”. A megállapodás teljesítését a felperes hiúsította meg.
Az elsőfokú bíróság felhívására a felperes tüzetesen megjelölte a támadott cikknek mindazokat a részeit, amelyek szerinte valótlan, illetőleg a valóságot hamis színben feltüntető tényállításokat tartalmaznak. A válaszcikk közzétételére irányuló keresetét egyébként változatlanul fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet indokolásában kifejtett álláspont szerint a felperes által az alpereshez benyújtott „válaszcikknek nevezett levél” a Pp. 342. §-ának (1) bekezdésében írt határidőben történt helyreigazítási kérelemnek, „igénybejelentésnek” tekintendő. Azzal azonban, hogy a sajtószerv a válasz közzétételére vállalkozott, még nem ismerte el a válaszban foglaltak valódiságát. Az elsőfokú bíróság ezért a felperes perbeli beadványában részletezett „kifogások” rendjén érdemben foglalkozott a sérelmezett újságcikk egyes részeivel. Megállapította, hogy sem valótlan tényállítás, sem való ténynek hamis színben való feltüntetése nem történt, másrészt pedig a sajtóközlemény értékítéletet, újságírói véleményt fejez ki. Mindezekre tekintettel a sajtó-helyreigazítási kérelem alaptalan.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett a keresetének helyt adó döntés végett. Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés – az alábbiak szerint – helytálló.
Helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban, hogy a válaszlevélnek a közzétételre való benyújtása az elbírált esetben helyreigazítási igény érvényesítésének tekintendő. Tévedett azonban, amidőn a felperes kifejezetten fenntartott kereseti kérelme ellenére olyan helyreigazítási igény érdemi elbírálásával foglalkozott, amelyet valójában a felperes a Pp. 342. §-ának (1) bekezdésében írt 30 napos határidőn belül nem is érvényesített. A sajtó-helyreigazítási igényérvényesítésnek tekintett válaszlevél-tervezet, tartalmát tekintve, bizonyos tények kiegészítésével kívánja a valóságot a hamis színben való feltüntetéstől mentesen kifejezésre juttatni, és tüzetesen nem tér ki mindenkor a tényállításokra, amelyeket az elsőfokú bíróság érdemben elbírált.
A sértett választásától függ az, hogy a sérelmes sajtóközleményt mely részében támadja meg, milyen mértékű helyreigazítást követel. A bíróság sem kötelezheti a sajtót olyan helyreigazításra, amely a sértettnek a törvényes határidőn belül érvényesített igényét tartalmában meghaladja.
A sajtó-helyreigazításra alkalmas közlemény alakjára és tartalmára nézve a jogszabály nem ad részletes előírásokat. A követelmény csupán az, hogy a közzétételre kerülő közleményből kitűnjék, hogy a sérelmes közleménynek mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben, illetve melyek a való tények, a helyreigazító közlés pedig (a sérelmes közleménnyel) azonos módon történjék [Ptk. 79. § (1) és (2) bek.]. Nincs törvényi akadálya annak, hogy a jogosult sajtó-helyreigazításként a saját nyilatkozatát tartalmazó közlemény közzétételét kérje, és ezt a követelését bírósági úton érvényesítse. A helyreigazító közlés szövegét – a kérelem és ellenkérelem határain belül – a bíróság a belátása szerint állapítja meg [Pp. 345. § (3) bek.]. A sértett saját nyilatkozata (válaszadása) közzétételének az elrendelése is a bíróság mérlegelésére tartozik. Nem kötelezhető a sajtó olyan nyilatkozat közlésére, amely a helyreigazításhoz egyébként szükséges, és a jogosult által a törvényi határidőn belül ténylegesen követelt mértéket akár tartalmában, akár alakjában túllépi.
Az elbírált esetben a felperes sajtó-helyreigazításként kifejezetten a saját nyilatkozatának (válaszadásának) a közzétételét kérte. Ezt az igényét az alperes elvben elismerte, majd – csekély, stiláris változtatással – elfogadta közlésre a válaszlevél szövegét.
Az alperes azzal is védekezett, hogy a megállapodásuk folytán jogosult volt a felperes cikkének közzétételével egyidejűleg, ugyanabban a rovatban, egy harmadik személy – az építésügyi hatóság – „véleményének” a közzétételére is.
A felperes tagadta, hogy a tárgyilagos tényközlésen túl, más személynek a véleményét is tartalmazó közlemény hozzáfűzésében megegyeztek.
A felperes a válaszlevelének a közzétételét sajtó-helyreigazításként kérte. A helyreigazítás közlésének általában nem megfelelő módja az, ha olyan megjegyzéseket, egyéb nyilatkozatokat is fűznek hozzá, amely a közleménynek a sérelmezett tartalmát erősíti meg. Ezáltal ugyanis a közlés elveszti helyreigazító jellegét.
A peradatok, köztük a másodfokú eljárásban meghallgatott dr. H. Z. tanúvallomása, nem igazolják az olyan tartalmú megállapodás létrejöttét, hogy a felperes válaszleveléhez az alperes a tetszése szerint, akár az eredeti cikk tartalmát megerősítő nyilatkozatot, véleményt is hozzáfűzhet, ezért a felperes jogos okkal zárkózott el a helyreigazítás teljesítésének ilyen módja elől.
A másodfokú eljárás során a felperes az elfogadott stiláris változtatáson túl is korlátozta, megrövidítette a kereset tárgyává tett, közzétenni kért válaszlevele szövegét. Megállapítható, hogy a helyreigazításként közzétenni kért nyilatkozat szövege sem tartalomban, sem alakjában nem lépi túl azt a mértéket, amelyben a felek a pert megelőzően megállapodtak, és amely a helyreigazításhoz egyébként szükségesnek és indokoltnak fogadható el. A Legfelsőbb Bíróság ezért az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetnek megfelelően az alperest a közlemény közzétételére kötelezte.
Kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az alperest a felperesnek mindkét fokú eljárásban felmerült perköltsége viselésére is [Pp. 78. § (1) bek]. (Legf. Bír. Pf. IV. 20 828/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás