PK BH 1983/155
PK BH 1983/155
1983.04.01.
Az örökhagyó leszármazói kötelesrész címén csak akkor támaszthatnak jogszerű igényt, ha az általuk örökölt vagyontárgyak értéke kevesebb a kötelesrész alapja szerint megállapítható értéknél [Ptk. 665. § (1) bek., 666. § (1) bek., 668. § (1) bek.; 6/1958. (VII. 4.) IM sz. r. 51. §, 89. § (1) bek.].
Az örökhagyó 1981. március 4-én végintézkedés hátrahagyásával halt meg. Hagyatéka egy házasingatlanból és termelőszövetkezeti használatban álló mezőgazdasági ingatlanból állott. Az örökhagyó után – végintézkedés hiányában – törvényes öröklésre a gyermekei és elhalt gyermeke jogán unokája, valamint a túlélő házastársa lennének jogosultak.
Az örökhagyó 1980. október 10-én kelt írásbeli magánvégrendeletében akként rendelkezett, hogy a hagyatékba tartozó házasingatlanból 1/2 tulajdoni illetőséget kizárólag a házastársa örököljön.
A hagyatéki tárgyaláson az örökösök a végrendeletet érvényesnek fogadták el. Az örökhagyó leszármazói a kötelesrész iránti igényüket érvényesítették, és azt a túlélő házastárs által megörökölt házas ingatlanilletőségből természetben kérték kiadni. A túlélő házastárs a kötelesrész iránti igényeket elismerte, és igényt tartott mindkét hagyatéki ingatlan haszonélvezetére.
A közjegyző a házasingatlan 1/4 részét végrendeleti öröklés jogcímén a túlélő házastársnak, 3/4 részét törvényes öröklés és kötelesrész jogcímén valamint a mezőgazdasági ingatlan egészét törvényes öröklés jogcímén az örökhagyó gyermekeinek és unokájának adta át, a túlélő házastárs haszonélvezeti jogával terhelten.
A hagyatékátadó végzés ellen a túlélő házastárs fellebbezést jelentett be. Ebben a végzésnek akként történő megváltoztatását kérte, hogy a hagyatéki házasingatlan 1/2 tulajdoni illetősége végrendeleti öröklés címén őt illeti. Arra hivatkozott, hogy a végrendeleten alapuló öröklése az örökhagyó leszármazóinak kötelesrészét nem sérti, és az ezen a címen támasztott igényüket a hagyatéki tárgyaláson jogi tájékozatlansága miatt ismerte el.
A megyei bíróság a fellebbezést alaptalannak találta, és a hagyatékátadó végzést helybenhagyta. Indokolása szerint az örökösök között a hagyatéki tárgyaláson a kötelesrész és annak mértéke nem volt vitás, arra pedig nem merült fel adat, hogy a túlélő házastárs a nyilatkozatát a jogkövetkezmények ismerete nélkül tette volna meg.
A jogerős végzés ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévedett az ügyben eljárt közjegyző, amikor a végrendelettel érintett ingatlanilletőség egy részét kötelesrész címén a leszármazóknak adta át, és téves a megyei bíróságnak e kérdésben elfoglalt álláspontja is.
Köteles rész címén a leszármazót annak fele illeti, ami neki – a kötelesrész alapja szerint számítva – mint törvényes örökösnek jutna [Ptk. 665. § (1) bek.]. A kötelesrész alapja a hagyaték tiszta értéke, valamint az örökhagyó által élők között bárkinek juttatott adományok juttatáskori tiszta értéke [Ptk. 666. § (1) bek.]. Ugyanakkor a kötelesrész kielégítésére szolgál mindaz, amit a jogosult a hagyatékból bármely címen kap [Ptk. 668. § (1) bek.].
Ezekre a törvényes rendelkezésekre figyelemmel az örökhagyó leszármazói kötelesrész címén csak akkor támaszthatnak jogszerű igényt, ha a kötelesrész alapja szerint megállapítható értékből az általuk örökölt vagyontárgyak értéke levonásba kerül.
A hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM számú rendelet (He.) 51. §-ának (3) bekezdése értelmében a közjegyző köteles a feleknek a felmerült jogi kérdésekben útbaigazítást adni és gondoskodni arról, hogy a felek a tárgyaláson nyilatkozataikat azok jogkövetkezményeinek teljes ismeretében tegyék meg.
Az elismerésnek nem általánosságban jogszabályra kell vonatkoznia, hanem a jogszabálynak a jogviszonyra történő alkalmazása eredményeként megállapítható jogos követelésre. A túlélő házastársnak az a nyilatkozata tehát, amellyel a leszármazók kötelesrészét elismerte, nem értelmezhető úgy, hogy az elismerés a kötelesrésznek a leszármazók által igényelt mennyiségére (módjára) is vonatkozik. Téves ennek megfelelően a másodfokú bíróságnak arra történt utalása, hogy az örökösök között a kötelesrész és annak mértéke nem volt vitás, és hogy a túlélő házastárs a nyilatkozatát annak jogkövetkezményei ismeretében tette meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az állami közjegyző végzését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az állami közjegyzőt új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során a fentieknek megfelelő tájékoztatás után meg kell kísérelni az örökösök között az egyezség létrehozását [He. 53. § (1) bek.], és ha az nem sikerül, úgy az öröklési jogi kérdésben felmerült vitára tekintettel a végrendelet alapján a hagyaték ideiglenes hatállyal való átadásának van helye [He. 60. § (1) bek. és 61. § (1) bek.]. (P. törv. II. 20 225/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás