PK BH 1983/161
PK BH 1983/161
1983.04.01.
Ha a jogosult külföldre távozása következtében a gyermektartásdíj kifizetésére és rendeltetésszerű felhasználására nincs mód, a tartásdíj fizetési kötelezettség végrehajtása felfüggeszthető [1979. évi 18. tvr. 41. § (1) bek.].
A bíróság a felperest gyermeke tartása címén a keresete (jövedelme) 20%-ának megfelelő gyermektartásdíj fizetésére kötelezte.
Az alperes a gyermekkel 1981-ben külföldre távozott, ahonnan nem tért vissza Magyarországra. Ezért a felperes a tartási kötelezettségének megszüntetését kérte.
A járásbíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül, a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján mint nyilvánvalóan alaptalan követelést elutasította, majd a felperes kérelmére a felperes tartásdíj-fizetési kötelezettségének végrehajtását a Vht. 41. §-a alapján felfüggesztette azzal, hogy a munkáltató a gyermektartásdíjat továbbra is vonja le, de azt újabb bírói intézkedésig ne utalja ki a jogosultnak, hanem a saját pénztárában letétként kezelje.
A végrehajtás felfüggesztését elrendelő végzésnek a gyermektartásdíj további levonására és a munkáltató pénztárában letétként kezelésre vonatkozó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes tartási kötelezettsége – amint azt a járásbíróság helyesen megállapította – a gyermeknek és az őt gondozó alperesnek ismeretlen helyen való tartózkodása ellenére is fennáll. Tekintettel arra, hogy az alperes a külföldre távozása óta nem kérte a tartásdíjnak a jogosult részére történő folyósítását, s így nincs mód a gyermektartásdíj kifizetésére és rendeltetésszerű felhasználására, ezért helyes a járásbíróságnak a végzése, mellyel a keresetlevelet – a követelés nyilvánvaló alaptalansága címén – a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján, idézés kibocsátása nélkül elutasította. Helyes a bíróságnak a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó rendelkezése is. Az 1979. évi 18. számú tvr. (Vht.) 41. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság a végrehajtást akkor is felfüggesztheti, ha ezt az ügy körülményei nyomatékosan indokolják. A gyermektartásdíj fizetésére kötelezett felperesre súlyosan méltánytalan lenne, ha tőle a rendeltetésszerűen fel nem használt tartásdíjat továbbra is levonnák, és azt a munkáltató tartalékolná.
Tévedett tehát a bíróság, amikor a tartásdíjnak a felperes munkabéréből való levonása és letétként történő kezelése felől rendelkezett, mert a gyermek rendszeres tartásához szükséges, illetőleg arra fordítandó összeg kifizetésére és rendeltetésszerű felhasználására nincs mód.
A járásbíróság ez utóbbi rendelkezése tartalmilag a végrehajtás felfüggesztésének mellőzését jelenti, mert a felfüggesztés célja a jelen ügyben éppen az, hogy a gyermektartásdíj ne kerüljön levonásra addig, amíg annak részére történő kifizetését a jogosult nem kéri.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzésnek a törvényességi óvással megtámadott rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a munkáltatót felhívta arra, hogy a gyermektartásdíjat ne vonja le a felperes keresetéből, az eddig levont összegeket pedig a felperesnek pótlólag fizesse ki. (P. törv. II. 20 680/1982. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás