GK BH 1983/163
GK BH 1983/163
1983.04.01.
Kiskereskedelmi vállalat által szerződésszegés címén indított gazdasági perben a kiskereskedelmi árubeszerzésre vonatkozó szerződésnek a szállítási szerződéstől eltérő szabályozása folytán a bíróságnak gondosan vizsgálnia kell a szerződés típusát [7/1978. (II. 1.) MT sz. r. 13–16. §, 23. §, 1. sz. melléklet b) pont].
Az alperes szerződésben vállalta a felperes kiskereskedelmi tevékenységet folytató boltegységeinek különböző húsárukkal való ellátását. Az e szerződés alapján szállított áruból 1980. február 8-án a felperes kijelölt boltjai 204 280 Ft beszerzési értékű sertéshús, 1980. április 23-án 97 450 Ft, 1980. április 24-én 3672 Ft, 1980. május 6-án pedig 5848 Ft értékű marhahús átvételét minőségi hibára hivatkozva megtagadták. Ezekkel a szállítmányokkal kapcsolatban a felperes a minőségi kötbér iránti igényét is bejelentette, mivel azonban azt az alperes nem ismerte el, a keresetében 16 038 Ft kötbér és annak kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az említett szállítmányokat a felperes boltegységei nem vették át, tagadta azonban, hogy hibás teljesítés történt. Állítása szerint a felperes az áruátvétel megtagadásának okát a megállapodástól eltérően nem indokolta, és a hibás teljesítés cáfolataként hivatkozott arra, hogy a felperes boltegységei által kifogásolt szállítmányokat más boltegységek kifogás nélkül átvették. A kötbérkövetelés összegszerűségét is kifogásolta, és az előállító húsipari vállalatokat perbe hívta, amelyek a perbe beavatkoztak.
Az egyik beavatkozó a KERMI szakvéleménye alapján az 1980. április 24-én és 1980. május 6-án szállított áruk minőségi hibáját és a felperes 367 Ft és 584 Ft összegű követelésének jogosságát nem vitatta, így e két tétel vonatkozásában az alperes is megváltoztatta eredeti védekezését, és a felperes követelését elismerte. A másik két beavatkozó tagadta, hogy minőségi hibás árut szállított, és az alperes védekezését támogatta.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként az alperest 16 038 Ft hibás teljesítési kötbér megfizetésére kötelezte, a kamatkövetelést azonban elutasította. Megállapította, hogy 1980. február 8-án a felperes a minőségi kifogást géptáviraton közölte az alperessel, 1980. április 23-án pedig jegyzőkönyvben írta le az áruátvétel megtagadásának indokait. A felek szerződése 10. pontjának második bekezdése alapján a felperes minőségi kifogás esetén jogosult volt az áru átvételét megtagadni, és vitás esetben kellett csak a megtagadás indokait közös jegyzőkönyvben rögzíteni. Azt, hogy 1980. február 8-án a felperes a szerződésnek megfelelően jelentette be a kifogását, az alperes nem is vitatta, az 1980. április 23-i tétellel kapcsolatban pedig közömbös, hogy a szállító megbízottja aláírta-e a nyilatkozatot, mert arra a megállapodása értelmében nem is volt szükség. Megállapította tehát az alperes szerződésszegését, és az alperest az elismert 952 Ft-ot meghaladó kötbér megfizetésére is kötelezte.
Az ítélet 952 Ft-ot meghaladóan marasztaló rendelkezése ellen az alperes fellebbezett. Előadása szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a 7/1978. (II. 1.) MT számú rendelet (a továbbiakban: R.) 13–16. §-ait, és tévesen értelmezte a felek között hatályos szállítási szerződést, mert a felperes a minőségi kifogások alaposságát nem bizonyította.
A Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítélet fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a felperes keresetét e részben elutasította. Az ítélet indokolása szerint helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a felek szállítási szerződést kötöttek, tévesen jutott azonban arra a következtetésre, hogy az alperes szerződésszegése bizonyított. Minőségi hiba esetén ugyanis a felperesnek az R. 1. sz. mellékletének B) pontja szerint kellett volna eljárnia, mivel pedig a felperes nem ezt tette, önmagát fosztotta meg attól a lehetőségtől, hogy az alperes hibás teljesítését kellőképpen bizonyítsa.
A másodfokú ítéletnek a felperes keresetét elutasító rendelkezése és ebben a körben az első fokú ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A szerződést a felek annak megnevezése (a szerződés típusának megjelölése) nélkül kötötték meg. A perben becsatolt szerződésszövegből, amely az eljárt bíróságok rendelkezésére állt, nem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a felek akarata melyik szerződéstípus körébe tartozó megállapodás megkötésére irányult. Ezért nem megalapozott a bíróságoknak az a megállapítása, amely szerint a felek megállapodása szállítási szerződésnek minősül, így pedig az ebből – a minőségi kifogásolás rendjére és a minőségi hiba bizonyítására vonatkozóan – levont következtetések és ítéleti döntések is megalapozatlanok.
A szerződés 1. pontjának a 2. pontra való utalásából és a 2. pontnak a kötött gazdálkodás alá vont tőkehúsra vonatkozó szövegéből valóban lehet arra következtetni, hogy a feleknek szándékukban állott a szerződéses mennyiség pontos meghatározása, amely a szállítási szerződés lényeges kelléke, és lehet, hogy ez utóbb – a gazdálkodó hatóság intézkedései nyomán – meghatározásra is került. A szerződés 1. pontjában felsorolt feltételekből azonban egyébként az következik, hogy a felek kiskereskedelmi árubeszerzésre irányuló megállapodást kötöttek (R. 23. §), amelyre vonatkozó szabályok eltérnek a szállítási szerződésekre irányadó szabályozástól, így a mennyiség meghatározását és a szerződésszegés egyes következményeit illetően is. A kiskereskedelmi árubeszerzési megállapodás megkötésének szándékára utal a szerződés 22. pontja is, amelyben a felek a Belkereskedelmi Minisztérium IV/1979/11. számú együttes irányelvének érvényesülésére hivatkoznak, amely pedig kifejezetten erre az előbb említett szerződéstípusra nézve tartalmaz iránymutatást. Ez az irányelv is utal arra, hogy a felek az R.-nek – a kiskereskedelmi árubeszerzést szabályozó – III. fejezetétől közös megegyezéssel eltérhetnek.
Az eljárt bíróságok nem vizsgálták kellő mértékben azt, hogy a perbeli hússzállítások melyik típusú szerződés keretében bonyolódtak, holott ettől függ, hogy a felperes kötve volt-e az R. 1. sz. mellékletében foglalt szabályozáshoz, vagy pedig eljárhatott-e attól eltérően is, a szerződés 7. és 8. pontjának, illetőleg 10. pontja második bekezdésének feltételei szerint.
A kifejtettek értelmében tehát a felek között létrejött szerződés típusát illetően megalapozott állásfoglalás nélkül a perben megnyugtató ítélet nem hozható. Ezért a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a másodfokú ítéletnek az elismerésen alapuló 952 Ft-ban történt marasztalást meghaladóan elutasító rendelkezését a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot ebben a terjedelemben a per új tárgyalására és új határozat hozatalára utasította. (Eln. Tan. G. törv. 30 858/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás