GK BH 1983/164
GK BH 1983/164
1983.04.01.
A fizetési felszólítás a címzetthez való megérkezéstől függően hatályos jognyilatkozat, ezért vita estén a kézbesítés tényének és időpontjának bizonyítása nem nélkülözhető [Ptk. 214. § (1) bek.].
A felperes az 1980. augusztus 29-én benyújtott keresetében előadta, hogy az 1975. évben 70 q cementet szállított az alperesnek. Teljesítését a kereset szerint bizonyítja az a körülmény, hogy az alperes 1975. április 9-én e cementmennyiség 47 810 Ft ellenértékéről kiállított egy átutalási megbízást. Ennek teljesítésére azonban nem került sor. A felperes által 1975. augusztus 29-én benyújtott beszedési megbízás teljesítése – az alperes hozzájárulásának hiánya miatt – ugyancsak nem történt meg. Ezután a felperes 1975. október 3-án egyszerű levélben, 1976. június 22-én, 1977. június 14-én, 1978. május 23-án és 29-én, majd 1979. május 25-én és szeptember 4-én pedig már ajánlott levelekben ismételten felszólította az alperest a fizetésre. Ezek közül az 1978. május 23-án, illetőleg 29-én írt leveleire az alperes válaszolt is, ez pedig bizonyítja, hogy ezeket a fizetési felszólításokat az alperes átvette. Mivel fizetés a fentiek ellenére nem történt, az alperes köteles megfizetni a 47 810 Ft ellenértéket és kamatát.
Az alperes a védekezésében kijelentette, hogy nála nincs nyoma a 70 q cement beérkezésének, ezért tagadja annak átvételét. Előadta azt is, hogy nincs tudomása az 1975–1977. években a felperes által állítólag küldött fizetési felszólításokról. Ezért elévülési kifogással is élt.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes az időmúlás folytán ma már postai tudakozvánnyal sem tudja bizonyítani, hogy az alperes a felszólító leveleit átvette, ezért a kereseti követelés elévülését kellett megállapítani.
Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Csatolta az 1979. szeptember 4-én feladott felszólító levelére vonatkozó postai tudakozványt annak bizonyítására, hogy azt az alperes megbízottja szeptember 5-én átvette. Csatolta postakönyveinek fotómásolatát annak bizonyítására, hogy a felszólító leveleit – egy kivételével – ajánlott küldeményként adta postára. Álláspontja szerint nincs olyan jogszabály, amelynek alapján a felszólító levelek alperesnek történt kézbesítését kellene igazolnia. Ismételten utalt arra, hogy egyes felszólító leveleire az alperes válaszolt, azok átvételét tehát nem tagadhatja.
A fellebbezés nem alapos.
Téves a felperesnek az az álláspontja, amely szerint nincs olyan jogszabály, hogy neki a felszólító leveleinek kézhezvételét és nem azok postai feladását kellene bizonyítania. A fizetési felszólítás ugyanis címzett jognyilatkozat, amelynek hatályosságához szükséges, hogy az a címzetthez megérkezzék [Ptk. 214. § (1) bek.]. Ezért ha a felek között vitássá válik az, hogy egy fizetési felszólítás megérkezett-e a kötelezetthez, a postai küldemény feladójának nemcsak a postára adás tényét, hanem – az állandó bírói gyakorlat szerint – azt is bizonyítania kell, hogy a posta a küldeményt a címzettnek kézbesítette, sőt – kétség esetén – a postai küldemény tartalmát is. E célra szolgál a postai tudakozvány, amelyet azonban a postatörvény szerint a posta csak meghatározott ideig köteles adni a feladónak.
A perbeli esetben a felperes hiába bizonyítja azt, hogy az 1978. évben írt leveleit az alperes átvette, mivel azokra saját leveleiben reagált, illetőleg hiába bizonyítja postai tudakozvánnyal az 1979. évben írt felszólító levelének kézbesítését, ha ezzel egyidejűleg nem tudja bizonyítani azt, hogy a követelése keletkezésétől számított egy éven belül fizetési felszólítással az elévülés folyását megszakította. A felperes ellenérték-követelése ugyanis – ha egyáltalán bizonyítani tudná a 70 q cementnek az alperes részére történt átadását – a teljesítéskor esedékessé vált, ettől számított egy év elteltével pedig a Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint elévült, vagyis fizetési felszólítás hiányában az elévülés már az 1976. évben bekövetkezett. Azt pedig ma már a felperes – az alperes tagadásával szemben – nem tudja bizonyítani, hogy az 1975. október 3-i, illetőleg az 1976. június 22-i felszólító leveleit a posta kézbesítette az alperes részére. Az elsőfokú bíróság ehhez képest indokoltan állapította meg a felperes követelésének elévülését, ezért az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására nincs törvényes ok.
A Legfelsőbb Bíróság tehát az első fokú ítéletet a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf. II. 30 181/1981. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás